Töprengés a kecske jóllakásáról és a káposzta megmaradásáról.
Emlékszünk, ugye, tavaly nyáron egy ombudsmani panasz nyomán született alkotmánybírósági döntés három hétre ellehetetlenítette a fertőzésgyanús személyek karanténozását és házi elkülönítését. A karanténra vonatkozó egészségügyi miniszteri rendelet ellen tett alkotmányossági panasz úgy szólt, hogy nem elegendő miniszteri rendelettel kötelezővé tenni a karantént és a házi elkülönítést a fertőzésgyanús személyek számára, hanem a parlament által elfogadott törvényben kell szabályozni, elvégre jogkorlátozó intézkedésről van szó.
De csak formálisan. Jogállamban ugyanis valóban a jogállamiság az elsőrendű szempont és nem lehet jogsértő szabályozásokat hozni. Csak hát az a helyzet, hogy a koronavírus nem üti fel az alkotmányt és jogi traktátusokat vagy demokráciaelméleti munkákat sem böngész, hogy szabályszerűen fertőzzön. Abban a három hétben pedig, amíg a karanténkötelezettséget végül sikerült alkotmányos keretek között, törvénnyel leszabályozni, rengeteg koronavírus-gyanúval kórházba szállított ember távozott – az orvosi javallat ellenére –, saját elhatározásból a kórházakból. Közülük pedig sokan hazavitték a vírust és terjesztették a családban, a rokonságban vagy az ismerősök és munkatársak körében.
A problémát tehát sikerült alkotmányossági, törvényes, elméleti szempontból rendezni, de a gyakorlatban nem oldódott meg semmi, sőt, akár emberéleteket is követelő állapot alakult ki, mondhatni a megoldandó helyzet súlyosbodott.
Most ehhez hasonló történt: két kolozsvári ügyvéd diszkriminációra hivatkozva megtámadta a bíróságon azt a kormányrendeletet, amely oltottsági igazoláshoz vagy negatív koronavírus-teszthez kötötte a részvételt a rendezvényeken. Azt állították – a bíróság pedig alapfokon el is fogadta érvelésüket –, hogy a beoltottság feltételként történő megszabásával közvetve kötelezővé válik a vakcina, holott az embereknek jogukban áll szabadon eldönteni, hogy beoltatják magukat vagy sem, mert a saját személy feletti rendelkezés alapvető emberi jog.
Nem lehet jogszerűtlen, emberi jogokat korlátozó rendelkezéseket hozni, mert ez ellenkezik a jogállamisággal és a demokratikus társadalom alapelveivel.
Csak az a francos valóság és az élet ne szólna közbe… Mert hogy most is ugyanaz a helyzet, mint tavaly ilyenkor: a vírus nem jár bírósági tárgyalásra és nem olvassa az alkotmányt. Ugyanis ha a rendezvények mindenki, beoltottak és nem beoltottak (és teszteletlenek) számára egyaránt nyitottak, akkor a rendezvényekre jogszerűen, emberi jogaik szabad gyakorlásával járó esetleges fertőzöttektől a beoltottak, ha ők nem is betegednek meg, de simán hazavihetik a vírust a különféle okokból (például vírustagadás miatt) beoltatlan családtagoknak, barátoknak. Persze lehet azt mondani, hogy a járvány visszaszorulóban van és napról napra egyre kevesebb az új fertőzés, de erre azt is lehet válaszolni, hogy éppen az oltási kampány és a rendezvényekre érvényes korlátozások miatt is szorul vissza a járvány.
Ezzel talán körvonalazódik, mit pedzegetek: ha a jogszerűség, a jogállamiság biztosítása és a mindennapi valóság és az életszerűség között szakadék van, akkor talán ennek a szembenállásnak a megszüntetésén kellene dolgozni. Azért, mivel
Az is felhozható persze, hogy akkor a törvényhozó egyszerűen tegye kötelezővé a koronavírus elleni oltást, ahogy jelenleg is kötelezőek a számtalan fertőző betegség ellen bevezetett gyermekkori oltások. De közben ne feledjük, eddig éppen az életszerűség és a kézzelfogható valóság figyelembe vételével nem tették kötelezővé a védőoltásokat, mert egy járványhelyzetben az utolsó dolog, ami hiányzik, az a társadalmi elégedetlenség, forrongás és káosz. És ha szétnézünk, egyértelmű: jó eséllyel éppen ez lenne, ha a jelenlegi, sajnálatosan széles körű oltásellenesség és járványtagadás dacára kötelezővé tennék a vakcinát.
Nem tudom, mi lehetne a konkrét célravezető megoldás – talán az állami intézmények és a jogvédelem közötti konstruktívabb, preventívebb és kollaboratívabb kommunikáció ebbe az irányba mutatna –, azt azonban elfogadhatjuk, hogy a járvány megfékezése, legalábbis ellenőrizhető korlátok közé szorítása legalább olyan fontos, mint a jogszerűség és az emberi jogok védelme. És az egyes szabad emberek jogainak védelme nem történhet más szabad emberek jogainak rovására. Vagy ha mégis, akkor meg ismét kilépünk a jogállamiság keretei közül. Másképpen, de kilépünk.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
A magyar kormány semmilyen elszigetelést, retorziót nem támogat Romániával szemben – jelentette ki pénteken Orbán Viktor.
A magát George Simion hívének kiadó, Tulcea megyei férfi lebozgorozza, szidalmazza, fenyegeti és „visszaküldené” a romániai magyarokat Magyarországra. A TikTok közösségi videómegosztón terjedő videó kapcsán Kézdivásárhely polgármestere is megszólalt.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Avagy lamentáció arról, hogy milyen következményekkel járt egy hajdani nagypénteki gyermekcsíny.
Avagy lamentáció arról, hogy milyen következményekkel járt egy hajdani nagypénteki gyermekcsíny.
„A gyergyói biotechnológiai központból kiszabadult a BY-4 szintetikus kórokozó és szinte napok alatt végzett az összes fával és bokorral a Gyergyói-medence déli részén és a Marosfőtől az egykori Tusnádfürdőig húzódó hetven kilométer hosszú sávban.”
„A gyergyói biotechnológiai központból kiszabadult a BY-4 szintetikus kórokozó és szinte napok alatt végzett az összes fával és bokorral a Gyergyói-medence déli részén és a Marosfőtől az egykori Tusnádfürdőig húzódó hetven kilométer hosszú sávban.”
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.