A Roald Dahl norvég származású és walesi születésű író könyveit gondozó (értsd, cenzúrázó) kiadó érzékenyen átírta a világhírű író kártékony szavait. Na jó, de akkor hol a határ?
Pár napja minduntalan a szemem elé kerül: a világhírű Puffin kiadó (a Penguin, azaz Pingvin könyvkiadó gyermekirodalommal foglalkozó ága, amely stílusosan egy másik északi madárról, a lundáról kapta a nevét) úgy döntött,
A norvég származású, de Walesben született Roald Dahlról van szó, akinek olyan műveket köszönhetünk, mint például a Karcsi és a csokigyár, a Szofi és a HABÓ, a Matilda vagy a felnőtt gyerekeknek szóló Meghökkentő mesék. Meg is tette. Az érzékenység-szakértők pedig a maguk részéről tették a dolgukat. Minek következtében megszületett a döntés: az lehet, hogy régebben (pontosabban akkor, amikor Dahl úr megírta történeteit), mikor az emberiség még bunkóbb, barbárabb és más-ezekhez-hasonló-jelzősebb volt, e sztorik működtek olyan bunkón, barbárul, egyéb-jelzősen, ahogy az író megírta őket. De azóta nagyot változott a világ. Nem lehet ám csak úgy belegázolni az Érzékeny Mai Olvasó (ÉMO) lelkivilágába. Mi az, hogy leírjuk, hogy egy regényben valaki kövér? Vagy csúf? Mi az, hogy valakik kopaszok, ezért parókát hordanak? Mi az, hogy a valakik férfiak és nem emberek? (Hogy a Karcsi és a csokigyár fura kis lényei miért lettek emberek, nem értem, de miért pont ezt érteném, ugye, én, a kopasz, kövér, bunkó és egyéb-jelzős barbár NÉMO, azaz Nem Érzékeny Mai Olvasó…) Szóval, nincs mese, át kell írni ezeket a szörnyűségeket!
Aki azonnal sírva fakad, ha azt látja, hogy egy regény valamelyik szereplője kövér. Aki azonnal felhívja a terapeutáját, ha azt olvassa, hogy valaki kopasz és ezért parókát hord. Akit azonnal falhoz csap a pánikroham, ha egy történetben nem csak emberekkel, hanem történetesen férfiakkal találkozik.
Így, a Petőfi-emlékév elején eljátszottam a gondolattal: mi lenne, ha felkérnénk (nyilván ingyen végzett önkéntes munka formájában) néhány tucat érzékenység-szakértőt, ugyan futtassák már át érzékeny szemeiket ennek a rég halott magyar költőnek a versein. Mert biza fennáll a gyanú, hogy csoportos traumákat okozhatnak egyes darabok. Kapásból mutatok is néhány példát. Itt van A csámpás legény című vers. Hát szabad olyat írni valakiről, hogy csámpás? Oké, a legény valamit elvesz a barbár és diszkriminatív élből, de azért mégis… Na de ha az ÉMO elkezdi olvasni a verset, máris keresi a borotvát (és nem borotválkozás céljából). Tessék, egy részlet:
„Kata húgom, jut eszedbe?
Kértelek: végy a szivedbe.
Kinevettél akkor csúful,
Ha nevettél, mostan búsulj.
Aki eddig rám se' nézett,
Most én arra rá se' nézek.
Ha nézem őt, azért nézem,
Hogy őkegyelmét lenézzem.”
Odáig rendben van, hogy Kata kineveti a legényt, mert na, a legényeket egalitarista alapon ki kell nevetni. Helyes! Na de ami azután következik: bosszú, rá se néz… lenézi!!! No,
De mivel nem olyan jelentős, jobb, ha diszkréten kihagyjuk a soron következő összesekből.
Vagy itt van az a vers, hogy Itt a nyilam! Mibe lőjem?:
„A királyra! ugyan minek
Szamáron a bársony nyereg?”
A király, ugye, az érzékenység nevében, ember. Na de hogy lehet egy embert szamárnak nevezni? Nem a taxonómiai besorolás okán, nyilván, hanem… ostoba, buta, hülye, idióta. Ja, és ez egy füst alatt a szamarakra nézve is bántó. Amik Akik egyáltalán nem ostobák, buták, hülyék, idióták. De van meredekebb részlet is a versben:
„Ez egyszer csak annyit mondok:
Jó soká voltunk bolondok,
Legyen egy kis eszünk végre,
Másszunk a király képére.”
