// 2026. június 18., csütörtök // Arnold, Levente
Szakáts István Szakáts István

Köztér = Magánjövedelem

// HIRDETÉS

Ilyen is van: a Főtért kiadó egyesület elnöke, Szakáts István nem ért egyet a Főtérrel. És meg is írta.

(Külön)Vélemény

Szerző: Szakáts István
2014. augusztus 19., 12:16

Ezen szöveg arról értekezik, hogy miért fújták és fújják le bizonyos meg nem nevezett egyének (akikkel a szerző egyébként mélységesen egyetért, sőt még drukkol is nekik) a város új hirdetőkockáira felfeszített mesh-eket, köztük történetesen a Kolozsvári Magyar Napokét, olyan stencilekkel, mint például „Spaţiu public = Venit privat”, azaz közelítőleg Köztér = Magánjövedelem.

A behatárolás kedvéért, alulírott idestova harminc éve Kolozsváron él, kulturális rendezvényeket szervez, és (horribile dictu) a város új kommunikációs rendszerének létrehozását célzó pályázati kiírás kidolgozója. 

Na, vágjunk bele.

 

Kolozsvár kulturális vitalitása az országban a második legnagyobb, az obligát Bukarest után. Anélkül, hogy a számokba belemennénk, ez az adat nagyszámú kulturális rendezvényt (is) takar. Ehhez képest a város hirdetőfelület-kapacitása már akkor elégtelen volt, mikor alulírott Kolozsvárra nyolcvanhét őszén felkerült. Akkoriban még a hirdetés-ökoszisztémát a város, ezen belül a városháza és még ezen belül is a Bun de Afişaj pecsét végét fogó Bobină elvtárs tartotta ellenőrzés alatt. De felületnek a város már akkor is híjában volt.

 

Ezt a híjat nyolcvankilenc után a kulturális szektor a saját bőrén is a lehető legfájdalmasabban is megtapasztalta, midőn a rendezvényei plakátjait villanypóznákra, bentlakásfalakra, és kocsmaajtókra nyalta fel. Habár az elmúlt évtizedek alatt a kulturális szektor konszolidálódott, a helyzet az utóbbi évtizedekben nem javult. 

Hogyhooogy? ’Sze üti ki a sok hirdetés a szemünket,

 

lassan az egész város tele van bennerrel, messel, rollappal, flájersztenddel és elcédével. Igen, ez így is van. De a kultúrbrancs számára elérhető felület nem lett több, sőt talán egyre kevesebb. Ez azért van, mert a létező hirdetési felületeket a nagy- és középkapitalizmus profitorientált, és a kultúrszektornál lényegesen profitképesebb cégei egymással konkurálva bérlik, és ebben a harcban a plakátolási tarifákat annyira felnyomták, hogy a kulturális rendezvények szervezői ezeket már csak alig, vagy nem is képesek felérni.

 

A nonprofit vagy kiskapitalista (profittalan) kulturális szektor ezt extra találékonysággal próbálta áthidalni. Ennek az eredményeképpen jött és jön létre egy csomó ügyes (és alternatív) kampány – például a MindBomb munkái, de jöttek és jönnek létre olyan szörnyszülemények is, mint például közelebbről a New York szálló – igen, A New York szálló – ablakaiban éktelenkedő óriásplakátok, rajtuk a háromméteres Liviu Alexától az ugyanakkora Maria Nazionalén keresztül az ugyanakkora polgármesterig el mindenki, aki csak érte és éri, és aki elég jóban volt, van vagy lesz a szálló tulajdonosával, napjainkban Ioan Benével.

