Ami megfogalmazhatatlan, mégis mindig megpróbálkozunk vele.
Fotó: Sánta Miriám
Az odavezető út is legalább olyan fontos, mint a cél – szoktam mondogatni magamban időnként. Most sem volt másként. Budapestre kellett utaznom Kolozsvárról, így újból eszembe jutott ez a kissé buddhista gondolat. Valójában bármilyen úticéllal behelyettesíthető, hiszen akármerre is utaznánk, egy darabon biztosan az erdélyi, romániai, kelet-európai tájak sorjáznának szemünk előtt. És bennük mindaz, ami megfogalmazhatatlan, mégis minduntalan megpróbálkozunk vele.
Kelet-Európában képtelenség úgy utazni, hogy az embernek a kezében ne fityegjen egy punga. Amikor elhatároztam magam, hogy a pungát kicselezve ezúttal csak teletömött hátizsákkal és egy övtáskával utazom, a buszállomás környékén már elkerülhetetlenül szemem előtt lebegett a látvány, hogy nem menekülök: hamarosan kezembe fog kerülni.
Ott fog fityegni, a szél majd’ kitépi a kezemből. Tehetetlenül leffeg a szmogos légáramlatban, verdesni fogja a térdemet menet közben. Nyilván inkább azt a térdemet, amelyet számomra is felfoghatatlan módon – azaz véletlenül – rendszeresen beütök valahová, így kék-zöld. Ha leülök, a friss punga porszerű mikroműanyagjai a bőrömhöz fognak tapadni, és az egész izzasztóan ragad majd oda valamelyik, általa célpontként kijelölt irritálható testrészemhez.
Benne egy doboz cigivel, nyakpárnával, száraz, gépsonkás pizzaszelettel és fojtós mákos rudacskával. Mi mást árulnának a kelet-európai vonat-és buszállomások közelében, ha nem ezeket? Persze ott van még a szalámis-sajtos tegnapi szendvics a nonstopból, amely kívülről csábító, belülről félig van megvajazva, illetve a saláta csak két centi benne, dísznek.
Amikor végigmentem a többnyelvű köszönés-feliratokkal ellátott, pisiszagú vasúti aluljáróban, és a kopott betonlépcsőről felérve megpillantottam az építkezési szaküzlet falán a lemenő vegyszerszínű nap visszfényét, újra megjegyeztem, hogy ez a környezet, ez a látkép, a hátsó kijáratok, lepukkant betonkerítések, a habsburgbalkán állomásépületek és raktárak, az önkényesen kitaposott ösvények látványa örökre beégett a retinámba. Csakúgy, mint a pungától, ettől sem lehet szabadulni.
Keserédes ismerősség lett rajtam úrrá. Amikor állomások mögötti hátsó utakon, lerakatok mellett, dübörgő hidak közelében kell elhaladnom, és az aszfaltból felszálló forró porszagot beszippantva kaptatok fölfelé egy járdának alig beillő alkalmatosságon, nem az jut eszembe, hogy ez máshol is így van és így néz ki. Illetve: sosem pont így, mint itt, hiszen pont azt a megfogalmazhatatlan, csupán a szentlélek közbenjárása és egy hajszál által összetartott rozogaságot nem lehet máshol látni. Hozzászoktattuk elménket, ízlésünket a nyugati standardokhoz, amelyek, bár elősegítették a relatív fejlődést (ha annak lehet nevezni), gyarmatosítottak bennünket és könyörtelenül beszabályozták azt, amit a környezetünkről gondolni illik. Itt a táj és az ember megszelídítése vágykép – megszelídíthetetlenségük adott.
Baktattam a kolozsvári vonatállomás háta mögött, a vasúti híd felé véve az irányt, amelyet gyerekkoromban hosszú ideig naponta átszeltem iskolába menet. Az aszfalt és a keskeny járda ugyanaz rajta, az autók, kamionok ugyanúgy eldübörögnek az ember mellett, mint húsz évvel ezelőtt. A rozsdás kerítés mellett virágzó bodzabokor, kissé lennebb vadrózsa, elvadult füves részeken katángkóró. Az út alján ugyanolyan veszélyes volt átkelni, mint mindig.
A buszpályaudvaron, amelynek a nemzetközi járatokat fogadó terminálját csupán egy kifeszített traktorponyva választja el a romániai járatokétól, olyan rázós a betonburkolat, hogy a belőle kikandikáló kavicsok láttán már gondolatban kitörik az ember nyaka.
