Egy rühes kutya esete a PNRR-pénzekkel és az energiaválsággal

Valahogy úgy képzelem el most Romániát, mint egy rühes, sovány kajákon tengődő, megkötött kutyát, akit végre meglátott valaki a kert végében, odament hozzá, majd leoldotta a láncról. Kutyánk farkát csóválva feltápászkodott, aztán megérezte a kertben jó messzire elhelyezett finom falatok illatát, majd nyálcsorgatva loholni kezdett, szimatolt, keresgélt. Aztán megtalálta egy bokor alatt a kövér húsokat, de még mielőtt rájuk vetette volna magát, az a bizonyos valaki – nevezzük most EU-nak – megállt az ínycsiklandó darabok előtt és rászólt, hogy üljön le, a rühöket pedig távolítsa el magáról. Engedelmesen leült tehát, bár a nyála már a tappancsaira folyt az izgalomtól és az éhségtől,

Az EU aztán látta, hogy ez a kutya engedelmes, le is ült, vakarózott is. Félreállt, majd hagyta, hogy az állat felhabzsolja a húst.

Csakhogy egy tengődő, hosszú évek alatt lerongyolódott lény, ha hirtelen felfal egy csomó kövér falatot, az megfekszi a gyomrát, nem tudja megemészteni azonnal. Lehet, hogy rövid időre jóllakik, de felpuffad, rosszul lesz… a rühet pedig nem tudja csak úgy egyszerűen lerúgni magáról.

A fenti kis analógiámmal csupán vázlatszerűen igyekeztem megmutatni, hogy a hektikus és felelőtlen, itthoni „gazdáinak” sorozatosan rossz döntéseiből élő Románia hogyan lohol azok után a bizonyos PNRR-pénzek (vagyis a Nemzeti Helyreállítási és Reziliencia-terv) után, amelyekből létrehozhat magának ezt-azt hosszabb vagy rövidebb távon. Aztán egy időre jóllakik, s bár sok döntése megfekszi a gyomrát, némely táplálék hasznosul is, segít a felépüléshez, az újabb kiéhezett loholáshoz.

Valahogy így történt most is, amikor Európát extrém szárazság sújtja, különösen azokat az országokat, ahol elhalad a vén kontinens legfontosabb folyama, az öreg Duna. Az a Duna, amely olyan sekély már, hogy nem tudja hűteni a partjai közelében felépült atomerőműveket, így Magyarországon Paksot, itthon pedig Csernavodát.

A bolgár Kozlodujnál még valahogy működik az atomerőmű, annak ellenére, hogy szintén viszonylag régi építésű (80-as, 90-es évek), de legalább a Duna főmedre mellett fekszik, így a teljes vízhozamot kihasználja. Meg egy kicsit szerencsésebb a műszaki kialakítása, 20-30 centiméterrel sekélyebb vízállásnál is képes működni a szivattyúk elhelyezése miatt, noha ez sem garantálja a működést a végtelenségig.

Még a csernavodai atomerőmű leállítása előtt Románia is részt vett azon a brüsszeli rendkívüli értekezleten, amelyen megvitatták az energiaválságba jutott EU-tagállamok helyzetét és a nekik nyújtott segítséget, vagyis azt, hogy honnan kapunk villamos energiát és milyen mennyiséget.

Csernavoda két reaktorának kiesése érdemi kiesés: a két blokk együttesen 20 százalékát biztosítja az ország villamosáram-ellátásának. Miután csütörtökön leállt az atomerőmű, Románia már a déli órákban importáramra szorult, pedig eddig csak az dominált, hogy a napsütés csúcsidejében, amikor a napelemek ezerrel dolgoznak, rengeteget termeltünk, aztán dupláján-tripláján vásároltuk vissza a szomszédos Bulgáriától ugyanazt az áramot, amit ők viszont tudnak tárolni. De erről később.

