// 2026. szeptember 6., vasárnap // Zakariás
Szántai János Szántai János

Amikor a bedoppingolt moralizálás telibe találja az olimpiai célpontot

// HIRDETÉS

Vladiszlav Heraszkevics ukrán olimpikon felrakatta sisakjára a háborúban elesett sporttársak képeit. És nem volt hajlandó megválni tőle. Mire a NOB kizárta a versenyből. Bumm, robbant a botrány.

(Külön)Vélemény

Szerző: Szántai János
2026. február 17., 17:29

A modernkori olimpiák történetében voltak nagy botrányok, sőt tragédiák. Mindjárt az első alkalommal, az 1896-os athéni nyári olimpián a maratoni bronzérmesről, bizonyos Szpiridon Belokaszról a futam után kiderült, hogy a táv egy részét kocsin tette meg. Persze, kizárták.

Az 1900-as párizsi nyári olimpián Bauer Rudolf olimpiai aranyérmes magyar diszkoszvető kétszer is úgy járt, mint Toldi Miklós (igaz, ő nem akarattal tette): megdobálta diszkoszával a közönséget, mert a szervezők túl rövidre szabták a pályát. Ugyanitt az úszóversenyeket a Szajnában tartották, amely Párizs lefolyója volt annak idején. (Ez bő száz évre rá megismétlődött: emlékeznek a 2024-es nyári olimpia hírhedt hányásjeleneteire?)

És igen, az 1906-os nyári, úgynevezett időközi olimpián jött az első politikai jellegű botrány is:

három ír atléta indult a játékokon. Rendesen, ír (zöld, naná!) nemzeti mezben, zászlóval (bár nem az ír nemzetivel), ahogy kell. Igen ám, de a NOB időközben megváltoztatta a szabályokat, miszerint csak olyan országok vehettek részt az olimpián, amelyeknek volt olimpiai bizottságuk. Írországnak nem volt. Nagy-Britanniának viszont igen. És (bizonyos értelemben logikusan) elkérte a három versenyzőt, hogy oké, legalább brit mezben részt vehessenek az olimpián (és ha nyernek, és nyertek, az akkor brit érem legyen, ugye). Ezért aztán az egyik sportoló, bizonyos Peter O’Connor egy éremátadási ceremónia alatt (ő volt az aranyérmes) nyílt színen felkúszott az olimpiai zászlórúdra és tiltakozásképpen lobogtatni kezdte az Erin Go Bragh nevű ír zászlót. Nem zárták ki érte.

// HIRDETÉS
Persze, voltak ezeknél sokkal súlyosabb dolgok is:

az 1936-os „náci” olimpia, az 1956-os Melbourne-i (tudják, a vérfürdő, a legendás magyar-szovjet vízipólómeccs), Dél-Afrika 1964-es olimpiai felfüggesztése az apartheid okán, az 1972-es müncheni terrormészárlás (palesztin terroristák összesen 11 sportolót, edzőt és bírót gyilkoltak le), az 1980-as (Moszkva) és 1984-es (Los Angeles) csonka olimpiák, az 1996-os atlantai parkolói robbantás (egy ember meghalt, 111 megsérült), és a sor nagyon hosszú. És ezek csak a nyári olimpiák. A téli olimpiákon eleve kevesebb baj történt, hiszen csak 1924-től rendezték meg őket.

Szóval, az olimpiai botránykrónika igen gazdag, igen szövevényes és gyakran tökéletesen alkalmazható rá Gothár Péter legendás filmje, a Megáll az idő (1981) talán legikonikusabb aranyköpése, amely Őze Lajos ajkait hagyja el és imigyen szól:

„Mindenkinek igaza van. Még a szar is le van szarva!”

És akkor térjünk rá a 2026-os téli olimpiára, amit Milánóban és Cortina d’Ampezzóban szerveztek meg február 6. és 22. között. A kor, amelyben élünk, soha nem tapasztalt módon korszerű. Mindenre gépek és emberek hada felügyel. A korábbi hibákból, tragédiákból tanultak a szervezők. Persze, előfordul, hogy egy síző eltöri a lábát (Lindsey Vonn esete a műlesiklással).

Vagy kitör a legviccesebb nevű olimpiai botrány, a Péniszgate.

Elképesztően találékony az ember: állítólag finn síugrók (férfiak, persze, de ebbe is beleköthetnek a péniszjogokért vagy épp ellenük küzdő álhölgyek) hialuronsavat fecskendeztetnek a farkukba (au!), miáltal az megnő, aztán ezért méretesebb síruhát kell ölteniük, ami viszont csökkenti a légellenállást s növeli a felhajtóerőt. Eredmény? Messzebbre repülnek a nagyfarkú síugrók.

Vagy: három nap alatt elfogyott az olimpiai faluban elhelyezett 10 ezer ingyenes óvszer.

