// 2026. augusztus 16., vasárnap // Ábrahám
Szántai János Szántai János

Lăzărescu úr Ön is, kedves Olvasó, aki ebben a rendszerben nap mint nap meghal

// HIRDETÉS

Húsz éves a román filmtörténet egyik legfontosabb filmje. Az ember megnézi és azt gondolja, valamiféle letűnt kor történéseit látja. Aztán lassan rájön, hogy az a kor nem tűnt le.

Jelenet a filmből. (Forrás: Youtube.)
(Külön)Vélemény

Szerző: Szántai János
2025. október 29., 17:32

Jelenet a filmből. (Forrás: Youtube.)

Nem szeretem a listákat. Tudják, a világ száz legjobb regénye. A 20. századi magyar irodalom 10 legjobb verse. Satöbbi. Azért nem szeretem a listákat, mert az összeállítók olyan abszolút hatalmat tulajdonítanak maguknak (ezért is szoktak szaporán tagadni, hogy á, ez csak egy lista a sok közül, szubjektív stb.), amellyel nem rendelkeznek.

Vagy rendelkeznek, ami még rosszabb.

Szeretem a listákat. Tudják, a filmtörténet száz legjobb filmje. A 21. századi magyar nőirodalom 10 legjobb feminista verse. Azért szeretem a listákat, mert egyrészt tükrözik az őket létrehozók gondolkodásmódját (-ficamait), ízlésvilágát, mentális állapotát. Aztán azért is szeretem őket, mert ebben a nagy kreatív zajban, amikor szinte bárki lehet költő, író, művész – a kilencvenes évek közepe táján nevetve mondtam a kocsmában, hogy

2000-re minden negyedik ember művész lesz, majdnem igazam is lett –,

szóval ebben a nagy tolongásban azért segítenek eligazodni. Szóval listapárti vagyok lényegében, ha mindent összevetek.

// HIRDETÉS

A saját listáim persze sokkal szigorúbbak. Mivel nem hatalomvágyból születnek, és a saját műveltségemet se szeretném fitogtatni, a mentális állapotok tükrözéséről nem is beszélve. Na de hogy a listára térjek: a román filmtörténetben (is) sok remek film van. Viszont korszakosan fontos film kevés.

Olyan, ami 100 évben egyszer jön és elénk veti a román nép, társadalom, állam, rendszer állapotát.

Két ilyen román filmről tudok. Az egyiket 1968-ban készítette egy akkor 35 éves fiatalember, bizonyos Lucian Pintilie. A helyszíni szemle (Reconstituirea) című filmet éppen akkor forgatták, amikor a dicsőséges Varsói Szerződés csapatai dicsőségesen bevonultak Csehszlovákiába, hogy őszbe csavarják a Prágai Tavaszt. A film a kommunista diktatúra (és általánosabb értelemben bármilyen diktatúra) borzalmas természetének pontos rajzát adja:

a kommunista diktatúra meghajlítja, eltorzítja a valóságot, a torzítás pedig megöli az embert.

Akkor is, ha a konkrét résztvevők, hajlítók többsége esendő, mindennapi ember, akik nem eredendően rosszak. A gyilkos ösztön a kommunista diktatúra lelkének szerves része.

A másik film 37 évvel később készült, már a 21. században. Vagyis időközben megdöntötték a kommunista diktatúrát, lezajlott a Victor Stănculescu által elképzelt és Ion Iliescu által irányított neokommunista időszak, de lejárt már Adrian Năstase miniszterelnöksége is (aki elmozdította a domináns hazai politikai irányvonalat a szociáldemokrácia irányába).

2005-ben vagyunk éppen.

