Alaposan lefaragná a szenátus túlméretezett apparátusát a szenátus új elnöke, ezért aztán kifütyülték…
Ilie Bolojan megérkezett a bukaresti nagypolitikába, és azt tapasztalta, hogy túl van méretezve az apparátus.
Ez ellen tenni kell, gondolta magában Ilie Bolojan.
Nem is sokat lacafacázott: alig egy hónapja lett a szenátus elnöke, máris nagyszabású kirúgásokat tervez. 25%-kal faragná le a túlméretezett apparátust, ami azt jelenti, hogy
Ilie Bolojan mindezt egy sajtótájékoztatón jelentette be, hozzátéve, hogy a szenátus összes alkalmazottjának versenyvizsgán kell megerősítenie az eddig betöltött pozíciójára való alkalmasságát. Erre aztán a szenátus alkalmazottai kórusban kezdtek el pfujolni.
Mindennek évszázadokra visszanyúló balkáni hagyománya van. Ilie Bolojan a váradi, majd Bihar megyei ténykedése után persze joggal gondolhatja úgy, hogy ez így nincs rendben, ám nem számol a megszokás ördögi hatalmával.
Miért nem mennek a méltósággal együtt a szenátusból azok az alkalmazottak, akik annak idején az illető méltósággal jöttek, miért halmozzák a munkaerőt állandó munkaszerződésekkel, hogy aztán az új méltóság már ne hozhassa a saját embereit magával, teszi fel a kérdést Ilie Bolojan.
Az egész balkáni világ alapvető sajátossága. Ez pedig nemcsak a románokra igaz, hanem az erdélyi magyarokra is.
Állami állást keress magadnak, mert az a biztos – hallgattuk annak idején a nagyszüleinktől, meg a szüleinktől is, azoktól a generációktól, akik a rendszerváltás után igen gyorsan rádöbbentek, hogy a szabad világnak is megvannak a hibái, hogy a „magánvállalatok” egykettőre csődbe mehetnek, így aztán mégiscsak jobb lesz a „biztos” állami apparátushoz tartozni.
És akkor csoda, hogy túl vannak méretezve az apparátusaink?
Erre jön nekünk Ilie Bolojan, és beleköp a mi levesünkbe? Na nem, azt már nem, akkor pfujolunk, kifütyüljük, ilyet csinálni nem lehet. Különben is, nem tudja ő, nem látja ő még át a mi helyzetünket, nem tudja, milyen komplex az a munka, amit mi itt végzünk, ez csak egy populista húzás a részéről.
Naná, hogy az. Ilie Bolojan sem hülye.
Ő is a saját gesztenyéjét sütögeti, és mivel jelenleg amúgy is a klasszikus politika „ellen dolgozó” politikusok a népszerűek, Bolojan vélhetően még szabad kezet is kapott a népszerűsége mélypontján lévő PNL-től,
Ilie Bolojan pedig nem az a fajta ember, aki ne gázolna át bárkin a saját érdekében. Ki kell rúgni pár száz embert? Hát kirúgjuk őket.
Csakhogy a megszokás nagy úr.
Az a túlméretezett apparátus nem egy nap alatt lett túlméretezve. Azok a Bolojan szerint fölösleges állások nem egy nap alatt lettek létrehozva és betöltve. Ennek igen mélyre nyúló balkáni gyökerei vannak. Ilie Bolojan most éppen szembemegy mindezzel. És ez veszélyes játék, mert a józan ész ugyan azt diktálja, hogy ez jó, számolni kell a megszokás hatalmával.
Ha a felmérést készítő kérdezőbiztosnak kell válaszolni, gondolkodás nélkül azt mondja, hogy ő a Nyugathoz akar tartozni.
Vrem o țară ca afară.
Csakhogy egy dolog akarni, és egészen más dolog ténylegesen a Nyugathoz tartozni. A balkáni berögződéseinktől nem vagyunk hajlandóak megválni, így aztán nehéz lesz el is érni, amit névlegesen akarunk. Mert szavakban a Nyugathoz akarunk tartozni, de ezért jó lenne a túlméretezett állami apparátus része lenni, mert „az a biztos”. Papíron a Nyugathoz akarunk tartozni, de azért visszasírjuk a kommunizmust, megszavazzuk Călin Georgescut, és kifütyüljük Ilie Bolojant, ha bele akar köpni az évszázados recept alapján fődögélő, sajátos kelet-európai levesünkbe.
Ez az a sajátos balkáni kettősség, ami folyton ellentétes irányokba rángatja az országot. És az az a sajátosság, amivel Ilie Bolojan nem számolt, amikor úgy döntött, beleköp ebbe az évszázados recept alapján készülő levesbe.
Kíváncsian várjuk a fejleményeket.
Nem a magánember, hanem a politikus mosolyáról lesz itt szó, abban pedig benne van az egész romániai mélyvalóság.
Gondolatok az alkotmánybíróság és a különleges nyugdíjak 15 éves problémája körül.
A román és magyar kultúra közötti hídépítés nem küldetés, hanem normális viselkedés kellene legyen – mondja a Bukaresti Egyetem nyugalmazott professzora.