Ugyancsak csütörtökön dörgedelmes és hajmeresztő elemzés látott napvilágot az Intelligens Energia Egyesület honlapján, amely több évtizedes energetikai infrastruktúra-mulasztásokról beszél – az egyesület elnöke és agya, Dumitru Chisăliță tolmácsolásában. Itt van kerek-perec, meg lehet nézni, van a végén egy szép táblázat is arról,

még az EU-hoz csatlakozás előkészítésének idejében, közvetlenül utána egészen napjainkig – vagyis világosan fel van itt tárva, hogy az ország okosfiúi hogyan nézték a kert végébe elhelyezett kövér falatokat, amelyeket felhabzsolni kívántak mihamarabb, rühüket és szőrcsimbókjaikat próbálván lerugdalni magukról.

Chisăliță arról beszél, hogy az állam az elmúlt évtizedekben az uniós források gyors felhasználását, a felszerelt napelemek számát, az aláírt szerződések értékét (vagyis a jó sok pénzt), a nyilvánosság számára meglebegtetett beépített kapacitások mértékét, valamint a sietős befektetők kielégítését és a közprogramokhoz kapcsolódó beszállítói, szerelői és közvetítői lánc ellátását tartotta szem előtt.

Emiatt az állam nyilvánvalóan nem tartotta szem előtt a termelés, a hálózat és a fogyasztás közötti összehangolást, amely biztonságossá tette volna az egész szektort, az új kapacitások észszerű elhelyezését, az energia tárolását (ez lenne most a legfontosabb), a tartalékkapacitások fenntartását, a hálózatok fejlesztését a csatlakozások előtt. És arra sem gondolt az állam, hogy több százezer proszumátor hogyan fog együtt mozdulni, viselkedni, az országos villamosenergia-hálózat óránkénti működése pedig egyáltalán nem érdekelte, csupán az, hogy mi aztán az éves mérleg, mert az milyen jól mutat.

A hazai gazdák el tudnak dicsekedni velük. A kapitális probléma azonban az, hogy úgy vontuk ki a szént az energiaellátási rendszerből, hogy nem építettük ki megfelelően azt a rendszert, amely nélküle is működőképes. Ezért van az, hogy további kövér húsok és koncok után kuncsorogva akartunk Brüsszelben könyörögni, hogy tolják ki a további PNNR-pénzek hazahozatalához szükséges határidőt (augusztus 31.), mert a villamosenergia-kiesést pótolandó kénytelenek voltunk újraindítani a Rovinari 4-es szénerőművet.

Tehát muszáj volt egy megbízható, ámde nagyon szennyező energiaforráshoz nyúlni, így meg nehézkesen tudjuk teljesíteni a tiszta forrásokból származó energiára való átállást. Szükség törvényt bont, ugye... meg a szomszéd kapacitása most jól fog.

Az Intelligens Energia Egyesület vezetője szerint az ország energetikai katasztrófája nem kizárólag a szén kivezetésének tulajdonítható, mivel az ágazat már előtte is súlyos műszaki és gazdasági problémákkal küzdött, többek között elöregedett erőművekkel, alacsony hatékonysággal, magas működtetési költségekkel, elhalasztott beruházásokkal és azokkal a megemelkedett kiadásokkal, amelyek a szén-dioxid–kibocsátási jogokat fedezték. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egy régi szénalapú erőmű teljes üzemeltetése és fenntartása körülbelül 10-20 százalékkal emelte volna a villamos energia végső árát. Ez tehát senkinek nem érte volna meg. Az erőművek hirtelen és gyors bezárása azonban öngyilkosság abban a kontextusban, hogy semmilyen stabil kapacitás nem épült helyettük. Mindent a véletlenre bíztunk a politikai ütemterv szerint, a biztonság pedig csak utógondolat volt.

Chisăliță egyik legfontosabb mondata, hogy az energetikai beruházások parcellás fejlesztések voltak, amelyek külön-külön jól mutattak, a megvalósíthatósági tanulmányokban észszerűnek tűntek – de ez nem volt rendszerfejlesztés, emiatt pedig a projektek összessége kezelhetetlenné vált.

amelyről sokáig mindenki azt hitte, hogy képtelen az EU-s statisztikák végén kullogva bármit is elérni a csatlakozása óta. Nem feltétlenül az általános bezzegbulgáriázás itt a lényeg – rengeteg problémájuk van nekik is.

