A nagyon fiatal, egységes és oszthatatlan nemzetállam ügyesen csinálja (nem műveli) a diplomáciát. Ide csókol, oda üt. Aztán lesi, mekkora a tűréshatár.
A konkrét történet a következő: 2019-ben előbb egy, majd hét, végül 21 romániai meleg pár beperelte Romániát az Emberi Jogok Európai Bíróságán (EJEB), mivel az ország nem ismeri el törvényi szinten, illetve nem védelmezi a meleg párok jogait.
Eltelt négy év, és 2023 májusában az EJEB kimondta a szentenciát: ez így nem oké. Tisztelt Románia, ön megszegte az Emberi Jogok Európai Egyezményének 8. cikkét, miszerint „mindenkinek joga van arra, hogy magán- és családi életét, lakását és levelezését tiszteletben tartsák”. Ennek alapján tisztelt Románia, ön köteles konkrét polgári jogi keretek közt elismerni az azonos nemű emberekből álló párokat. És pont.
Eltelt május óta három hónap, és vasárnap a román külügyminisztérium (ő az illetékes állami képviselő szerv az EJEB színe előtt, a kormány nevében) bejelentette, fellebbez az EJEB döntése ellen. A rendkívüli bikkfanyelven megfogalmazott indoklás lényege, hogy azért volt szükség erre a lépésre, mert
Hát, ez egyszer biztos. Ha kicsit visszatekintünk a fiatal Románia történelmére, ezt találjuk: 1938-tól kezdve a büntető törvénykönyv hat hónaptól két évig terjedő börtönbüntetéssel sújtotta a közbotrányt kiváltó homoszexuális aktusokat.
A háború utáni kommunista kormányok tovább szigorították az ominózus passzust, egészen az 1968-as büntető törvénykönyv hírhedt 200. cikkéig, amely egytől öt évig terjedő börtönbüntetéssel sújtotta az azonos nemű emberek közti szexuális aktust. Ha közbotrányt okozott, ha nem. (Akkor még csak LG volt. Ki gondolta volna, hogy 50 év alatt így megszaporodnak a betűk: LGBTQIA+.)
A 200. cikkelyt aztán 1996-ban módosították (Văcăroiu-kormány), majd 2001-ben hatályon kívül helyezték (Năstase-kormány). Mert, ugye, be kellett tartani a koppenhágai egyezmény kisebbségvédelemre vonatkozó előírásait. Miért is? Hát mert Románia be akart evickélni az Európai Unióba.
2001 óta eltelt 22 év, és a tisztelt Románia egy lépést se tett az azonos nemű emberek jogainak védelme ügyében. Pontosabban, tett. Kifele vigyorgott, befele szigorgott. Vagyis
Mondok két példát. 2021 szeptemberében Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság főnénije meglátogatta a tisztelt Romániát. Egészen véletlenül egy napra rá, hogy egy Florin Cîțu nevű egyén lett a PNL elnöke. (Decemberben pedig ő lett a miniszterelnök.). Persze, ott magasodott a látogatás színpadán mindenki hőn szeretett álkisebbségi államelnöke, Klaus Ionopotchivanoc Iohannis is. És szépen körbegratulálták egymást, az Európai Főnéni bejelentette, hogy Románia kap egy zsák pénzt (29,2 milliárd eurót, a helyreállítási terv keretében), szóval csodás volt minden. Másnap pedig bumm: a román képviselőház kukába dobta a bejegyzett élettársi kapcsolatra vonatkozó törvénytervezetet. Amely az azonos nemű párok jogi helyzetét is rendezte volna. Tetszik érteni: a tisztelt Románia kifele vigyorgott, befele szigorgott.