A hivatalos adatok szerint az idei téli olimpián körülbelül 2900 sportoló vesz részt. Ebből kábé 1500 pasas. Na most, ha minden egyes farkas olimpikon ugyanannyi óvszert használt, akkor három nap alatt hét óvszert kellett elhasználniuk. Vagyis átlag naponta kétszer… könyörgöm, versenyzés közben ki a fenének van még erre is energiája? A kulcs nyilván az olimpiai óvszerek szuvenírértékében rejlik. Milyen szép is lesz majd nyáron, Mallorcán, ugye…

Sajnos nem csak ilyen vicces botrányok akadnak. Vladiszlav Heraszkevics Ukrajnából érkezett az olimpiára, hogy a szkeleton nevű hagyományos olimpiai sportágban mérje össze erejét az ellenfelekkel. De közben odahaza sajnos dúl a háború. És sajnos egy sor ukrán sportoló elhunyt a harcokban. Heraszkevics úr tehát

felrakatta a háborúban elhunyt sporttársak képeit a sisakjára és így vett részt az olimpián.

Amivel az edzéseken nem is volt semmi baj. Viszont az Olimpiai Charta egyik cikkelye szerint tilos a versenyzőknek bármely, politikai utalást tartalmazó jelvényt, szlogent viselni.

A NOB felső vezetése folyamatosan kommunikált Heraszkevics úrral, aki nem és nem. Szerinte ugyanis a gesztusban nincs semmiféle politikai utalás. Ő csak megemlékezik a halottakról. A NOB vezetői felajánlották, emlékezzen meg fekete karszalaggal, versenyezzen is úgy. Nem! Erre viszont a NOB-nak nem volt más választása, mint hogy

a szabályok értelmében kizárja Heraszkevics urat a versenyből.

Mire a NOB azonnal fasiszta, putyinista, gyalázatos, aljas bandává vált az ukrán hivatalosságok, sajtó, illetve az önmagát felvilágosultnak tartó európéer elit szemében. Egymást érték a napokban a NOB-ot gyalázó posztok a közösségi hálózatokon. És a magam részéről ismét elhűlve nézem, mennyire primitív, ostoba, botszerű gondolkodással bír a magát értelmiségnek tartó elit.

Halkan mondom: a NOB más ukrán sportolókat is felszólított, cseréljék ki a különböző, szabályzat által politikai utalásnak minősített feliratokat tartalmazó sisakjaikat. (Ők nem ragaszkodtak hozzá annyira, más szóval betartották a szabályokat, tehát nem zárták ki őket.) Ilyen feliratok voltak, például:

„Légy bátor, mint az ukránok!”.

Vagy:

„Ahol hősiesség van, ott nincs végső győzelem.”

Első ránézésre is világos: a szlogenek kétértelműek. Értheti őket bárki afféle „Citius, Altius, Fortius”-típusú, a nemes versengésre és a tökéletességre való törekvésre vonatkozó utalásnak is. Bár az „ukránok” szó nem univerzális jellegű, a „hősiesség” pedig úgy is értelmezhető, mint ami szembemegy azzal az olimpiai ideával (nem valósággal, ne essék félreértés), hogy a részvétel a fontos. Amihez nem kell hősiesség, sőt. Fair play és a szabályok betartása, az kell.

Na de: ne feledjük, hogy Ukrajnának sajnálatos módon háborút kell vívnia Oroszország ellen.

Vita nincs arról, ki az agresszor: Oroszország 2022. február 24-én lerohanta Ukrajnát. (Bizonyos értelemben tiszta szerencse, hogy a téli olimpia február 22-én véget ér, bár ki tudja, mi történik még addig.) Ilyen körülmények közt a NOB megtette, amit meg kellett: kizárta Oroszországot (és Fehéroroszországot) az olimpiáról. Viszont összesen 13 orosz (és 7 fehérorosz) sportoló az úgynevezett Független Semleges Sportolók kategóriában mégis részt vehetett az olimpián, egy szigorú többszintes vizsgálat eredményeképpen, melynek során azt nézték, hogy az illetők nem katonáskodhattak, nem lehettek a nemzetbiztonsági szolgálatok tagjai, illetve nem támogathatták aktívan országukat a háborúban. (Jó néhány olyan orosz sportoló is akad, aki különböző okokból más országok zászlaja alatt versenyez.)

A magam részéről teljesen megértem (emberileg legalábbis) az ukrán indulatot,

amikor meg kell küzdeni egy orosszal, és az illető tudja, hogy ő most Olaszországban versenyez, ahol a menet után legurít pár sört, otthon meg a barátai harcolnak, meghalnak a fronton, s olyanok lövik őket, mint ez az orosz sportoló. Azt is megértem, hogy az ukrán külügyér, az ukrán különleges erők parancsnoka beszól. (A politikusok ezeket a helyzeteket ki szokták használni, ilyen a politikai logika. A katonák meg buzdítanak, néha negatív üzenetekkel.) Sőt, azt is megértem, hogy az összes ukrán sportoló a fenébe kíván minden orosz sportolót, akik mégis kijutottak az olimpiára.