Teletapétázva reklámokkal a kétezres évekből. Rég nem létező telefonszámok, bezárt információs irodák. A kedvencem: egy teljesen üresen álló bódé, ablakán egyetlen A4-es lap odaragasztva, rajta Times New Roman 48-assal: PERLA TRANS. Buszokgyöngye, mondhattam volna így, a szürkületben, miután felgyúltak a benőtt kerítések mellett a gyöngyházfényt árasztó ipari lámpák.
Az egyik műanyag széken ültem én, mellettem ült egy kitört szék hűlt helye, mellette pedig egy csorba széken a hátizsákom. Térdemen izzasztóan gubbasztott a punga, benne a félig elrágcsált, zsíros papírban a sanyarú pizzaszelet. „Nem tudunk kártyás fizetést elfogadni” – mondták az eladók, amikor megpróbáltam zárás előtt tíz perccel kikönyörögni tőlük valami harapnivalót.
Nagyvárad és Kolozsvár között nincs vonat egy ideje. Mivel Kelet-Európa a tatarozások, javítások, agyusztálások és dikicselések vidéke, ezért még a legközelebbi szomszédos országba (ahol a punga nejlonzacskó) sem lehet egyszerűen eljutni, mert minek azt.
Na, akkor újítsuk fel a vasútvonalat úgy körülbelül öt év alatt a beígért kettő helyett, és fosszuk meg a fél világot attól, hogy kényelmesen és változatosan utazhasson a két ország között húzódó legforgalmasabb összeköttetésen.
A határon immár megállás nélkül átsuhanhatunk az éjszakában. Nem bírtam megállni, meg kellett lesnem félálomban, ahogy a lassuló busz átgurult az elhagyatott Bors–Ártánd határátkelőn, a kék útjelző táblák pedig átváltottak zöldbe. Innen aztán álomba ringatott valami szintetizátoros ambient zene a fülemben, fejemen kapucnival, és a mellettem kényelmesen elnyúló mezítlábas középkorú nővel, aki pimaszul elnyúlva mélyen aludt a leghátsó széksoron.
Kelet-Európa sajátos köztes léte – ha úgy tetszik, bardója – mindig abban mutatkozik meg, hogy amit cipelünk, azt sose tudjuk letenni. Újra-és újraszületünk pungástól, hátizsákostól, és mikor lekerül rólunk, szinte hiányzik a nyomás a vállunkról.
Néha visszük a hátunkon az életünket, és ebből utolsó percben valami lemarad: ezért kell a punga, a megbízható lebomolhatatlanság, az élet kiszámítható fércműve. Nem elég a hátizsák, amellyel feltöröltük már fél Európát, és nem érdekel, hogy az ágyunkhoz kenjük az alját pakoláskor, amellyel azt pont feltöröltük.
Valaki azért kritizál valaki mást, mert az rátérdel a neki nem tetsző sajtó nyakára. A kritika után pedig, mint aki jól végezte dolgát, ő is rátérdel a neki nem tetsző sajtó nyakára. Ráadásul Erdélyben, ahol ilyesmi nemigen szokott történni.
Tűnődés a székelyföldi, erdélyi, romániai turizmus állapotáról és buktatóiról.
A törvények megszületéséért vívott harc akkor eredményes, ha azokat érvényesíteni is sikerül. Nagyinterjú dr. Garda Dezső volt parlamenti képviselővel, történésszel.
Mi köze a japán hegyi pataknak a Maroshoz? És hova lettek az algát legelésző paduccsordák a kotrógépek nyomában?
… a román külügyminiszter asszony meg akarta mondani, mi a helyes vízió az orosz-ukrán háború ügyében, de jól elkeresztelte Volodimir Zelenszkijt… és reszkessetek, allinclusive-rajongók, Törökország bemutat nektek!
Jelenleg a helyi adók 60-70 százalékos emeléséről van szó, de ez még nem a végleges változat – jelentette ki Tánczos Barna miniszterelnök-helyettes.
Dan Tanasă ismét idegengyűlölő felhívást tett közzé. Ám mielőtt bólogatna, jusson eszébe, hogy számára Ön is idegen.
Hatvanöt éves férfi holttestét találták meg Csobotfalva közelében augusztus 21-én délután. A Hargita megyei rendőrség tájékoztatása szerint bika támadhatta meg az áldozatot, aki ennek következtében életét vesztette.
A fizetési időszak kezdetén a teljes összeg 30 százaléka vehető fel egy összegben a II. pillérben összegyűlt magánnyugdíjnak – döntötte el a román kormány csütörtöki ülésén.
A helyi ingatlanadók 60–70 százalékos emelését tervezi a kormány – jelentette ki szerdán Tánczos Barna miniszterelnök-helyettes a Digi 24-nek. Az intézkedés a második adóreformcsomag része lesz.
„Béke van. Ilyen a béke, a nagy kánikulák utáni esték simogató nyugalma. Ilyenek az emberek az augusztusi nyárestében.(...) Dögölj meg!”
