Alaposan lefaragná a szenátus túlméretezett apparátusát a szenátus új elnöke, ezért aztán kifütyülték…
Ilie Bolojan megérkezett a bukaresti nagypolitikába, és azt tapasztalta, hogy túl van méretezve az apparátus.
Ez ellen tenni kell, gondolta magában Ilie Bolojan.
Nem is sokat lacafacázott: alig egy hónapja lett a szenátus elnöke, máris nagyszabású kirúgásokat tervez. 25%-kal faragná le a túlméretezett apparátust, ami azt jelenti, hogy
Ilie Bolojan mindezt egy sajtótájékoztatón jelentette be, hozzátéve, hogy a szenátus összes alkalmazottjának versenyvizsgán kell megerősítenie az eddig betöltött pozíciójára való alkalmasságát. Erre aztán a szenátus alkalmazottai kórusban kezdtek el pfujolni.
Mindennek évszázadokra visszanyúló balkáni hagyománya van. Ilie Bolojan a váradi, majd Bihar megyei ténykedése után persze joggal gondolhatja úgy, hogy ez így nincs rendben, ám nem számol a megszokás ördögi hatalmával.
Miért nem mennek a méltósággal együtt a szenátusból azok az alkalmazottak, akik annak idején az illető méltósággal jöttek, miért halmozzák a munkaerőt állandó munkaszerződésekkel, hogy aztán az új méltóság már ne hozhassa a saját embereit magával, teszi fel a kérdést Ilie Bolojan.
Az egész balkáni világ alapvető sajátossága. Ez pedig nemcsak a románokra igaz, hanem az erdélyi magyarokra is.
Állami állást keress magadnak, mert az a biztos – hallgattuk annak idején a nagyszüleinktől, meg a szüleinktől is, azoktól a generációktól, akik a rendszerváltás után igen gyorsan rádöbbentek, hogy a szabad világnak is megvannak a hibái, hogy a „magánvállalatok” egykettőre csődbe mehetnek, így aztán mégiscsak jobb lesz a „biztos” állami apparátushoz tartozni.
És akkor csoda, hogy túl vannak méretezve az apparátusaink?
Erre jön nekünk Ilie Bolojan, és beleköp a mi levesünkbe? Na nem, azt már nem, akkor pfujolunk, kifütyüljük, ilyet csinálni nem lehet. Különben is, nem tudja ő, nem látja ő még át a mi helyzetünket, nem tudja, milyen komplex az a munka, amit mi itt végzünk, ez csak egy populista húzás a részéről.
Naná, hogy az. Ilie Bolojan sem hülye.
Ő is a saját gesztenyéjét sütögeti, és mivel jelenleg amúgy is a klasszikus politika „ellen dolgozó” politikusok a népszerűek, Bolojan vélhetően még szabad kezet is kapott a népszerűsége mélypontján lévő PNL-től,
Ilie Bolojan pedig nem az a fajta ember, aki ne gázolna át bárkin a saját érdekében. Ki kell rúgni pár száz embert? Hát kirúgjuk őket.
Csakhogy a megszokás nagy úr.
Az a túlméretezett apparátus nem egy nap alatt lett túlméretezve. Azok a Bolojan szerint fölösleges állások nem egy nap alatt lettek létrehozva és betöltve. Ennek igen mélyre nyúló balkáni gyökerei vannak. Ilie Bolojan most éppen szembemegy mindezzel. És ez veszélyes játék, mert a józan ész ugyan azt diktálja, hogy ez jó, számolni kell a megszokás hatalmával.
Ha a felmérést készítő kérdezőbiztosnak kell válaszolni, gondolkodás nélkül azt mondja, hogy ő a Nyugathoz akar tartozni.
Vrem o țară ca afară.
Csakhogy egy dolog akarni, és egészen más dolog ténylegesen a Nyugathoz tartozni. A balkáni berögződéseinktől nem vagyunk hajlandóak megválni, így aztán nehéz lesz el is érni, amit névlegesen akarunk. Mert szavakban a Nyugathoz akarunk tartozni, de ezért jó lenne a túlméretezett állami apparátus része lenni, mert „az a biztos”. Papíron a Nyugathoz akarunk tartozni, de azért visszasírjuk a kommunizmust, megszavazzuk Călin Georgescut, és kifütyüljük Ilie Bolojant, ha bele akar köpni az évszázados recept alapján fődögélő, sajátos kelet-európai levesünkbe.
