Hogyan állítsunk meg egy digitális vulkánkitörést?

Az emberiség történelmében mindig voltak rendszeresen jelentkező nagy, „klasszikus” fenyegetések. Rövidebb-hosszabb háborúk, természeti csapások, járványok. Egyiküket sem sikerült eddig végérvényesen kiiktatni. Bár a nyugati világban nyolcvan éve nincs háború, azon kívül azért a Föld különböző részein bizony ma sem ritka a fegyveres konfliktus. Afrika bizonyos részein rendszeresek, és hát a békés Európai Unió keleti tőszomszédságában is éppen zajlik egy.

Az elmúlt években a világon végigsöprő Covid-pandémia és például a lokalizáltabb ebola-járványok azt mutatják, hogy ez a jelenség is valószínűleg örök kísérője az emberi közösségek létezésének. Bár az utóbbi száz évben sikerült a védőoltásokkal felszámolni egy sor fertőző betegséget, a jelek szerint egyrészt mindig megjelennek újabb járványképes kórokozók, másrészt az oltási programokba vetett társadalmi hit irracionális megingásai miatt a régiek is felütik a fejüket.

például gátak építésével vagy vízszabályozással, de földrengések, vulkánkitörések vagy szökőárak ellen ma is teljesen védtelenek vagyunk.

Emlékszünk, a pandémia alatt erősödött meg az oltásellenesség, ami aztán mára komoly tudományellenességgé izmosodott. A Covid-járvány 2020 éveleji kitörése előtt alig néhány hónappal alakult meg a Románok Egyesüléséért Szövetség, az AUR, amelynek aztán egyik fő támogatószerző iránya éppen az oltásellenesség volt. Láthatjuk, hol tart most ez a jelenség, hogyan lett alufólia-sisakos és csipfóbiás, vírustagadó, oltás- és tudományellenességből nem csak politikai, hanem lassan nemzetbiztonsági kockázat is.

Az egyik, igen nagy visszhangot keltett ilyen eset 2005-ben történt, amikor a Vaslui megyei Tanacu kolostorban apácák ördögűzést végeztek egy fiatal nővéren, akit keresztre feszítettek és rettenetes kínoknak vetettek alá. A huszonhárom éves apáca kórházba szállítás közben meghalt. De azt is megtörtént, több helyütt is, hogy a rokonok kiásták a halottat és egy karóval átdöfték a szívét, nehogy vámpírrá változzon.

Ezek az esetek ugyanonnan táplálkoznak, mint a napokban Kolozs megyében történt incidens, amelynek során dühös helybéliek megtámadták a mentősöket, mivel elhittek egy TikTokon terjedő rémhírt, miszerint egy fekete mentőautó gyerekeket rabol el. Ez a rémhír nem új keletű, Romániában évtizedek óta fel-felüti a fejét.

Az ilyen megnyilvánulásoknak az elsődleges oka persze a tájékozatlanság. Ezt aztán szét lehet bontani ezernyi kultúrantropológiai szálra, azonosíthatók kapcsolódási pontok a kelet-európai kulturális meghatározottságok, a vallásosság, a babonák irányába, de ugyanúgy nagy szerepe van itt az oktatás minőségének, az állami oktatási és kultúrpolitikák hiányosságainak is.

Mára az is bebizonyosodott, és igen gyakran beszélünk is róla, hogy a kommunikáció és az információmennyiség azonnali hozzáférhetősége nem hozta el a tudás demokratizálását, mint ahogy erről korábban ábrándoztunk. A társadalom a jelek szerint nem lett okosabb, tájékozottabb azzal, hogy elhanyagolható költséggel bárki minden korábbinál könnyebben hozzáfér az emberiség évezredek alatt kitermelt tudásának elképesztően nagy mennyiségéhez.