 

Kolozsváron a hirdetni vágyók nyomása óriási, és ez a nyomás a városházára is nehezedik. És ez a nyomás akkora, hogy végül némi vajúdás, a törvénykezés zsalui közötti szlalom és persze Ţuțu Pop, a Műemlékvédő Bizottság mindenkori Kerberoszának többszöri letácsolása után a város képes volt megszülni ezt az orrbefogásra és szemet hunyásra alapuló modus operandit – majd vivendit, amely 

törvénytelenségre vagy ízléstelenségre fittyet hányva

 

plakátol a példul a romosodó New York szálló óriás kirakatjaiban, direkt bele a polgár Főtéren riszált, izé, retinájába. Ebben az ügyben pedig igenis benne van mindenki. Elkezdve Benétől és a városházától, a hirdetni vágyó kultúrnyikon vagy minimágnáson át, le egészen pária őfelségéig – a polgárig. Mert a polgár ezt elfogadja. Lenyeli. Mert ugye mit is csinálhatna a polgár?

 

Most pedig, mintha hallanám: „kinek mi köze hozzá, elvégre a New York szálló magántulajdon, annak adja ki a patron, akinek akarja, arra, amire akarja”. Hát nem. Talán utoljára a vadnyugaton, egy ranch-kocsma-temető tengelyű deszkavárosban hangozhatott el ez így, és itt talán még – némi megbocsátással – az átkos utáni túl-visszaliberalizálódás hatásaként lehetne elkönyvelni. De Kolozsváron – egy, a polgári mozgalmaktól ennyire áthatott városban – a „hát nem éppen” talán egy óvatosabb, és mint ilyen, alkalmasabb fogalmazás.

 

 

A város képe, ezen belül ennek látványa, ezen belül a Főtér kinézetele, ezen belül pedig a Főtérre néző épületek homlokzatának ügye 

a város polgárának ügye.

 

A polgár ügyébe való beleszólás a polgár érdeke és joga. Eddig az elmélet. De a gyakorlatban az, hogy a Nyújork szálló ablakaiban trónoló meshbékákat a polgár már lenyelte, az is igaz. Nem volt meg a kritikus tömeg. Ez van. Egyelőre béke poraira.

 

Megvolt viszont a kritikus tömeg most, a – többek között – Kolozsvár Főterére kirakott új hirdetőkockák esetében. A New York szálló ablakainak és a Főtér hirdetőkockáinak esete között pedig van összefüggés. Mindkettő esetében a hirdetni vágyók nyomása (és a hirdetőfelületek krízisszerű hiánya) tette lehetővé ennek a fércmegoldásnak a kiötölését, engedélyeztetését, megvalósítását, majd a Főtérre való dömpingszerű kihelyezését. Mindezt a lehető legopportunistább módon, a vadkelet jegyében. Merthogy nálunk minden szükségmegoldás gilt. Merthogy ugye a mi stratégiánk taktikák láncolatából áll.

 

Nade visszatérve. A két eset között azért csak van egy lényeges különbség. Éspedig: azt, hogy ezek a hirdetőkockák a polgár köztérhez való jogát csorbítják (ugyanúgy, mint a Billy Idol-koncert köré húzott, háromméteresre szánt falak), ezúttal elegen észrevették. És nemcsak, hogy észrevették, hanem vissza is utasították. Merthogy közben Kolozsvár aktív polgárainak egy elégségesen nagy része már elégségesen érzékennyé vált a köztér elrekvirálásának ezen válfajaira. Szóval, ezúttal másképp történt. Lefújták a kockát. Feketével.

 

És most persze jön a kérdés: van-e joga a polgárnak fekete sprével lefújni egy ilyen hirdetőkockát – tekintve, hogy ezzel a Magántulajdont sérti, ráadásul meg egy olyant, amely éppenséggel a városháza pecsétes áldásával guríttatott a Főtérre?

 

Hát… például, aki szerint a jogrend a hatalom hatalmával létrehozott és fenntartatott jogviszonyokban merül ki, aszerint nem. Aki szerint viszont a jogba 

a polgári engedetlenség joga is beletartozik,

 

aszerint igen. Például Thoreau szerint igen. Banksy szerint igen. A kockát lefújók szerint igen. Alulírott szerint igen: a város köztere, ennek használata a város polgárának ügye. A polgár ügyébe való beleszólás a polgár érdeke és joga.