„Béke van. Ilyen a béke, a nagy kánikulák utáni esték simogató nyugalma. Ilyenek az emberek az augusztusi nyárestében.(...) Dögölj meg!”
Dan Tanasă ismét idegengyűlölő felhívást tett közzé. Ám mielőtt bólogatna, jusson eszébe, hogy számára Ön is idegen.
Dan Tanasă ismét idegengyűlölő felhívást tett közzé. Ám mielőtt bólogatna, jusson eszébe, hogy számára Ön is idegen.
Rendhagyó beszámoló Romsics Ignác történész, Versenyfutás Erdélyért című kolozsvári előadásáról.
Rendhagyó beszámoló Romsics Ignác történész, Versenyfutás Erdélyért című kolozsvári előadásáról.
Tudják, az a nép, amelynek elloptak 45 évet az életéből, aztán ellopták a forradalmát, végül ellopták a demokráciáját is.
Tudják, az a nép, amelynek elloptak 45 évet az életéből, aztán ellopták a forradalmát, végül ellopták a demokráciáját is.
„Azt mondták, mindegyiküknek látnia kell a Napot, hiába magyarázták nekik, hogy nappal a felszíni 65 fok, de főként a sugárzás percek alatt megöl bármilyen élőlényt. A Tanács megtagadta a kérésüket.”
„Azt mondták, mindegyiküknek látnia kell a Napot, hiába magyarázták nekik, hogy nappal a felszíni 65 fok, de főként a sugárzás percek alatt megöl bármilyen élőlényt. A Tanács megtagadta a kérésüket.”
Volna igény a hagyományos kantinokra, mégsem ruháznak be ilyenekbe.
Volna igény a hagyományos kantinokra, mégsem ruháznak be ilyenekbe.
A Harvard asztrofizikusa bejelentette, hogy veszedelmes idegen civilizáció űrhajója közeledik a Föld felé, és decemberben meg is érkezik. Elképzeltük, mi történne, ha az idegenek Romániában landolnának…
A Harvard asztrofizikusa bejelentette, hogy veszedelmes idegen civilizáció űrhajója közeledik a Föld felé, és decemberben meg is érkezik. Elképzeltük, mi történne, ha az idegenek Romániában landolnának…
Kell-e nekünk bekamerázott, okos szemétlerakó a városnegyedekbe? Emil Boc legújabb vívmánya, a kukák Big Brotherje alighanem érkezik a kincses városba, mi meg tovább szívjuk a bűzt.
Kell-e nekünk bekamerázott, okos szemétlerakó a városnegyedekbe? Emil Boc legújabb vívmánya, a kukák Big Brotherje alighanem érkezik a kincses városba, mi meg tovább szívjuk a bűzt.
„Megtörte egy egész generáció lendületét, rezignáltságba, cinizmusba, keserűségbe taszítva azokat, akik rájöttek, hogy a rendszerváltásnak nevezett 1989-es mozzanat elszalasztott esély, hamvába holt lehetőség.”
„Megtörte egy egész generáció lendületét, rezignáltságba, cinizmusba, keserűségbe taszítva azokat, akik rájöttek, hogy a rendszerváltásnak nevezett 1989-es mozzanat elszalasztott esély, hamvába holt lehetőség.”
Valaki azért kritizál valaki mást, mert az rátérdel a neki nem tetsző sajtó nyakára. A kritika után pedig, mint aki jól végezte dolgát, ő is rátérdel a neki nem tetsző sajtó nyakára. Ráadásul Erdélyben, ahol ilyesmi nemigen szokott történni.
Valaki azért kritizál valaki mást, mert az rátérdel a neki nem tetsző sajtó nyakára. A kritika után pedig, mint aki jól végezte dolgát, ő is rátérdel a neki nem tetsző sajtó nyakára. Ráadásul Erdélyben, ahol ilyesmi nemigen szokott történni.
Valaki azért kritizál valaki mást, mert az rátérdel a neki nem tetsző sajtó nyakára. A kritika után pedig, mint aki jól végezte dolgát, ő is rátérdel a neki nem tetsző sajtó nyakára. Ráadásul Erdélyben, ahol ilyesmi nemigen szokott történni.
Tűnődés a székelyföldi, erdélyi, romániai turizmus állapotáról és buktatóiról.
A törvények megszületéséért vívott harc akkor eredményes, ha azokat érvényesíteni is sikerül. Nagyinterjú dr. Garda Dezső volt parlamenti képviselővel, történésszel.
Mi köze a japán hegyi pataknak a Maroshoz? És hova lettek az algát legelésző paduccsordák a kotrógépek nyomában?