Szinte egy éve Traian Băsescu a Románia nevű csecsemőállam elnöke, a miniszterelnök pedig a gazdag és szexi és korrupt motoros, Călin Popescu-Tăriceanu. Szintén egy éve, 2004-ben történt, hogy az ország a NATO tagja lett, továbbá akkoriban szinte biztos volt már, hogy EU-tagállam is lesz (ez 2007-ben következett be). Még továbbá Románia igen jól teljesített az ukrajnai Eurovízión, és sikerült aláírni Amerikával egy katonai egyezményt, mely szerint az ország megengedi, hogy amerikai csapatok állomásozzanak a területén… szóval igazán senki sem volt borúlátó, ami a jövőt illeti. Ebben a környezetben készült el a román filmtörténet következő, évszázados fontosságú filmje,

a Cristi Puiu rendezte Lăzărescu úr halála (Moartea domnului Lăzărescu).

A városlakó nép oroszlánrésze blokkban lakik. Ki összkomfortosban, ki garzonban, amennyire telik. Van már Pepsi, Samsung, Jacobs, hosszú Kent, Whiskas, ami belefér. Ezt hozta a demokrácia, többek között. Felszámolták a hírhedt zárt városokat, mindenki ott lakhat, ahol akar. És ahol tud. A film főszereplője, a beszélő nevű Lăzărescu Dante Remus úr Bukarestben lakik, egy blokkban. (Tudják, a Dante Alighieri nevű úr írta annak idején az Isteni színjáték című gigantikus elbeszélő költeményt, amelynek mindmáig legnépszerűbb része a pokoljáró road movie.) Azért írtam, hogy

road movie, mert Cristi Puiu filmje is az: lényegében Lăzărescu úr alvilági utazása (egy mentőautóban és hordágyakon).

Mi történik? Maga az élet, mondhatni (ezért válik Puiu filmje igazán fontossá). A 62 éves Lăzărescu úr átlagosan tölti átlagos estéjét: a macskáival bakalódik a blokklakásban, iszogat, a testvérével veszekszik, mint Ön, nyájas Olvasó, vagy én, aki ezt a szöveget írom. Aztán mentőt hív. Mert fáj a feje. Meg a hasa. Fekéllyel operálták korábban. A mentő aztán (később, jóval később) meg is érkezik. Egy mindenbe belefáradt nővér kezelésbe veszi Lăzărescu urat, majd viszik is, be a kórházba.

Két és fél órát (ilyen hosszú a film) tart Lăzărescu úr agóniája.

Puiu kamerája nem csinál költészetet a történetből, nem esztétizál, valóban azt látjuk a vásznon, amit egy korabeli kórházban. Pontosabban négyben. Ugyanis négy kórházat (pokolkört, ha tetszik) jár meg Lăzărescu úr a román egészségügyi rendszer alvilágában. A végén pedig nem hal meg. Előkészítik az életmentő műtétre. Levetkőztetik, leborotválják a koponyáját (agyműtétre van szüksége), fekszik a hordágyon és vár. (Igaz, irdatlan májrákja is van, de attól még élhet kicsit.)

Puiu filmjének korszakosan fontos üzenete a következő:

emberek, milliónyi Lăzărescu úr és Lăzărescu asszony, ti sem a saját filmetek végén haltok meg.

Ti is már a film közepén meg vagytok halva. (Elnézést a pongyola fogalmazásért, de az élet néha már csak ilyen pongyolán kegyetlen.) A végtelenül cinikus, arrogáns, agresszív, nemtörődöm, kegyetlen rendszer körülbelül a harmadik kórháznál megöli Lăzărescu urat. Holott még dobog a szíve, lélegzik, bevizel, igyekszik elmondani, amit az agyában levő vérömleny enged. De ez senkit sem érdekel. Konkrétan: a film legellenszenvesebb orvosát csak az érdekli, hogy alá tudja-e írni Lăzărescu úr a saját felelősségű nyilatkozatot, ami a műtéthez kell.

A film közben többször leizzadtam, elszorult a torkom, kirázott a hideg, ökölbe szorult a kezem, elöntött a tehetetlen düh.