Ez az a sajátos balkáni kettősség, ami folyton ellentétes irányokba rángatja az országot. És az az a sajátosság, amivel Ilie Bolojan nem számolt, amikor úgy döntött, beleköp ebbe az évszázados recept alapján készülő levesbe.
Kíváncsian várjuk a fejleményeket.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
További csütörtöki hírek: nagyot veszítene az RMDSZ a községek tervezett összevonásával. És jön az első, sürgősségi költségvetés-kiegészítés, novemberben pedig egy második.
Kivihetik az utasokat a brassói repülőtérre, de az érkezőket már nem vehetik fel az Uber és a Bolt brassói partnerei, mert a légikikötő Vidombák területén található.
Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…
A Kányád községhez tartozó Abránfalván szombaton, a Csíkpálfalvához tartozó Csíkdelnén pedig vasárnap este láttak medvét a házak között – közölte a Hargita megyei katasztrófavédelem.
A magyarországi nyomozó hatóságok elutasították az április 12-ei országgyűlési választásokkal kapcsolatban Romániában tett feljelentést – tudta meg a Krónika. A bukaresti főügyészség már nem árulta el, Romániában folyik-e eljárás a levélszavazás ügyében.
Egy hároméves gyermek sérült meg vasárnap Temesváron, miután egy temetőben rádőlt egy síremlék. A kiskorút kórházba szállították.
Mintha tovatűnnének azok az idők, amikor egy erdélyi magyarnak szentségtöréssel ért fel még csak gondolni is arra, hogy szerethető-e ez az ország.
Mintha tovatűnnének azok az idők, amikor egy erdélyi magyarnak szentségtöréssel ért fel még csak gondolni is arra, hogy szerethető-e ez az ország.
A román politikai elit egy csoda: a réginek nevezhető PSD-s gárda kirakja az ablakba a gyakran bizonyít(hat)atlan úton-módon szerzett vagyont, az új gárda egyik kultúrharcosnője pedig szóreformizmusban éli ki magát, tartalmi változtatások helyett.
A román politikai elit egy csoda: a réginek nevezhető PSD-s gárda kirakja az ablakba a gyakran bizonyít(hat)atlan úton-módon szerzett vagyont, az új gárda egyik kultúrharcosnője pedig szóreformizmusban éli ki magát, tartalmi változtatások helyett.
Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…
Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…
Arról, hogy miért nem old meg semmit a petíciózás és a keresztény értékekre való hivatkozás...
Arról, hogy miért nem old meg semmit a petíciózás és a keresztény értékekre való hivatkozás...
A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.
A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.
Az egyszerűnek tűnő kérdés megválaszolása nehéz. Egy dolog biztos: nem azért, mert bosszút akar állni valamiféle társadalmi igazságtalanságért, ahogy azt egyes karosszék-forradalmárok vizionálják.
Az egyszerűnek tűnő kérdés megválaszolása nehéz. Egy dolog biztos: nem azért, mert bosszút akar állni valamiféle társadalmi igazságtalanságért, ahogy azt egyes karosszék-forradalmárok vizionálják.
A PSD ismét megkaparintotta nagy nehezen a hatalmat, de a háttérben már készülődik a disznófejes AUR.
A PSD ismét megkaparintotta nagy nehezen a hatalmat, de a háttérben már készülődik a disznófejes AUR.
Sokszor a legrosszabb kérdéseket tesszük fel, amikor kiskorú bűnöző bukkan fel. Mit árul el rólunk a tehetetlenség?
Sokszor a legrosszabb kérdéseket tesszük fel, amikor kiskorú bűnöző bukkan fel. Mit árul el rólunk a tehetetlenség?
Nálunk nincsenek megoldhatatlan helyzetek, valahogy mindent el lehet intézni, hiszen holnap is nap van.
Nálunk nincsenek megoldhatatlan helyzetek, valahogy mindent el lehet intézni, hiszen holnap is nap van.
Nem úgy van az, hogy egy „független” illető valamire rámutat, hogy az propaganda, és akkor az propaganda.
Nem úgy van az, hogy egy „független” illető valamire rámutat, hogy az propaganda, és akkor az propaganda.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.