Itt más a baj. Miféle dolog az, hogy ez a nyikhaj rímfércész mások agresszionálására, pontosabban mások arcára mászásra bujtogatja, uszítja az ÉMO-t? Mert az szóba se kerül, hogy a vers egy bizonyos időpontban, bizonyos történések hatására és bizonyos forradalmi indulatok rotyogása közepette született. Nem! A vers, minden vers, minden leírt szó
Tetszik érteni? Mert ez volna az érzékenyítés lényege. Mindegy, ki, mikor és miért írta azokat a barbár stb. verseket, novellákat, regényeket, drámákat. Történelem nincs! Annak vége van, kezicsókolom! Csak a folyamatos jelenben azonnal jajvészt kapó ÉMO szenvedése létezik. Még konkrétabban: minden valaha megírt irodalmi mű a nárcisztikus Érzékeny Mai Olvasóról szól. Tehát, figyelem: nem -hoz! -ról! Ezen alaptörvény értelmében pedig az érzékenység-cenzorok (barbárul, cenzorok) nyugodt lélekkel átírhatnak mindent, ami nem helyes. És ha következetesek, akkor az emberiség történetének összes irodalmi művében hamarosan csak és kizárólag ÉMO-k fognak téblábolni, mégpedig úgy, hogy közben nagyon érzékenyen viszonyulnak egymáshoz. Tehát nem lesz se kövér, se kopasz, se gonosz, se intrikus, se férfi, se nő, se konfliktus, se dráma, se komikum, se tragikum, se katarzis…
Hogy ehhez mit fűznék hozzá? Inkább hallgatok. Szóljon helyettem a Flash zenekar Cenzúra című száma, melynek kezdősoraival üzennék (íróként, újságíróként és polgárként) a világ minden progresszív kiadójának, érzékenység-szakértőjének és ÉMO-jának:
„Ne ugass bele, hogy mit gondolok!
Ne ugass bele, hogy mit mondok!”
A refrént pedig hallgassa meg, akit illet:
… végtelenül szomorú volt, hogy lám, milyen ez a nép, pedig ő csak jót akar, csak azt akarja, hogy a nép jól éljen, azt akarja, hogy Románia otthon legyen minden polgára számára… de ez a kurva nép!
Călin Georgescu már arról is nyíltan beszélt, hogy területeket akar Ukrajnától. Meddig lehet elmenni a populizmusban?
A falu, ahogy ismertük (és ahogy a képzeletünkben élt), már nem létezik. A jelenségre pedig a kommunikáció- és néprajztudomány is új megközelítéseket keres.
Lord Palmerston szerint a politikában nincsenek állandó barátok, sem állandó ellenségek, csak állandó érdekek vannak. Mindemellett léteznek a román–amerikai kapcsolatok.
És vigyázzunk: új csalási módszer terjed az interneten!
Életének 101. évében elhunyt Bánffy Katalin memoáríró, a losonci Bánffy család grófi ága nevének utolsó viselője, Bánffy Miklós lánya.
Közben Victor Ponta folytatja szuverenista kampányát, például rugdossa a magyarokat… és úgy tűnik, mégis lesz egy kis tél ebben a szezonban, mondják az időjósok.
Nem jelent veszélyt Romániára az az incidens, amely az elmúlt éjjel történt Csernobilban, amikor egy drón eltalálta az ukrajnai volt atomerőmű 4-es reaktorának maradványait védő betonburkolatot – közölte pénteken az Országos Környezetvédelmi Ügynökség.
A magyar közlekedéstörténet talán legnagyobb szállítmánya indul pénteken útnak: egy 750 tonnás, 100 méter hosszú, 6 méter széles és 5,4 méter magas járműszerelvény kezdi meg útját a 43-as főúton Románia felé.
Ahogy mondani szokták, emberségből jelesre vizsgázott az a Csíkszeredában hóeltakarítást végző férfi, aki kiszállva a járdákat takarító munkagépből, átsegített egy idős nőt az átjárón, miközben az autósok türelmesen várakoztak.
„Az erdélyi techközpontban valóban gyártottak androidokat. A negyvenezer hektárnyi területen, az egykori Marosvásárhelytől délre elterülő irdatlan ipari monstrum lényegében mindent előállított, amire a térség lakóinak szüksége volt.”