Azt viszont nem igazán tudom megérteni, hogyan lehet ekkora hisztériával reagálni a közösségi hálózatok bugyraiban egy alapjában véve helyes döntésre. Ugyanis

minden játéknak vannak szabályai.

Például a hokisoknak tilos a pályán egymást hokibotokkal ütlegelni. Pedig milyen szép tömegverekedések lennének, nem? (Néha vannak, de az masszív szabálysértés.) Vagy milyen szép lenne egy labdarúgó tétmérkőzést úgy lejátszani, hogy a mindenkori felettes morál nevében valamiért gonosznak tartott csapat ne használhasson kapust. Vagy használhasson, de csak a fejével védhet.

Az olimpiai szabályokat nem azért találták ki, hogy egy csinos könyvecskében a polcon álljon.

A fenti esetet alapul véve: képzeljük el (így érvelt a NOB is), hogy a világon éppen zajló összes fegyveres konfliktus (130, a NOB szerint) résztvevői üzengetni kezdenének. Az olimpiai falu egyetlen hatalmas tömegverekedés helyszíne lenne. Vagy képzeljük el, ha egy katalán sportoló csak kitenné a katalán függetlenség jelképét a sisakjára. Vagy egy román versenyző az Erdély-, ne adj’ Isten, Nagy-Magyarország térképével jelentkezne a startvonalnál. Feltehetőleg ugyanazok az hiszterikus moralizálók, akik most a NOB-ot szidják, azért köpködnének, hogy miért csak levetette velük a NOB a sisakot, miegymást, kizárni az irredenta-szaparatista-fasiszta-putyinistákat!

Fontos:

tegyünk különbséget morális viszonyulás és agresszív moralizálás között.

A tény a következő: Heraszkevics úrnak joga volt ragaszkodni az elsődleges értelemben valóban megemlékezés jellegű, átvitt értelemben viszont (szintén jogos) háborús-politikai üzenetet hordozó képekkel ellátott sisakjához. Viszont a NOB-nak is joga volt ragaszkodni ahhoz, hogy ilyen üzenetekkel nem lehet hivatalos versenyben rajthoz állni. Pont. A többi agresszív moralizálás. Őszintén, én az ilyen, önmagukat européernek, lénytársjogi héroszokak, überelitnek gondoló, ám

inkább bedoppingolt, agresszív moralistáknak bizonyuló lényeket tiltanám ki a közterekről… HA lenne rá szabály.

Viszont nincs. Így egyszerűen tolerálom őket. Mert ugye, a tolerancia nem azt jelenti, hogy egyetértünk minden marhasággal, ami jelen esetben az agresszív moralisták torkán, billentyűzetéből kijön. Azt jelenti, hogy elfogadjuk a létezésüket. És nem olvassuk, hallgatjuk őket tovább. Hanem inkább nézzük a szabályok alapján zajló olimpiát. Például.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Mi a túróért beszél három napja egy lepényről az egész ország?

Sánta Miriám

Románia legfontosabb ügye: a péksütemények. Egy lepényállam vajaskifli-gyarmatának franciás hadicsele durrant el...

Hogyan változtatja meg Kína a Föld forgástengelyét, a vízhiány pedig az életünket?

Varga László Edgár

A kínaiak akkora gátakat építenek, amitől már a szomszédos országok is idegesek, a Duna vízállása pedig továbbra is rekord alacsony.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Untold, avagy Kolozsvár feladása

Szántai János

Egyre több kolozsvári polgárnak szúrja a szemét a Sétatéren immár tizenegyedszerre megszervezett gigafesztivál. Pedig minden remek lenne, ha a városvezetés betartatná a fesztiválos magánvállalkozókkal a minimális szabályokat.

„A Kárpátok szimbólumát egy gyűlölt, kártékony, kóborló vadállattá züllesztette a politikum”

Sólyom István

A medveproblémára egyetlen valódi megoldás létezik, az állomány visszalövése az optimális létszámra. Birtalan István gyergyószentmiklósi vadásszal beszélgettünk, nemcsak a medvékről.

 

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Egy állam érettségi vizsgája, avagy a Pahonțu-dilemma
Főtér

Egy állam érettségi vizsgája, avagy a Pahonțu-dilemma

A fiatal román állam, ha tetszik, történelmi pillanat előtt áll. Szembe tud-e nézni önmagával? Fel tudja-e dolgozni rövid életének egyik legsötétebb szakaszának sötét ügyeit? Fel tud-e nőni a feladathoz?