Egy másik példa: a tisztelt Románia (a magyarországi nagykövetségén keresztül) 2023 júliusában aláírt egy, a magyarországi LGBTQ közösséget támogató nyilatkozatot (sok EU-s tagállam mellett). Hogy aztán 2023 augusztusának végén óvást emeljen az EJEB döntése ellen. Amely gyakorlatilag arra szólítja fel a tisztelt Romániát, ami Magyarországon 2009. július 1-étől létezik. Vagyis, hogy teremtse már meg a bejegyzett élettársi kapcsolat jogi kereteit. Amely, nem mellesleg, nem csak az azonos neműek, hanem bárki olyan romániai polgár vonatkozó problémáit megoldaná, aki nem akar a párjával összeházasodni. Az ember köpni-nyelni nem tud. Magyarországnak
ha szabad így fogalmaznom. Szóval, tetszik érteni: kifele vigyorog (és együtt üvölt az européer, jóember, minden-jogot-is-védő falkával), befele szigorog (magasról leszarja a saját kisebbségének jogait, sunnyog, totojázik és kukába dob).
A magam részéről mélységesen elítélem a tisztelt Románia Janus-performanszait. Csak ismételni tudom: abszolút empátiával viseltetem a nem heteroszexuális közösségek irányában. Mégpedig azért, mert magam is egy kisebbség tagja vagyok. És én is úgy szeretném, ha a saját közösségemnek is meglennének a jogai ebben a nagyon fiatal, egységes és oszthatatlan nemzetállamban. Például korlátlanul használhatná a közösségem az anyanyelvét (függetlenül a lakossági aránytól), létezhetne a kulturális és gazdasági autonómia (ami nem jelent elszakadást, enklávét stb.), nem baszogatná senki a székelyeket azért, mert a Székelyföldön élnek (és nem Hargita, Kovászna és Maros megyékben), a csendőrség meg a rendőrség (vagyis az állami erőszakszervezet) útját állná egy katonai temetőbe törvénytelenül betörő „keresztes” bandának, ugyanaz az állami erőszakszervezet nem vigyorogna, amikor a Kolozsvári Magyar Napok után egy nappal a kincses város főterét elözönlő fociszurkerek elküldik a magyarokat a picsába… és a sor rohadt hosszú. Szóval, ezért viseltetem empátiával a melegek iránt. Mert ők is egy kisebbség. Amely a jogaiért küzd.
Na és akkor: igazán kíváncsi vagyok, miként fog dönteni az EJEB. A becslések szerint kevés az esélye annak, hogy az óvásnak helyet adjon. Pár hónap múlva kiderül. És ha a becslések helytállóak,
Na igen, ez közben azt is eszembe juttatja, ami például a Minority SafePack polgári kezdeményezéssel történt, szintén az európai bürokrácia labirintusában. Ugye, 2022 novemberében az Európai Unió Bírósága nem semmisítette meg az Európai Bizottság (Ursula Főnéni pusziltat minket!) 2021 januárjában hozott döntését, amelyben elutasította a Minority SafePack-et. Ha összevetjük a két ügyet, akár azt is lehetne mondani, hogy úgy tűnik, a magasságos Európai Porta szemében vannak védendő kisebbségek, és vannak kevésbé védendő kisebbségek. Nyilván bonyolult ügy ez, de ha lehámozzuk a rétegeket, ide lehet jutni. Nem tudom, hogy lehetne érzékenyíteni Ursula Főnénit és tisztelt háremőr-társait. Talán úgy, ha pár havonta megjelenne a hivatala előtt egy galeri, amely elküldené a kurva anyjába. Pedig hát ő is otthon van. Ahogy a melegek is itthon vannak. Meg mi is. Egyéb kisebbségek.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
Nálunk nincsenek megoldhatatlan helyzetek, valahogy mindent el lehet intézni, hiszen holnap is nap van.
Nem vehet már részt az egyszerűsített honosításban az Eurotrans Alapítvány a Krónika értesülései szerint. Az RMDSZ szervezete a jövő évi működési költségek támogatásához szükséges kérelmet benyújtotta a magyar kormánynak, választ egyelőre nem kapott.
