Gyorstalpaló mese arról, hogy a buszozás és bevásárlás mégsem olyan egyszerű feladat.
Kezdjük úgy, mint a mesében. Például egy Móra Ferenc-mesében. Hogyaszongya: Nevenincsen túl, Nekeresden innen, a kettőnek éppen a fele útján esik Csicser. (Kolozsvár – de lehetne az bárhol.) Nagyon csinos falu (város) annak, aki sohase látott másikat. Télen sáros ugyan, de nyáron poros: igaz, hogy a házak teteje csak szalmából (pléhből, cserépből) van, de azt legalább könnyebb elhordani a szélnek.
Amilyen szemrevaló (?) a falu (város), olyan beleillők a lakói. Mezítláb (kitaposott edzőcipőben) járnak, hogy a csizmájuk ne kopogjon (esetleg sáros legyen az ész nélkül pocsolyába hajtó sofőröktől), csurgásba állnak az eső elől (a mindenhol fedett buszmegállókban), rostával mérik a vizet, megaszalják a havat (olyat rég nem láttak). Fát nem ültetnek az udvarra, hogy le ne essen róla a gyerek, aratáskor pedig megállítják a toronyórát (a primăriáét), hogy mentől tovább tartson a nap.
De legjobban megtetszik a következő történetből, amelyik örök emlékezet okáért föl van írva e sorok írójának emlékezetébe – sőt, mondhatnám, sosem tudok szabadulni tőle, ahányszor megtapasztalom, és minden alkalommal fölmegy a pumpám a kéménybe.
Nevezetesen a sok szép modernizált és mindenhol fedett buszmegállókban ácsingózván az ember előre legyártja magának a stratégiákat, hogyan is kellene tulajdonképpen egy buszra fölszállni. Merthogy: érkezik a busz, a tömeg elindul. Neki az ajtóknak. Ilyenkor kétféle ember van: az, aki megáll az ajtó mellett, és megvárja, ameddig a leszállók leszállnak, meg az, aki megáll, mint borjú az újkapu előtt és onnan nem mozdul, jöhet bármi – szélvihar, mentőautó, tornádó, jégeső, ő akkor is beáll a leszállók elé és cövekel. Vagy adott esetben nekimegy a tömegnek, beront közéjük, és csörtet a busz legtávolabb eső, még szabad széke felé, amit előzetesen kinézett magának cövekelés közben.
Ha sikerült valahogy fölszállni, akkor szembesülünk a következő típussal, aki megfogta az első korlátot, és ott cövekel. Lépnénk az első kerékülésektől arrébb, látjuk, hogy a belső térben szellősebb,
Óvatosan rákérdezünk (románul), hogy szíveskedne-e arrébb menni. A cövek azonban korlátjába kapaszkodva bömböli, hogy esne ki a szemünk, hogy ő bizony nem tud arrébb menni, és mégis hova gondoltuk. Ilyenkor újbóli stratégiákkal kell operálnunk: 1. szólunk a cöveknek, hogy nézzen hátra, és oda. 2. visszapofázunk (nem célszerű) 3. szó nélkül meglökdössük (nem téve benne kárt) és hátrébb megyünk. Ebben a pillanatban a cövek rájön, hogy bizonyisten volt hely, egy megállóval arrébb pedig úgy foglalja el a helyét újabb cövekelési szándékkal, mintha legalábbis ő találta volna ki a busz üres tereit.
Innen magunknak kell figyelnünk arra, hogy leszállásnál mit teszünk, ugyanis most szemből fog érkezni a cövekhad. Egy mélységi felderítő pontosságával kell fölmérnünk a terepet, az esetleges extra megbújók, a cövekek mögött cövekelők is bejöhetnek a képbe. Határozottságunkat és leszállni vágyásunkat vagy erőteljes lépésekkel nyomatékosítjuk, ellenkező esetben a vă rog stați la o parte katonai jelszavát alkalmazzuk, és így talán sikerül leszállni.
Ha leszálltunk, akkor nagy valószínűséggel betérünk előbb-utóbb egy üzletbe. Például a Sorába, a Centralba, a Bigbe, az Unicarmba, az Oncosba vagy a többi külföldi áruházlánc valamelyik képviseletébe.