Olcsó áramot a szomszédnak: így teremtett egy erdélyi falu energiaközösséget a napelemes káoszból
Krónika

Olcsó áramot a szomszédnak: így teremtett egy erdélyi falu energiaközösséget a napelemes káoszból

Egy erdélyi településen nem elégedtek meg annyival a napelemesek, hogy csak a hálózatot vagy egymást szidják, ha a déli csúcsban sorra leálltak az inverterek: ehelyett megvalósították az ország első bejegyzett energiaközösségét.

Kovács Ioan panaszai homokvárakról, politikáról, Bolojanról és a vízről, ami nincs ingyen
Főtér

Kovács Ioan panaszai homokvárakról, politikáról, Bolojanról és a vízről, ami nincs ingyen

Kovács Ioan 65 éves kolozsvári, Monostor negyedi lakos. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott olvasói levelét teljes terjedelmében közöljük. (PAMFLET)

Balszerencse és egy különös mulasztás a három halálos áldozatot követelő pénteki baleset hátterében
Székelyhon

Balszerencse és egy különös mulasztás a három halálos áldozatot követelő pénteki baleset hátterében

Három ember meghalt, kettő pedig megsérült pénteken egy közlekedési balesetben az Olt megyei Priseaca település közelében – közölte a román rendőrség közlekedési tájékoztató központja.

Farkasok terrorizálják az egyik erdélyi település lakóit
Krónika

Farkasok terrorizálják az egyik erdélyi település lakóit

Farkasok terrorizálják egy ideje a Hunyad megyei Petrilla városához tartozó beosztott falu, Csimpa lakóit.

Holtan találtak rá a pár napja eltűnt férfira
Székelyhon

Holtan találtak rá a pár napja eltűnt férfira

A Nagycserged községhez tartozó erdő közelében holtan találtak rá csütörtökön arra a férfira, akinek kedden jelentették az eltűnését. A férfi önszántából távozott, azóta kerestették a hozzátartozói.

// még több főtér.ro
Ki érti az erdélyi magyarokat? Hát a kurdokat?
2026. augusztus 27., csütörtök

Ki érti az erdélyi magyarokat? Hát a kurdokat?

Egy román politikus a magyar kormánnyal akar tárgyalni az erdélyi magyar kulturális rendezvények további támogatásáról. Miért kolonc mindenki nyakán az erdélyi magyarság?

Ki érti az erdélyi magyarokat? Hát a kurdokat?
2026. augusztus 27., csütörtök

Ki érti az erdélyi magyarokat? Hát a kurdokat?

Egy román politikus a magyar kormánnyal akar tárgyalni az erdélyi magyar kulturális rendezvények további támogatásáról. Miért kolonc mindenki nyakán az erdélyi magyarság?

A feddhetetlenségi törvény esete a vérnackókkal
2026. augusztus 17., hétfő

A feddhetetlenségi törvény esete a vérnackókkal

A George Simion vezette AUR és a Sorin Grindeanu vezette PSD rúgni akart egyet a politikai ellenfeleken, közben kiengedte a bejegyzett élettársi kapcsolat szellemét a palackból.

A feddhetetlenségi törvény esete a vérnackókkal
2026. augusztus 17., hétfő

A feddhetetlenségi törvény esete a vérnackókkal

A George Simion vezette AUR és a Sorin Grindeanu vezette PSD rúgni akart egyet a politikai ellenfeleken, közben kiengedte a bejegyzett élettársi kapcsolat szellemét a palackból.

Különvélemény

Mi a túróért beszél három napja egy lepényről az egész ország?

Sánta Miriám

Románia legfontosabb ügye: a péksütemények. Egy lepényállam vajaskifli-gyarmatának franciás hadicsele durrant el...

Hogyan változtatja meg Kína a Föld forgástengelyét, a vízhiány pedig az életünket?

Varga László Edgár

A kínaiak akkora gátakat építenek, amitől már a szomszédos országok is idegesek, a Duna vízállása pedig továbbra is rekord alacsony.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Untold, avagy Kolozsvár feladása

Szántai János

Egyre több kolozsvári polgárnak szúrja a szemét a Sétatéren immár tizenegyedszerre megszervezett gigafesztivál. Pedig minden remek lenne, ha a városvezetés betartatná a fesztiválos magánvállalkozókkal a minimális szabályokat.

„A Kárpátok szimbólumát egy gyűlölt, kártékony, kóborló vadállattá züllesztette a politikum”

Sólyom István

A medveproblémára egyetlen valódi megoldás létezik, az állomány visszalövése az optimális létszámra. Birtalan István gyergyószentmiklósi vadásszal beszélgettünk, nemcsak a medvékről.

 

// HIRDETÉS