Ha valamennyire is tárgyilagosan tekintünk vissza a mögöttünk hagyott huszonöt esztendőre, gyorsan észre fogjuk venni, minek is tudható be az az egy helyben topogás, amit mindannyian érzünk saját bőrünkön: a mondhatni folyamatos kampánylihegésnek.
„Ígérgetések és halogatások közt telnek a napjaink, mindig éppen valamire várunk, aztán kipihenjük azt a valamit, egy nagy lélegzet, és kezdődik újra. Ez a mostani „szépreményű” kormány két és fél éve mit is csinált a nagy semmin kívül?!
Újabb és újabb határidőket gördített a jó nép elé, hitegetett, ámítgatott és minduntalan előkapott egy-egy újabb határidőt, ahogy azt a kutyafuttató versenyeken teszik a műnyulakkal. Most is nagyban dübörög a kampány, sorra állnak ki a közönség elé az önjelöltek, és már az első mondataikkal az ellenfeleket szapulják. Nem értem, hogy nem találnak olyan lelket kurkászó tanácsadóra, aki megmondaná, hogy emberi gyengeség azzal rokonszenvezni, akit mások szidnak. Merthogy biztosan van benne valami jó, ha a sok rossznak nem kell.
És azt is el lehetne mondani az önjelölteknek, hogy ha az ellenfényt önmaguk felé is irányítanák egy kicsit, sokkal, de sokkal jobban járnának. Ne mindig más legyen a hibás, ne próbálják meg olyan makulátlannak és feddhetetlennek kifényezni magukat, mert az emberek nem éppen annyira feledékenyek, figyelmetlenek vagy esetleg balgák, amilyennek hiszik őket.”
Hogyan látná Erdélyt valaki, aki soha nem járt még a környéken. Legyen ez a valaki ezúttal hipotetikusan mondjuk egy Zöld Elefánt…
Sosem kérdezzük meg magunktól, hogy mit tudunk azzal a valósággal kezdeni, amelyben nem voltunk, és ma sem vagyunk a domináns történelmi fél.
Július közepétől új időszámítás kezdődik az FK Csíkszereda életében, ami a hargitai megyeszékhelyen is érezhető változásokkal fog járni.
Az ember megáll egy-egy hajdan délcegen magasodó erdélyi rom előtt, eltöpreng a múlt dicsőségén, a sors forgandóságán… aztán az is eszébe jut, hogy mit, mennyit hasznos megmenteni a düledékek közül.
Szombat reggel pedig újabb erdélyi városban láttak medvét.
Erdély egyik legismertebb turisztikai célpontja, a parajdi sóbánya a napokban drámai események színterévé vált.
Egyszerre kell nekünk a fa, a só és a pénz. A természet adja is, hogyne. Csak közben beomlik a bánya.
Az elárasztást követő állapotokról tett közzé fotókat a parajdi sóbányáról a Meteoplus Facebook-oldal. A napokban készült fotókon vízzel feltelt bányabelsők láthatóak, továbbá egy tárna is, ahol sótömb omlott le.
Mutatjuk, mit tilos szállítani személygépkocsink csomagtartójában, és mit kockáztatnak azok, akik fittyet hánynak a szabályokra.
Tizennyolc évvel ezelőtt, egy nemzetközi bányászati konferencián, Olaszországban megjelent egy tanulmány, amely részletesen feltárta a parajdi sóbányát fenyegető súlyos kockázatokat. Ami akkor egy tudományos figyelmeztetés volt, ma szomorú valóság.
Egyszerre kell nekünk a fa, a só és a pénz. A természet adja is, hogyne. Csak közben beomlik a bánya.
Egyszerre kell nekünk a fa, a só és a pénz. A természet adja is, hogyne. Csak közben beomlik a bánya.
Nicușor Dan győzelme pillanatnyi megkönnyebbülést hozott ugyan, de még messze nem vagyunk túl a veszedelmen.