A PSD ismét megkaparintotta nagy nehezen a hatalmat, de a háttérben már készülődik a disznófejes AUR.
Harminc napra rács mögé került az a környezetvédelmi alapnál dolgozó felügyelő, aki egy Maros megyei cégtől 45 ezer lejes csúszópénzt kért. Amint átvette az összeget, őrizetbe is vették.
Évtizedeken át a kalotaszegi kézművesség legismertebb központja volt Körösfő, ahol a főút mentén szinte minden ház előtt népművészeti termékeket kínáltak. A rendszerváltás után virágzásnak indult kiskereskedelem azonban napjainkra hanyatlani kezdett.
Jelentkezett a Román Lottótársaság központi székhelyén hétfőn az a nyertes, aki az október 22-i Loto 6/49 sorsoláson elvitte az első kategóriás, 17 760 754,40 lejes (több mint 3,32 millió eurós) főnyereményt.
Az egyszerűnek tűnő kérdés megválaszolása nehéz. Egy dolog biztos: nem azért, mert bosszút akar állni valamiféle társadalmi igazságtalanságért, ahogy azt egyes karosszék-forradalmárok vizionálják.
Az egyszerűnek tűnő kérdés megválaszolása nehéz. Egy dolog biztos: nem azért, mert bosszút akar állni valamiféle társadalmi igazságtalanságért, ahogy azt egyes karosszék-forradalmárok vizionálják.
A PSD ismét megkaparintotta nagy nehezen a hatalmat, de a háttérben már készülődik a disznófejes AUR.
A PSD ismét megkaparintotta nagy nehezen a hatalmat, de a háttérben már készülődik a disznófejes AUR.
Sokszor a legrosszabb kérdéseket tesszük fel, amikor kiskorú bűnöző bukkan fel. Mit árul el rólunk a tehetetlenség?
Sokszor a legrosszabb kérdéseket tesszük fel, amikor kiskorú bűnöző bukkan fel. Mit árul el rólunk a tehetetlenség?
Nálunk nincsenek megoldhatatlan helyzetek, valahogy mindent el lehet intézni, hiszen holnap is nap van.
Nálunk nincsenek megoldhatatlan helyzetek, valahogy mindent el lehet intézni, hiszen holnap is nap van.
Nem úgy van az, hogy egy „független” illető valamire rámutat, hogy az propaganda, és akkor az propaganda.
Nem úgy van az, hogy egy „független” illető valamire rámutat, hogy az propaganda, és akkor az propaganda.
Az irodalmi és könyves szakma kiakadt, amiért a kulturális minisztérium a Filmes és Kulturális Befektetések Ügynökségére bízná Románia díszmeghívotti szereplésének koordinálását a rangos könyvvásár 2028-as kiadásán. Pedig… (PAMFLET)
Az irodalmi és könyves szakma kiakadt, amiért a kulturális minisztérium a Filmes és Kulturális Befektetések Ügynökségére bízná Románia díszmeghívotti szereplésének koordinálását a rangos könyvvásár 2028-as kiadásán. Pedig… (PAMFLET)
Románia társadalma elveszítette a türelmét már a kormányalakítási képtelenség miatt. Az államtól függés azonban mélyen gyökerezik.
Románia társadalma elveszítette a türelmét már a kormányalakítási képtelenség miatt. Az államtól függés azonban mélyen gyökerezik.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A mioritikus politikus a multikulturalizmus lelkes híve, amíg csak hangoztatni kell a szépen zengő szólamokat. Ám amikor a valóság elkezd bevándorolni, elpárolog a lelkesedés. Ami érthető. Csak problémás.
A mioritikus politikus a multikulturalizmus lelkes híve, amíg csak hangoztatni kell a szépen zengő szólamokat. Ám amikor a valóság elkezd bevándorolni, elpárolog a lelkesedés. Ami érthető. Csak problémás.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.