„Az erdélyi techközpontban valóban gyártottak androidokat. A negyvenezer hektárnyi területen, az egykori Marosvásárhelytől délre elterülő irdatlan ipari monstrum lényegében mindent előállított, amire a térség lakóinak szüksége volt.”
Vannak nekünk többek között ritkaföldfémeink azokban a mi hegyeinkben. Ez biztató és ijesztő is egyben.
Vannak nekünk többek között ritkaföldfémeink azokban a mi hegyeinkben. Ez biztató és ijesztő is egyben.
Ciolacu konzerves pacalt eszik, Georgescu előtt elhúzott a bojkottvonat, a románok önfeledten vásárolnak. Kell ez nekünk?
Ciolacu konzerves pacalt eszik, Georgescu előtt elhúzott a bojkottvonat, a románok önfeledten vásárolnak. Kell ez nekünk?
Klaus Iohannis politikai karrierje úgy ért véget, ahogy zajlott, erőtlenül, dicstelenül és szemlesütve.
Klaus Iohannis politikai karrierje úgy ért véget, ahogy zajlott, erőtlenül, dicstelenül és szemlesütve.
A diákok riasztóan nagy része funkcionális analfabéta, sokan mégis azon hőbörögnek, hogy miért akar változtatni az oktatásügyi miniszter a rendszeren.
A diákok riasztóan nagy része funkcionális analfabéta, sokan mégis azon hőbörögnek, hogy miért akar változtatni az oktatásügyi miniszter a rendszeren.
Avagy a rettenthetetlen egó önkéntelen, artikulálatlan és nem utolsósorban mulatságos harca a pártérdekek ellen, véletlenszerű tanulságokkal.
Avagy a rettenthetetlen egó önkéntelen, artikulálatlan és nem utolsósorban mulatságos harca a pártérdekek ellen, véletlenszerű tanulságokkal.
… végtelenül szomorú volt, hogy lám, milyen ez a nép, pedig ő csak jót akar, csak azt akarja, hogy a nép jól éljen, azt akarja, hogy Románia otthon legyen minden polgára számára… de ez a kurva nép!
… végtelenül szomorú volt, hogy lám, milyen ez a nép, pedig ő csak jót akar, csak azt akarja, hogy a nép jól éljen, azt akarja, hogy Románia otthon legyen minden polgára számára… de ez a kurva nép!
Călin Georgescu már arról is nyíltan beszélt, hogy területeket akar Ukrajnától. Meddig lehet elmenni a populizmusban?
Călin Georgescu már arról is nyíltan beszélt, hogy területeket akar Ukrajnától. Meddig lehet elmenni a populizmusban?
Erdélybe a várépítőket – a hódokat –1998 táján telepítették be. A romániai populáció azóta szépen megtelepedett a Szamosok, az Olt, a Feketeügy és a Maros mentén.
Erdélybe a várépítőket – a hódokat –1998 táján telepítették be. A romániai populáció azóta szépen megtelepedett a Szamosok, az Olt, a Feketeügy és a Maros mentén.
… közben nagy lendülettel hányják a ganét egymás udvarára az állami elitjátékosok, akiknek az lenne a dolguk, hogy finanszírozzák a múzeumokat, a kutatást, a régészeti ásatásokat… na meg a román történelem szaros pelenkájának kicserélését.
… közben nagy lendülettel hányják a ganét egymás udvarára az állami elitjátékosok, akiknek az lenne a dolguk, hogy finanszírozzák a múzeumokat, a kutatást, a régészeti ásatásokat… na meg a román történelem szaros pelenkájának kicserélését.
… végtelenül szomorú volt, hogy lám, milyen ez a nép, pedig ő csak jót akar, csak azt akarja, hogy a nép jól éljen, azt akarja, hogy Románia otthon legyen minden polgára számára… de ez a kurva nép!
Călin Georgescu már arról is nyíltan beszélt, hogy területeket akar Ukrajnától. Meddig lehet elmenni a populizmusban?
A falu, ahogy ismertük (és ahogy a képzeletünkben élt), már nem létezik. A jelenségre pedig a kommunikáció- és néprajztudomány is új megközelítéseket keres.
Lord Palmerston szerint a politikában nincsenek állandó barátok, sem állandó ellenségek, csak állandó érdekek vannak. Mindemellett léteznek a román–amerikai kapcsolatok.