És nem csak azért, ami a vásznon Lăzărescu úrral történt. Hanem azért is, mert újra meg újra rádöbbentem: az a rendszer (állam, politikai elit, közigazgatás, igazságszolgáltatás, közoktatás, kultúra, intézményvezetés, egyház, egyetemi maffia stb.), amelyet az orvostársadalom formájában Cristi Puiu 2005-ben megidézett, a film 20 éves születésnapján, 2025-ben is tökéletesen ugyanolyan. Az az államvezetés, amelynek egyetlen sikeres intézkedése 2025-ben, a saját maga által összehozott költségvetési krach nyomán, hogy minden terhet a nép nyakába tolt, közben egyetlen kurva reformot sem képes végrehajtani, ami magát a rendszert javítaná,

pontosan ugyanolyan, mint Puiu világának orvostársadalma.

Az a városvezetés, amely semmibe veszi a saját adófizető polgárait, csak azért, mert a nagy számok fényében megteheti, pontosan ugyanolyan, mint Puiu világának orvostársadalma. Az a bírói közösség, aki a jelen helyzetben államot játszik az államban, ami a speciális nyugdíjak reformját illeti, pontosan ugyanolyan, mint Puiu világának orvostársadalma. És a sort nagyon hosszan tudnám folytatni.

Persze, 20 év nagy idő, voltak, vannak pozitív változások. Csak épp a lényeg nem változott.

És a két és fél óra vége fele az embernek már hányingere van, közel jár a pánikrohamhoz. Hogy akkor most mindjárt vége ennek a szikár, ultrarealista stílusben elkészített filmnek (ami, könyörgöm, mégis film, sikolt valami a nézőben, film, vagyis nem az élet!), aztán fel kell állni a kényelmes moziszékről és ki kell menni a rohadt nagybetűs Életbe, ami…

pont onnan folytatódik, ahol a film véget ért, csak éppen nem a műtét jön, hanem egy következő kórház.

És a néző alig kap levegőt, hiszen rájön (jó eseteben), hogy talán már ő is halott. Zombiként éli a napjait a kortárs Románia poklában.

És ez még a jobbik eset. Mert ha rájövünk a bajra, akkor talán a feltámadásra is van lehetőség. Az igazán nagy baj az, ha esetleg rá se jövünk. És megyünk tovább, holtan.

// HIRDETÉS
Különvélemény

A mélyülő energetikai válság a mélyülő politikai válsággal együtt elhozhatja a hét szűk esztendőt

Varga László Edgár

Meddig engedhetjük meg még magunknak a felelőtlen pazarlást? A jelek szerint többé már nem.

Amikor a párhuzamos valóságok találkoznak egy hegyi legelőn

Szántai János

A városi ember hőkupola idején igyekszik felhúzódni a hegyekbe, ha nem kedveli a mediterrán éghajlatot. Ahonnan a helyiek bármit megadnának, ha elmehetnének a világon bárhova.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Nem is olyan magától értetődő a román-moldovai unió

Sólyom István

Románia és a Moldovai Köztársaság egyesüléséről szóló diskurzus felmelegítése alkalmazkodás a megváltozott geopolitikai realitásokhoz.

 

Mi marad az Odüsszeia hollywoodi feldolgozásából, ha a hitet kilúgozzák belőle?

Szántai János

Egy tökéletes marketinghadjárattal megtámogatott korrekt szuperprodukció, szeretem-utálom táborokkal, no meg egy fontos pozitív eredmény: egy időre lehull a por az irodalmi műről.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Untold, avagy Kolozsvár feladása
Főtér

Untold, avagy Kolozsvár feladása

Egyre több kolozsvári polgárnak szúrja a szemét a Sétatéren immár tizenegyedszerre megszervezett gigafesztivál. Pedig minden remek lenne, ha a városvezetés betartatná a fesztiválos magánvállalkozókkal a minimális szabályokat.

Majka az erdélyi koncertje előtti fenyegetésről, ami miatt lemondta a fellépést: „Lesz*rom”
Krónika

Majka az erdélyi koncertje előtti fenyegetésről, ami miatt lemondta a fellépést: „Lesz*rom”

Nem különösebben érintette meg a Majka néven ismert rappert, dalszövegírót és műsorvezetőt, Majoros Pétert az, hogy erdélyi koncertje előtt sms-ben megfenyegették, a koncertet az ügyvédei tanácsára mondta le – ezt maga Majka nyilatkozta a Blikk-nek.