Energiabiztonság szempontjából azonban bajnokként emelkednek ki, mert a saját „pénérérés” pénzeiket – vagyis ottani megnevezéssel RESTORE – nagyon hatékonyan használták fel. Bulgária akkumulátoros tárolókapacitása két év alatt 200 MW-ról 4800 MW-ra nőtt (2026 júliusára), ezzel Németország és Olaszország után Európa harmadik legnagyobb tárolókapacitású országa lett, a rendszerarányos kapacitás tekintetében pedig kifejezetten EU-éllovas. Románia jelenleg csak kb. 1600 MW-tal rendelkezik. A bolgároknál nem egyetlen óriástárolóról van szó, hanem több különálló projektről, viszont a legnagyobb és egyedi létesítmény egy, a Renault által épített, 124 MW-os, 496 MWh-s telep, ami jelenleg az EU legnagyobb ilyen rendszere.

célja legalább 3000 MWh használható, hálózati méretű tárolókapacitás kiépítése, elsősorban a megújulóenergia-termelés integrálásának támogatására, a beruházásokat pedig 2026 június végéig kellett megvalósítani. Emellett déli szomszédunk az elmúlt két évben több mint kétmilliárd eurót fektetett be energiatárolásba összesen, tehát a RESTORE csak az egyik finanszírozási csatorna volt, és más EU-s és magánbefektetés is kiegészítette. Néhány legfontosabb helyszín és zóna, ahol Bulgária energiát tárol vagy fog tárolni: Sztara Zagora térsége (ContourGlobal Maritsa BESS), Nova Zagora, Elin Pelin/Szófia térsége (Isis BESS), Lovecs.

a Nova Power & Gas (E-INFRA csoport) 200 MW teljesítményű, 400 MWh kapacitású létesítménye. A Nova Power & Gas jelenleg országos vezető 240 MWh operatív tárolókapacitással, és további 600 MW/1200 MWh-nyi projektet tervez.

Van még Nagyszeben mellett is valami hasonló: az ENGIE Romania itt épít egy 80 MW teljesítményű, 160 MWh kapacitású rendszert, LFP-technológiával, kb. 2 hektáros telephelyen, amelynek kereskedelmi üzembe helyezése 2026 negyedik negyedévére várható, és a cég 2030-ig összesen kb. 300 MW akkumulátoros tárolókapacitást tervez elérni, és Arad megyében épül Románia legnagyobb napelemparkja, amely jelentős tárolókapacitást is magában foglal majd.

A kulcsszó sajnos a majd: a bolgár RESTORE nagyságrendekkel nagyobb uniós keretet fordított erre a saját helyreállítási tervéből, mint Románia. Itthon is ugyan a PNRR volt az első nagy lökés, és a fejlesztési minisztérium már 2022 novemberében meghirdette az akkumulátoros tárolókapacitás-fejlesztési pályázatot, de az összesen csak 103,48 millió eurós keret volt, amelyből 79,6 millió euró uniós forrás volt a Helyreállítási és Rezilienciamechanizmuson (RRF) keresztül, a PNRR részeként, 23,88 millió euró pedig nemzeti társfinanszírozás.

Ez teljes mértékben összhangban van azzal, amit Chisăliță is mond: hogy az állam ugyan finanszírozta a napelemeket, a hálózatra kapcsolt invertereket, a később hozzáadott akkumulátorokat, de nem volt hatékony az átállás, mert ez csupán közpénzekből történő, egymást követő korrekciója a hiányosan megtervezett állami programoknak. Ha valamit gyorsan, szétszórtan, földrajzilag koncentráltan, elegendő hálózat nélkül, tárolás nélkül, rugalmas fogyasztás nélkül csinálunk, akkor szinte biztos, hogy magunk alatt vágjuk a fát. Ezért a napelem és a megújuló energia nyilvánvalóan nem hibás.

Ugyanakkor a napelemből származó energia nem ugyanazt jelenti, mint egy máshonnan származó energia, ami bármelyik napszakban rendelkezésre tud állni: nem vehetünk ki valamit, hogy napelemmel helyettesítsük, míg nem garantáltuk, hogy ugyanolyan biztonságot nyújt, mint az, amit kivettünk (de jobban szennyezett).

Nem tudom, milyen tanulságokat tud ez a kuncsorgó, rühes ország levonni ezekből, de azt hiszem, épp ideje levedleni a csimbókokat, abbahagyni a nyálcsorgatást, és némely csontot elásni későbbre.