Szubjektív lencse és költői merengések az elmúlt évtizedek alatt alig változó romániai vasúti viszontagságokról. Elöl ül a masiniszta, de ki igazítja ma a „gőzöst”?
További híreink: négy év börtönre ítélték „a nagy matematikusnak” kampányoló manelistát, de meglépett, a településekre bemerészkedő medvéket pedig ezentúl azonnal ki lehet lőni.
88 éves korában szerdán elhunyt Jenei Imre, a román és a magyar labdarúgó-válogatott egykori szövetségi kapitánya, aki a Bukaresti Steaua csapatának edzőjeként 1986-ban megnyerte a Bajnokcsapatok Európa-kupáját.
Megrongálták a Sepsi OSK utánpótláscsapatának autóbuszát Craiován. Nem vár tovább, megnősül Nicușor Dan.
Jogerősen négy év letöltendő börtönbüntetésre ítélte csütörtökön a brassói ítélőtábla emberölési kísérlet és garázdaság miatt Dani Mocanu manele-énekest.
Őrizetbe vették szerdán egy lugosi iskola pedagógusát, miután azzal gyanúsítják, hogy tanítás közben felpofozott két tízéves diáklányt. A városi rendőrséget a gyerekek szülei értesítették a történtekről.
Hatósági felügyelet alá helyezték és nem taníthat az a lugosi pedagógus, akit a hét közepén őrizetbe vettek a rendőrök, miután két szülő feljelentést tette ellene, miszerint arcul ütötte tízéves lányaikat.
„Mi, erdélyiek, zömében a valóság talaján állunk” – vallotta az aradi edzőlegenda, akivel csúcsra jutott a román klubfoci.
„Mi, erdélyiek, zömében a valóság talaján állunk” – vallotta az aradi edzőlegenda, akivel csúcsra jutott a román klubfoci.
És abban aligha lesz köszönet.
És abban aligha lesz köszönet.
Pál apostol annak idején leírta, hogy ahol van törvény, ott aztán van bűn is. Na de ha a törvényt nem tartják be, akkor a bűn nem is bűn. Csók, mindenki kapja be, lehet tolni a gyűlöletbeszédet.
Pál apostol annak idején leírta, hogy ahol van törvény, ott aztán van bűn is. Na de ha a törvényt nem tartják be, akkor a bűn nem is bűn. Csók, mindenki kapja be, lehet tolni a gyűlöletbeszédet.
Romániában azóta sincs súlyos égési sérültekkel foglalkozó kórház. Gyász van, a túlélők pedig megpróbálták feldolgozni a társadalommal karöltve az ország 1989-es forradalom óta legtöbb halálos áldozatot követelő civil katasztrófáját.
Romániában azóta sincs súlyos égési sérültekkel foglalkozó kórház. Gyász van, a túlélők pedig megpróbálták feldolgozni a társadalommal karöltve az ország 1989-es forradalom óta legtöbb halálos áldozatot követelő civil katasztrófáját.
Gondolatok arról, hogy miért tudunk egyre kevésbé hátralépni, és távolabbról szemlélve tisztább képet alkotni a világról.
Gondolatok arról, hogy miért tudunk egyre kevésbé hátralépni, és távolabbról szemlélve tisztább képet alkotni a világról.
Mert miért ne lehetne székely MI? Lesz és kész! Pamflet.
Mert miért ne lehetne székely MI? Lesz és kész! Pamflet.
Húsz éves a román filmtörténet egyik legfontosabb filmje. Az ember megnézi és azt gondolja, valamiféle letűnt kor történéseit látja. Aztán lassan rájön, hogy az a kor nem tűnt le.
Húsz éves a román filmtörténet egyik legfontosabb filmje. Az ember megnézi és azt gondolja, valamiféle letűnt kor történéseit látja. Aztán lassan rájön, hogy az a kor nem tűnt le.
Szükség van-e arra, hogy furcsán összeállított felméréseket készítsünk a társadalom hiedelmeiről, meggyőződéseiről, hogy aztán letoljuk őket a végén?
Szükség van-e arra, hogy furcsán összeállított felméréseket készítsünk a társadalom hiedelmeiről, meggyőződéseiről, hogy aztán letoljuk őket a végén?
Arról, hogy miért lenne kívánatos, ha az elit és a nép is ugyanabban a csapatban focizna.
Arról, hogy miért lenne kívánatos, ha az elit és a nép is ugyanabban a csapatban focizna.
Nem a magánember, hanem a politikus mosolyáról lesz itt szó, abban pedig benne van az egész romániai mélyvalóság.
Nem a magánember, hanem a politikus mosolyáról lesz itt szó, abban pedig benne van az egész romániai mélyvalóság.
Nem a magánember, hanem a politikus mosolyáról lesz itt szó, abban pedig benne van az egész romániai mélyvalóság.
Gondolatok az alkotmánybíróság és a különleges nyugdíjak 15 éves problémája körül.
A román és magyar kultúra közötti hídépítés nem küldetés, hanem normális viselkedés kellene legyen – mondja a Bukaresti Egyetem nyugalmazott professzora.
Szubjektív lencse és költői merengések az elmúlt évtizedek alatt alig változó romániai vasúti viszontagságokról. Elöl ül a masiniszta, de ki igazítja ma a „gőzöst”?