A valóságban az van, hogy akinek van egy mobiltelefonja, nem feltétlenül tanulásra használja a keze alatt ingyenesen elérhető végtelen ismerettárat, hanem például tiktokozásra. Meg lehet figyelni, vonaton, buszon, váróteremben, parkban vagy bárhol, ahol emberek ülnek mobiltelefonnal a kezükben, hogy mi megy a képernyőkön: az emberek szinte kivétel nélkül tíz másodperces videókat bámulnak, majd görgetnek a következőre. Az is jól ismert tény, hogy a TikTok és a többi hasonló tartalomszolgáltató algoritmusai néhány perc alatt belövik az ember preferenciáit és aztán olyan tartalmakkal bombázzák a fogyasztót, amelyek ott tartják a képernyő előtt.

A természeti csapások legnagyobb részét nem lehet megelőzni, most egyelőre úgy tűnik, hogy az információs katasztrófát sem.

Magát a közösségi médiát nem lehet betiltani, sem a TikTokot, sem a Facebookot, sem az Instagramot. Mégpedig azért, mert a mai élet alapvető infrastruktúrájává vált, akárcsak a villanyáram, a gáz vagy a hipermarket. Sőt, még fontosabb, olyan, mint a levegő vagy a víz. A világnak azon a vidékein is, ahol nincs vezetékes víz, gáz vagy akár élelmiszer, az emberek olcsó telefonokon tiktokos videókat néznek.

A felzárkózás és az emberekhez való eljutás jelszava alatt az állami intézmények is ott vannak a közösségi médiában, ott kommunikálnak az emberekkel, a pártok ott kampányolnak, de ott harcol a figyelemért a rendőrség, az egyetem, az orvos és az ügyvéd is. A közösségi média nem maga a termék, hanem a közvetítő felület. Vagy a kés, amivel lehet kenyeret szelni, de embert ölni is. A tűz, ami megsüti a kenyeret, de porig égeti a házat is.

csak a hatósági videón az ember átsiklik a következőre, ami az alufólia-sisak előnyeit részletezi. És ha a fekete mentős videó hatására az emberek megtámadják a mentősöket, ugyanaz a hatóság kiad egy pattogó hangú, szörnyülködő közleményt, esetleg a vezetője tiktokos kisvideóban elítéli a történteket, mivel más eszköze nincs. Amin aztán a tiktokozó ember átsiklik a következő fekete mentős, alufólia-sisakos, ördögűzős tartalomra.

lásd az utóbbi években történt számtalan adatszivárgásos esetet, legutóbb a kataszteri hivatalét. Ugyanaz az állam olyan oktatási rendszert működtet, amelynek egyik legfőbb terméke a funkcionális analfabetizmus. Ugyanaz az állam épített ki olyan energiatermelési rendszert, amely áramot termelni képes ugyan, de tárolni már nem, így nappal eladja olcsón az energiát a szomszédos államoknak, este aztán dupla-tripla áron visszavásárolja.

És még hosszasan lehetne sorolni, de nem az a célunk, hogy megmutassuk: ebben az országban minden rossz, mert ez távolról sem igaz.

Csakhogy egyelőre lehetetlennek, paradoxonnak tűnik, hogy az állam ugyanazokon az információs infrastruktúrákon védje meg az embereket az ál- és rémhírektől és félretájékoztatástól, amelynek a működését maga sem képes ellenőrizni. Ráadásul úgy, hogy a társadalom bizalma az állami intézményekben csökkenőben van.

A probléma persze sokkal mélyebb és általánosabb, mivel ezen az online infrastruktúrán, amely nélkül a mai modern társadalmak már nem tudnak létezni, sokkal gyorsabban lehet terjeszteni az álhíreket, mint ahogy a cáfolat vagy az intézményes reakció eljut az emberekhez.

mert kábé annyi esély van a következő fekete mentős TikTok-videó társadalmi következményeinek a megakadályozására, mint megállítani egy éppen elkezdődő vulkánkitörést.