Ahol a kedves vásárló (mi) és a kedves kasszás(nő) (ők) azon versengenek, hogy melyikünk tudja fürgébben dobálni és tologatni (hajítani) az árut (főleg a tojást, a sörösüveget, a tejszínhabos tortaszeletet kartondobozban, a tejfölt, a befőttet). Itt az egyik versenyzőnek saját magával is versenyeznie kell, hogy a kasszagépet követő lejtőn a hengereknél a harmadik kezével kapja el a legördülő árut. Mert természetesen az egyik kezében a táskája van, a másikban pedig a pénztárcája. Vagy az egyik kezében a táskája a csuklóján, egy másik szatyor (punga) mellett, plusz a pénztárcája, és a másik kezében a bankkártyája. Esetleg: az egyik kezén és csuklóján a táskája, a szatyra, a kezében a pénztárcája, és a másik kezében a pénz, amit a kasszásnak odanyújt.
És itt következik a Bildungsroman kulcsfontosságú mozzanata: a visszajáró. Felnövéstörténetünk két szereplőjének evolúciója a visszajáró visszaadásában csúcsosodik ki, azaz képes-e a kasszás megfelelően a kezünkbe nyomni azt a nyomorult petákot (ahogy Móra Ferenc mondaná: a markába nyomta a petákot), illetve mi képesek vagyunk-e türelemmel viseltetni a kasszás iránt, ha mégsem megfelelően történik az akció.
Általában egyik sem sikerül, csak látszólag jő el a megnyugvás (tekintve, hogy az első és a harmadik kezünk még mindig foglalt). A kasszás ugyanis a protestáló, látványos módon fölfelé fordított tenyerünkbe először nem az aprópénzt teszi, hanem a nyugtát (bont), rá a csúszós egylejeseket, majd rá az azokról lecsúszó érméket (petákokat).
a nyugtát valamelyik taknyos papír zsebkendőkkel, gyújtóval, gesztenyével és galacsinná gyúrt alufóliával megtömött zsebünkbe süllyeszteni, a pénztárcát becsukni, eltenni a táskánkba, a harmadik és negyedik kezünket visszahúzni a testünkbe, a táskánkat vállunkra vetni, és az első kezünkben boldogan himbálni a szatyrot.
Ahogy Móra Ferenc mondaná: ott olvastam én is, s ahogy én elolvastam, elolvashatja más is.
Nem a magánember, hanem a politikus mosolyáról lesz itt szó, abban pedig benne van az egész romániai mélyvalóság.
Gondolatok az alkotmánybíróság és a különleges nyugdíjak 15 éves problémája körül.
A román és magyar kultúra közötti hídépítés nem küldetés, hanem normális viselkedés kellene legyen – mondja a Bukaresti Egyetem nyugalmazott professzora.
Szubjektív lencse és költői merengések az elmúlt évtizedek alatt alig változó romániai vasúti viszontagságokról. Elöl ül a masiniszta, de ki igazítja ma a „gőzöst”?
További híreink: négy év börtönre ítélték „a nagy matematikusnak” kampányoló manelistát, de meglépett, a településekre bemerészkedő medvéket pedig ezentúl azonnal ki lehet lőni.
Igencsak nehéz kérdésekre kell válaszolniuk azoknak, akik szeretnének román állampolgárok lenni – erre világított rá Dominic Fritz temesvári polgármester.
Megrongálták a Sepsi OSK utánpótláscsapatának autóbuszát Craiován. Nem vár tovább, megnősül Nicușor Dan.
Egy adósság miatt keletkezett konfliktusban vesztette életét egy 47 éves Hargita megyei férfi, miután egy 21 éves mikóújfalusi fiatal késsel szívtájékon szúrta. Az áldozat még autóba szállt, hogy hazamenjen, de útközben elvérzett.
Őrizetbe vették szerdán egy lugosi iskola pedagógusát, miután azzal gyanúsítják, hogy tanítás közben felpofozott két tízéves diáklányt. A városi rendőrséget a gyerekek szülei értesítették a történtekről.
