Ki érti az erdélyi magyarokat? Hát a kurdokat?

Nem hittük volna, hogy ez is eljön. Amikor egy román politikus akar tárgyalni az új magyarországi kormánnyal az erdélyi magyarság sorsáról.

Pedig pontosan ez történik: Nicu Ștefănuță román európai parlamenti képviselő, az EP alelnöke budapesti találkozót kezdeményezett Magyar Péter miniszterelnökkel, valamint Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszterrel, hogy megvitassák az erdélyi magyar kulturális, oktatási és közösségi programok helyzetét.

az utóbbi időben ugyanis több erdélyi magyar kulturális szervezet is arról számolt be, hogy késik vagy bizonytalanná vált a programok finanszírozása. Pedig ezek a szervezetek rendkívül fontosak a közösségek életében, hiszen erősítik őket, találkozási lehetőséget teremtenek a fiataloknak, és elősegítik a hagyományok továbbadását – így az EP-képviselő.

E felvetésből, és a találkozó kezdeményezéséből egyértelmű, hogy Ștefănuță (és a román politikum általában) teljesen természetesnek veszi, hogy az erdélyi magyar kulturális életet Magyarországnak kötelessége támogatni. Ha rosszmájúak lennénk, azt is gondolhatnánk a román politikai elitről, hogy

No persze nem vagyunk rosszmájúak.

Sőt, miként Bajor Andor nem értette a kurdokat, mi is egyre kevésbé értjük az erdélyi magyarokat.

A románok immár több mint száz éve elfogadják őket románnak, szívélyesen beszedik az adójukat, cserébe még holmi magyar nyelvű iskolákat is biztosítanak nekik, ahol tanulhatnak azon az ő gyanús, ázsiai nyelvükön, amit rajtuk kívül az égvilágon senki se ért (még a kék szemű fiúk sem, így aztán minduntalan kénytelenek magyar anyanyelvű gyanús elemeket is toborozni a SRI-be, ami már önmagában abszurdum!), de ők nem nyughatnak.

pedig ingyen kapnak már így is levegőt és vizet a román állam részéről, ahogy Călin Georgescu úr korábban megjegyezte.

Az ember odatartja nekik a kisujját, és nekik rögtön az egész karja kell lapockástól!

Teljesen természetes tehát, hogy a magyar államnak is be kell szállnia mindezen hóbortok finanszírozásába, ha már itt hagyták ezeket a fránya erdélyi magyarokat a románság nyakán, akik nem nagyon értik őket, miként a kurdokat sem.

Felmerül a kérdés, hogy mit gondol a támogatásokról egy kazincbarcikai, chernelházadamonyai, ne adj isten budapesti lakos, aki joggal nem érti az erdélyi magyarokat.

Egyáltalán hol tanultak meg ilyen jól magyarul, hogy még a könyveiket is egész tűrhető magyarsággal írják meg. Egyáltalán miért írnak magyarul könyveket, ha már egyszer Romániában élnek? Hát nem elég a hálátlanoknak, hogy a románok immár több, mint száz éve elfogadják őket románnak? Levegőzhetnek ingyen, szürcsölhetik a jó erdélyi forrásvizet a mohó pofájukkal?

És nem elég, hogy eddig ők maguk kunyerálták a magyar adóforintokat az úgynevezett rendezvényeikre,

Pedig hát románok azok az erdélyi magyarok immár több mint száz éve… Romániában adóznak, mégis magyar adóforintokból akarnak kulturálódni – ráadásul magyarul!

Igazán nem lehet tehát elvárni egyetlen kazincbarcikai, chernelházadamonyai, ne adj isten budapesti lakostól sem, hogy megértse őket, mert egész egyszerűen nem lehet megérteni ezeket a fránya erdélyi magyarokat. Nem és nem.

Miként a kurdokat sem.

Különben is az egy másik kultúra, nem budapesti.

Minek is várják el még mindig ezek az erdélyi magyarok, hogy odafigyeljenek rájuk? Nem is figyelnek legtöbbször, ahogyan az teljességgel természetes is.

Ha rosszmájúak lennénk (persze nem vagyunk!) eszünkbe jutna az anekdota, miszerint, amikor felmerült, hogy a kolozsvári Senkálszky Endrét – aki már életében legenda volt, sokáig ő volt Európa legidősebb aktív színésze – is fel kéne venni a Nemzet Színészei közé, akkor a címet már birtokló Kállai Ferenc (A tanú) vétóképpen a következő költői kérdést vetette oda a tagságnak: „Mégis ki a faszom az a Senkálszky Endre?”

Minek nekik a magyarországi támogatás? Hiszen szemmel láthatóan nem Magyarországon élnek.

Nem kazincbarcikaiak, nem chernelházadamonyaiak, de még csak nem is budapestiek.

A nevükben is benne van: erdélyi magyarok. Erdély pedig Románia, ősi román föld. Hát akkor minek ugrálnak, lobbiznak, kunyerálnak annyit? Minek magyar nyelvű a kultúrájuk, amikor szemmel láthatóan románok? Ki érti ezt?

Nicu Ștefănuță felvetése persze tartalmaz egy szimpatikus részt is. Nem kizárólag Magyarországtól várja el, hogy továbbra is támogassa ezt a gyanús társaságot (erdélyi magyarok), hanem levelében azt is megfogalmazza, hogy a román hatóságoktól, köztük a kulturális minisztériumtól is segítséget kér a programok folytatását lehetővé tevő megoldások azonosításához.

A SRI sem érti őket (ezért is kell folyton éppen közülük, az erdélyi magyarok közül is tagokat toborozniuk, ami már önmagában nemzetbiztonsági kockázat!), hát akkor hogy értené őket egy átlagos román vagy egy átlagos magyar állampolgár?

De az talán már előrelépés, hogy akad egy román politikus, aki szerint Romániának is be kellene szállnia az erdélyi magyar kulturális programok finanszírozásába, nem lehet ez kizárólag Magyarország dolga.

Persze ha rosszmájúak lennénk, lenne még így is pár megjegyzésünk.

De nem vagyunk rosszmájúak.

Egyébként is, ki a franc érti az erdélyi magyarokat?