 

Most pedig mintha hallanám: „de hát ez maga az anarchia! A Káosz! Mi lenne, ha mindenki felrúgná az összes törvényt?” Bullshit. Aki ezt gondolja, számolja csak hamar össze, hogy az utóbbi két hónapban hányszor hágta meg a közlekedési törvényt. Aztán alkamazza a „mi lenne, ha mindenki felrúgná az összes törvényt” szöveget a hozzá hasonlókra és a közlekedési törvényre. Na ugye. Szóval sáráp. Vannak arányok.

 

Isa, a törvények nem mindig a polgárt védik. 

A törvények néha a hatalmasok hatalmát védik.

 

És ilyenkor a polgári engedetlenség nemcsak jog, hanem akár kötelesség is. Megírta ezt már Thoreau is. Banksy is. Sőt. A bambergi egyetem épp egy, a kortárs polgári ellenállás aktív formáit kutató európai projekthez keres partnereket. Európai pénzen.

 

 

Naszóval. Valami civilek lefújták a kockát. Le, hej. És ami lényeges: lefújták a kockákat több, mint egy héttel a Magyar Napok előtt. Többször is. Lefújták a Maria Nazionale-koncertet. Lefújták a menyasszonyszoknya-reklámot. Lefújták a Diesel-reklámot is. Ugyanazokon a kockákon. Ugyanúgy. Ugyanazokkal a stencilekkel: „Spaţiu public = Venit privat”. Szóval és következésképpen: az akció nem a Magyar Napok ellen irányult vagy irányul. Az akció „egyszerűen” a köztér használati jogának kérdéseit veti fel. De azt igen. Aki ebben magyarellenes akármit lát, téved. Aki ezek tudatában az ügyben magyarellenességről ír, az hangulatköltész vagy lájkhajhász.

 

Erre meg – mintha hallanám – „jó jó, de hát hogy is írhatták, hogy magánjövedelem, mikor a Magyar Napok a Közé, és a Közhöz szólnak?” Hát íme: mint az a fentebbiekből is látszik, az akció 

a hirdetőkocka mint keret érvényességét

 

vonja kétségbe, nem pedig a keretre feszített vászonra nyomtatott szöveg szándékát.

 

És akkor van egyáltalán megoldás? Hová plakátoljon az a sok szegény kultúrnyik? Hogy hozza a város polgárainak tudomására az ő kulturális szarujának a bőségét? És ha van megoldás, mi az a megoldás? És különben is, ezek az aktivisták (izé, aktív polgárok) mit tettek le az asztalra? – mintha hallanám.

 

A megoldás Kolozsvár több polgárát is foglalkoztatta és foglalkoztatja. Egyeseknek billentyűzetük van – alulírott például ezelőtt három évvel adott le először a városházán egy, a hirdetési rendszer megreformálását célzó projektjavaslatot. Másoknak spréjük van. Egyeseknek mindkettőjük van.

 

Viva la revolucion!

 

// HIRDETÉS
Különvélemény

Generációk ellopott ifjúsága, avagy egy John Lydon nevű öreg punk a színpadon

Szántai János

Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…

Demeter András kicsinálása – szempontok egy igen gyorsan levezényelt, virtuóz akcióhoz

Fall Sándor

Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Az egyesült Nagy-Románia máig nem jelent egységesítést

Sólyom István

A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.

„De hát én erdélyi vagyok, na” – a 90 éves Bodor Ádámot köszöntötték Kolozsváron

Varga László Edgár

Az író többek között arról beszélt, hogy ő „csak betévedt” az irodalomba, és arról is, milyen ambivalens érzésekkel tölti el a szülővárosába való visszatérés.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Rossz napjai vannak Eugen Tomacnak: az USR és úgy hírlik, az RMDSZ is hátat fordított neki…
Főtér

Rossz napjai vannak Eugen Tomacnak: az USR és úgy hírlik, az RMDSZ is hátat fordított neki…

… leomlott a szászmuzsnai evangélikus erődtemplom falának egy része… és nyolc év után hamarosan új autópálya-szakaszt avatnak Erdélyben, ha minden jól megy.