Jogerősen négy év letöltendő börtönbüntetésre ítélte csütörtökön a brassói ítélőtábla emberölési kísérlet és garázdaság miatt Dani Mocanu manele-énekest.
Akkor kezdődött, amikor 2059-ben felrobbant a vásárhelyi vegyipari platform. Egy katalizátoregység karbantartásánál berobbant egy tartálycsarnok, és onnan megmagyarázhatatlan irányba fordultak az események.
Akkor kezdődött, amikor 2059-ben felrobbant a vásárhelyi vegyipari platform. Egy katalizátoregység karbantartásánál berobbant egy tartálycsarnok, és onnan megmagyarázhatatlan irányba fordultak az események.
„Mi, erdélyiek, zömében a valóság talaján állunk” – vallotta az aradi edzőlegenda, akivel csúcsra jutott a román klubfoci.
„Mi, erdélyiek, zömében a valóság talaján állunk” – vallotta az aradi edzőlegenda, akivel csúcsra jutott a román klubfoci.
És abban aligha lesz köszönet.
És abban aligha lesz köszönet.
Pál apostol annak idején leírta, hogy ahol van törvény, ott aztán van bűn is. Na de ha a törvényt nem tartják be, akkor a bűn nem is bűn. Csók, mindenki kapja be, lehet tolni a gyűlöletbeszédet.
Pál apostol annak idején leírta, hogy ahol van törvény, ott aztán van bűn is. Na de ha a törvényt nem tartják be, akkor a bűn nem is bűn. Csók, mindenki kapja be, lehet tolni a gyűlöletbeszédet.
Romániában azóta sincs súlyos égési sérültekkel foglalkozó kórház. Gyász van, a túlélők pedig megpróbálták feldolgozni a társadalommal karöltve az ország 1989-es forradalom óta legtöbb halálos áldozatot követelő civil katasztrófáját.
Romániában azóta sincs súlyos égési sérültekkel foglalkozó kórház. Gyász van, a túlélők pedig megpróbálták feldolgozni a társadalommal karöltve az ország 1989-es forradalom óta legtöbb halálos áldozatot követelő civil katasztrófáját.
Gondolatok arról, hogy miért tudunk egyre kevésbé hátralépni, és távolabbról szemlélve tisztább képet alkotni a világról.
Gondolatok arról, hogy miért tudunk egyre kevésbé hátralépni, és távolabbról szemlélve tisztább képet alkotni a világról.
Mert miért ne lehetne székely MI? Lesz és kész! Pamflet.
Mert miért ne lehetne székely MI? Lesz és kész! Pamflet.
Húsz éves a román filmtörténet egyik legfontosabb filmje. Az ember megnézi és azt gondolja, valamiféle letűnt kor történéseit látja. Aztán lassan rájön, hogy az a kor nem tűnt le.
Húsz éves a román filmtörténet egyik legfontosabb filmje. Az ember megnézi és azt gondolja, valamiféle letűnt kor történéseit látja. Aztán lassan rájön, hogy az a kor nem tűnt le.
Szükség van-e arra, hogy furcsán összeállított felméréseket készítsünk a társadalom hiedelmeiről, meggyőződéseiről, hogy aztán letoljuk őket a végén?
Szükség van-e arra, hogy furcsán összeállított felméréseket készítsünk a társadalom hiedelmeiről, meggyőződéseiről, hogy aztán letoljuk őket a végén?
Arról, hogy miért lenne kívánatos, ha az elit és a nép is ugyanabban a csapatban focizna.
Arról, hogy miért lenne kívánatos, ha az elit és a nép is ugyanabban a csapatban focizna.
Nem a magánember, hanem a politikus mosolyáról lesz itt szó, abban pedig benne van az egész romániai mélyvalóság.
Gondolatok az alkotmánybíróság és a különleges nyugdíjak 15 éves problémája körül.
A román és magyar kultúra közötti hídépítés nem küldetés, hanem normális viselkedés kellene legyen – mondja a Bukaresti Egyetem nyugalmazott professzora.
Szubjektív lencse és költői merengések az elmúlt évtizedek alatt alig változó romániai vasúti viszontagságokról. Elöl ül a masiniszta, de ki igazítja ma a „gőzöst”?