Március 15-én mindig feltámadnak a dákok. Utánuk jártunk. Interjú az Új Jobboldal kolozsvári elnökével. Vigyázat: HUMORVESZÉLY!
Süt a nap. Rügyeznek a fák. Csiripelnek a madarak. Március idusa bárányfelhőket kötöget az égen. Négy dák megy az országúton. A vezér dák zászlóval a kezében. A másik három egy nagy követ cipel. Csend, rend, fegyelem. Egy autó közeledik a felvonulók mögött. Megáll, kiszáll egy riporter, odamegy a vezérhez.
Riporter: Jó napot kívánok!
Codrin Goia: Azt akarja mondani, hogy rossz napom van?
Riporter: Nem, csak...
Codrin Goia: Maga biztos magyar. Ungur.
Riporter: Dehogy!
Codrin Goia: Akkor mondja utánam. Afară, afară cu ungurii din țară! (Ki a magyarokkal az országból – a szerk.)
Riporter: Áfárö, áfárö ku ungurí din cárö...
Codrin Goia: Á, helyes. Maga igazi dák. Kérdezzen.
Riporter: Mit csinál?
Codrin Goia: Magyartanár vagyok.
Riporter: Úgy értettem, most... micsoda???
Codrin Goia: Ahogy hallja.
Riporter: Maga... magyar?
Codrin Goia: A jóisten mentsen (sűrűn veti a keresztet), dehogyis. Én tősgyökeres, fajtiszta, árja dák vagyok. Ötezer éve harcolok ezen a tájon.
Riporter: De akkor hogy magyartanár?
Codrin Goia: Meg akarom tanítani a magyarokat dákul. Beszélni, gondolkodni, élni.
Riporter: Értem. De nem most mondta, hogy kifele a magyarokkal az országból?
Codrin Goia: Vesszen a férgese! Aki elmegy, nem méltó a tanításra. Aki marad, na, abból lehet dákot faragni.
Riporter: És most hova mennek?
Codrin Goia: Sepsiszentgyörgyre.
Riporter: De nem ott van a legtöbb magyar.
Codrin Goia: De ott van Dácia fővárosa.
Riporter: Na, ez szenzációs hír. És mióta van ott?
Codrin Goia: Azonnal, ahogy odaérünk. Látja? (A nagy kőre mutat.) Az alapkő. Sarmisegetusa Regiából hoztuk.
Riporter: Csak úgy elhozták?
Codrin Goia: Igen. Hiszen a miénk. Mi vagyunk a dákok.
Riporter: Értem. És mikor számítanak odaérni?
Codrin Goia: Három nap, legrosszabb esetben.
Riporter: Csak azért kérdem, mert maguk erre mennek. Sepsiszentgyörgy meg amarra van.
A vezér megtorpan egy pillanatra.
Codrin Goia: És mikor hátrált meg egy igazi dák?
Riporter: Soha.
Codrin Goia: Előre, véreim! Ha kell, megkerüljük a Földet.
A négy dák megy tovább. A riporter lemarad. Áll, nézi őket, amint belevesznek március idusába.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
Állami költségvetésből buliztak a Salromnál, miközben megfeszített erővel keresték a hatóságok a parajdi bányakatasztrófa megoldását. A betegszabadságokat is érintik a kormány új megszorítási intézkedései.
Több módosító javaslatot nyújtott be a Szociáldemokrata Párt (PSD) a deficitcsökkentő intézkedésekről szóló törvénytervezethez, amelyért hétfőn készül felelősséget vállalni a kormány a parlamentben.
A Salrom igazgatójának lemondását és új bánya megnyitását követelték Parajdon. A környezetvédelmi miniszter szerint nem orvosolható pusztán vadászattal a medveprobléma.
Két autó ütközött Fenyéden vasárnap délután. A balesetben hárman sérültek meg, egyiküket helikopterrel szállították el a marosvásárhelyi kórházba.
Válságba taszítják a közoktatást a bukaresti kormány válságkezelési intézkedés-tervezetének előírásai a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége szerint. A szakmai szervezet teljes egészében elutasítja a kilátásba helyezett megszorításokat.
Elsőfokú árvízvédelmi készültséget rendelt el hétfőn az Országos Hidrológiai és Vízgazdálkodási Intézet (INHGA) tizenöt megye folyóvizeire.
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
A 85 éves Emil Constantinescu meglepően őszinte volt egy, a bányászjárás évfordulójára szervezett eseményen, de ez aligha nyújt elégtételt a történelmi sérelmekre…
A 85 éves Emil Constantinescu meglepően őszinte volt egy, a bányászjárás évfordulójára szervezett eseményen, de ez aligha nyújt elégtételt a történelmi sérelmekre…
Ami megfogalmazhatatlan, mégis mindig megpróbálkozunk vele.
Ami megfogalmazhatatlan, mégis mindig megpróbálkozunk vele.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.