Vége a hajnalig tartó hangoskodásnak: jelentősen szigorodtak a bírságok
Krónika

Vége a hajnalig tartó hangoskodásnak: jelentősen szigorodtak a bírságok

Június 13-tól hatályba léptek azok a jogszabály-módosítások, amelyek jelentősen szigorítják a közrend és a köznyugalom megsértésének szankcionálását Romániában. A Kovászna Megyei Rendőr-főkapitányság tájékoztatása szerint az 1991. évi 61-es törvény módos&

A „kritikai gondolkodás” hatása az iskolában egy tanár szemével
Főtér

A „kritikai gondolkodás” hatása az iskolában egy tanár szemével

„Oda jutottunk, hogy nem az intelligens olvasónak írunk, hanem a rosszindulatú ostobának. A klasszikusok védve voltak ettől a nyomorúságtól, az önhitt ostobaságtól. Mi ezt ma kritikai gondolkodásnak nevezzük.”

Holttestet találtak Csíkszereda egyik utcáján
Székelyhon

Holttestet találtak Csíkszereda egyik utcáján

Eszméletlen állapotban találtak rá egy 48 éves csíkszeredai férfira kedden délután a város Tudor lakónegyedi részén. A helyszínre érkező mentőegység már nem tudott segíteni rajta, holttestét átadták az igazságügyi orvosszakértőknek.

Elbuktak Nicușor Dan proxyjai, és az RMDSZ jól tette, hogy hozzájárult ehhez
Krónika

Elbuktak Nicușor Dan proxyjai, és az RMDSZ jól tette, hogy hozzájárult ehhez

Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.

Vébékódolás az M4 Sporton: válaszolt a közmédia a Székelyhon kérdéseire
Székelyhon

Vébékódolás az M4 Sporton: válaszolt a közmédia a Székelyhon kérdéseire

A 2026-os focivébé kezdetén mindannyian szembesülhettünk azzal a ténnyel, hogy a magyarországi közmédia sportcsatornája, az M4 Sport geokódolás alá zárja a közvetítéseit. Pedig a legutóbbi, 2022-es katari vébén nem így volt. Mi történt azóta?

// még több főtér.ro
Guszti bácsi és a permanens választási kampány
2026. június 17., szerda

Guszti bácsi és a permanens választási kampány

Amikor Guszti bácsi egy átlagos kedd délután egy Facebook-kommentben elküldi a jó büdös francba (ő trágárabb kifejezést használ) az RMDSZ-t, nem is tudja, hogy máris része a választási kampánynak.

Guszti bácsi és a permanens választási kampány
2026. június 17., szerda

Guszti bácsi és a permanens választási kampány

Amikor Guszti bácsi egy átlagos kedd délután egy Facebook-kommentben elküldi a jó büdös francba (ő trágárabb kifejezést használ) az RMDSZ-t, nem is tudja, hogy máris része a választási kampánynak.

Egyes állatok egyenlőbbek?
2026. június 11., csütörtök

Egyes állatok egyenlőbbek?

Ha egy politikus pónijának halála levette a farkast a fokozottan védett fajok listájáról, akkor talán tucatnyi nem politikus halála a medvét is le fogja...

Egyes állatok egyenlőbbek?
2026. június 11., csütörtök

Egyes állatok egyenlőbbek?

Ha egy politikus pónijának halála levette a farkast a fokozottan védett fajok listájáról, akkor talán tucatnyi nem politikus halála a medvét is le fogja...

Különvélemény

Generációk ellopott ifjúsága, avagy egy John Lydon nevű öreg punk a színpadon

Szántai János

Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…

Demeter András kicsinálása – szempontok egy igen gyorsan levezényelt, virtuóz akcióhoz

Fall Sándor

Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Az egyesült Nagy-Románia máig nem jelent egységesítést

Sólyom István

A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.

„De hát én erdélyi vagyok, na” – a 90 éves Bodor Ádámot köszöntötték Kolozsváron

Varga László Edgár

Az író többek között arról beszélt, hogy ő „csak betévedt” az irodalomba, és arról is, milyen ambivalens érzésekkel tölti el a szülővárosába való visszatérés.

// HIRDETÉS