Kisebbségi meghallgatás

„Itt lenne az ideje annak, hogy ne a többség döntsön a kisebbségek sorsáról, hanem betartható törvény biztosítsa azok jogait. Azzal, hogy sokan elvándorolnak közülünk, mi csak számszerűen leszünk kevesebben. Azok, akik a jobb megélhetés reményében elhagyják szülőföldjüket, lemondanak anyanyelvükről, legtöbb esetben vallásukról, identitásukról és beolvadnak a Nyugat őrlőmalmába, nem biztos, hogy ha itt maradnának, erősítenék a közösségüket. Ezek valóban bevándorlók, akiket nem lehet egy kategóriába sorolni azokkal, akik otthon maradva megpróbálják megőrizni és tovább vinni azokat a hagyományokat, amelyek évszázadokon át nagyszülőkről és szülőkről gyermekre szálltak.

Itt is megváltoztak az életkörülmények: vannak dolgok, amelyek jobban mennek, vannak, amelyek rosszabbul. A lényeg az, hogy az őshonos kisebbségek sorsát ne a többségi nemzet és ne az Európai Unió döntse el. Ma már egyre többen megkérdőjelezik, hogy van-e európai kulturális identitás. Vagy lehetséges-e ilyen egyáltalán? Európa kulturális identitása a múltban gyökerezik, a nemzeti múlt ismerete és megértése az európai kulturális identitás legfőbb alapja. A történelmi emlékezet elvesztése egyet jelent a kultúra elvesztésével.

Egy megállíthatatlan nyugatosodás pusztít végig Kelet-Európán, éppen ezért a történelmi emlékezet elvesztése részben következménye, részben oka lehet az európai kulturális identitás elvesztésének. Nyugat-Európa és kelet-európai kiszolgálóik érdekei szöges ellentétben állnak az őshonos kisebbségek érdekeivel. Ezért nem várok én pozitív eredményt a brüsszeli meghallgatástól."