Nicușor Dan győzelme pillanatnyi megkönnyebbülést hozott ugyan, de még messze nem vagyunk túl a veszedelmen.
Ez az írás egy pamflet, cselekménye kitalált történeten alapul, szereplői kitalált alakok, mindennemű egyezésük a szenzi transzilván valósággal csupán a véletlen műve. Nevetni azért (még) szabad rajta.
Ez az írás egy pamflet, cselekménye kitalált történeten alapul, szereplői kitalált alakok, mindennemű egyezésük a szenzi transzilván valósággal csupán a véletlen műve. Nevetni azért (még) szabad rajta.
Az erdélyi magyarok nagy többsége abban az abszurd helyzetben is Nicușor Danra szavazott volna, ha Orbán és az RMDSZ is kifejezetten és erőteljesen George Simion támogatására buzdított volna.
Az erdélyi magyarok nagy többsége abban az abszurd helyzetben is Nicușor Danra szavazott volna, ha Orbán és az RMDSZ is kifejezetten és erőteljesen George Simion támogatására buzdított volna.
A félelem, mint a politikai döntések mozgatórugója a valóságból táplálkozik.
A félelem, mint a politikai döntések mozgatórugója a valóságból táplálkozik.
És hogyan erősíti ezt a nevetséges narratívát éppen a magát a Jó oldalnak tekintő tábor, az értelmiségiekkel az élen…
És hogyan erősíti ezt a nevetséges narratívát éppen a magát a Jó oldalnak tekintő tábor, az értelmiségiekkel az élen…
Lejárt a potenciális apokaliptikus veszedelemként beállított államelnök-választás... tudják, ha a Gonosz győz. És a romániai választópolgárok soha nem látott tömegekben rohantak megválasztani a Jót.
Lejárt a potenciális apokaliptikus veszedelemként beállított államelnök-választás... tudják, ha a Gonosz győz. És a romániai választópolgárok soha nem látott tömegekben rohantak megválasztani a Jót.
Nekünk kell döntenünk, nem Budapestnek, Brüsszelnek, Washingtonnak vagy Moszkvának. Kicsit tragikus, hogy azok munkáját is el kell végezzük, akiknek a dolga lett volna, hogy ezt a helyzetet megelőzzék.
Nekünk kell döntenünk, nem Budapestnek, Brüsszelnek, Washingtonnak vagy Moszkvának. Kicsit tragikus, hogy azok munkáját is el kell végezzük, akiknek a dolga lett volna, hogy ezt a helyzetet megelőzzék.
Hogyan látná Erdélyt valaki, aki soha nem járt még a környéken. Legyen ez a valaki ezúttal hipotetikusan mondjuk egy Zöld Elefánt…
Hogyan látná Erdélyt valaki, aki soha nem járt még a környéken. Legyen ez a valaki ezúttal hipotetikusan mondjuk egy Zöld Elefánt…
Sosem kérdezzük meg magunktól, hogy mit tudunk azzal a valósággal kezdeni, amelyben nem voltunk, és ma sem vagyunk a domináns történelmi fél.
Sosem kérdezzük meg magunktól, hogy mit tudunk azzal a valósággal kezdeni, amelyben nem voltunk, és ma sem vagyunk a domináns történelmi fél.
Hogyan látná Erdélyt valaki, aki soha nem járt még a környéken. Legyen ez a valaki ezúttal hipotetikusan mondjuk egy Zöld Elefánt…
Sosem kérdezzük meg magunktól, hogy mit tudunk azzal a valósággal kezdeni, amelyben nem voltunk, és ma sem vagyunk a domináns történelmi fél.
Július közepétől új időszámítás kezdődik az FK Csíkszereda életében, ami a hargitai megyeszékhelyen is érezhető változásokkal fog járni.
Az ember megáll egy-egy hajdan délcegen magasodó erdélyi rom előtt, eltöpreng a múlt dicsőségén, a sors forgandóságán… aztán az is eszébe jut, hogy mit, mennyit hasznos megmenteni a düledékek közül.