Fejszékkel, botokkal támadtak a mentősökre, mert azt hitték, gyerekeket rabolnak el – hírek vasárnap
Főtér

Fejszékkel, botokkal támadtak a mentősökre, mert azt hitték, gyerekeket rabolnak el – hírek vasárnap

Közben sikeres volt az uszályok elsüllyesztése a csernavodai atomerőműnél, emelkedett a Duna vízszintje. Elfogták a kolozsvári férfit, aki hamis Untold-belépőkkel százakat verhetett át.

Erdélyi lehet egy Firenzében talált nő, akinek a hozzátartozóit keresik
Székelyhon

Erdélyi lehet egy Firenzében talált nő, akinek a hozzátartozóit keresik

Mintegy két hete egy firenzei egészségügyi, illetve Caritas-ellátóközpontban tartózkodik egy iratok nélkül talált nő, aki egészségi problémái miatt nem emlékszik személyes adataira. Azt mondja, Erdélyből származik, családját keresik.

Búcsú Spanyolországtól: rekordszámú román állampolgár távozik az Ibériai-félszigetről
Krónika

Búcsú Spanyolországtól: rekordszámú román állampolgár távozik az Ibériai-félszigetről

Miközben a bankok és a nemzetközi sajtó Spanyolországot „Európa gazdasági mozdonyaként” ünnepli, az Ibériai-félszigeten dolgozó román állampolgárok mindennapjai egészen mást mutatnak: tömegesen hagyják el az országot.

Csökkentik a jövedéki adót, jelentősen olcsóbb lesz a gázolaj
Székelyhon

Csökkentik a jövedéki adót, jelentősen olcsóbb lesz a gázolaj

Ideiglenesen 20 százalékkal csökkenti a gázolaj jövedéki adóját 2026. augusztus 16. és 31. között a pénzügyminisztérium – jelentette be csütörtökön Alexandru Nazare pénzügyminiszter.

// még több főtér.ro
Újra pezseg a kisebbségi diszkriminációs koktél
2026. július 27., hétfő

Újra pezseg a kisebbségi diszkriminációs koktél

A recept: végy két rész etnikai és nyelvi, egy rész szexuális kisebbséget, ízesítsd jó nagy kanál xenofóbiával és frusztrációval, öntsd le az egészet gyűlöletkeltéssel, gyújtsd meg és kész.

Újra pezseg a kisebbségi diszkriminációs koktél
2026. július 27., hétfő

Újra pezseg a kisebbségi diszkriminációs koktél

A recept: végy két rész etnikai és nyelvi, egy rész szexuális kisebbséget, ízesítsd jó nagy kanál xenofóbiával és frusztrációval, öntsd le az egészet gyűlöletkeltéssel, gyújtsd meg és kész.

Különvélemény

A mélyülő energetikai válság a mélyülő politikai válsággal együtt elhozhatja a hét szűk esztendőt

Varga László Edgár

Meddig engedhetjük meg még magunknak a felelőtlen pazarlást? A jelek szerint többé már nem.

Amikor a párhuzamos valóságok találkoznak egy hegyi legelőn

Szántai János

A városi ember hőkupola idején igyekszik felhúzódni a hegyekbe, ha nem kedveli a mediterrán éghajlatot. Ahonnan a helyiek bármit megadnának, ha elmehetnének a világon bárhova.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Nem is olyan magától értetődő a román-moldovai unió

Sólyom István

Románia és a Moldovai Köztársaság egyesüléséről szóló diskurzus felmelegítése alkalmazkodás a megváltozott geopolitikai realitásokhoz.

 

Mi marad az Odüsszeia hollywoodi feldolgozásából, ha a hitet kilúgozzák belőle?

Szántai János

Egy tökéletes marketinghadjárattal megtámogatott korrekt szuperprodukció, szeretem-utálom táborokkal, no meg egy fontos pozitív eredmény: egy időre lehull a por az irodalmi műről.

// HIRDETÉS