„A két bal oldali pálmafa törzse között, a völgyben látni lehetett a Domokostól Tusnádig húzódó csíkszeredai mezopoliszt beburkoló sötét szmogot, ami soha nem oszlott el.”
Illusztráció: Tengr.ai
Dénes bácsi lerúgta magáról a könnyű biomorf alvóburkot és lelépett az ágyról a padlóra, amelynek a hőmérsékletét a lakásrendszer kellemesen langyosra szabályozta. A kétórásra szabott pihenés közben a burok nyom nélkül begyógyította a sarkán a horzsolást, amit az új hőálló kevlárcsizma okozott reggel, mivel elfelejtette kivenni belőle a béléshez rögzített nyomkövető reklámcsipet.
Ilyenkor, miután felkelt a sziesztájából, mindig ivott egy kellemesen zöld árnyalatú aminosavas italt – néha erősebbre, máskor enyhébbre keverte a gép, a test-szkennerek fiziológiai adataitól függően.
A felesége nem volt otthon, ma Székelyudvarhelyre utazott a rokonaihoz, csak estére várta haza.
Odalépett az ablakhoz és az italt kortyolgatva kinézett, a még mindig forró délutáni szellő borzolgatta az udvar végében sorakozó pálmák nagy leveleit, az alig észrevehetően hajladozó nyúlánk fatörzsek között egy lapos talajgondozó droid matatott valamit. A két bal oldali pálmafa törzse között, a völgyben látni lehetett a Domokostól Tusnádig húzódó csíkszeredai mezopoliszt beburkoló sötét szmogot, ami soha nem oszlott el. Itt, a Hargita oldalában valamivel jobb volt a levegő.
– Megnézem a földet – tűnődött Dénes bácsi, de az is lehet, hogy félhangosan el is motyogta, mert Ildikó megszólalt a falakba épített, épp megfelelő hangerőre optimizált piezo hangszórókból.
– 17 óra van, a kinti hőmérséklet 38 fok, készítsem a termoköpenyt?
– Hagyd csak, nem olyan vészes most, elég a vékonyabbik munkaszkafander – válaszolta Dénes bácsi, miután a lakásrendszer mesterséges intelligencia alapú asszisztensének váratlan megszólalásától összerezzenve elfordult az ablaktól és odalépett a ruhakeszonhoz. Eszébe jutott, hogy gyermekkorában,
Fürödtek is, bár az apjuk egy óra múlva hazaráncigálta őket a gyilkos UV-sugárzás miatt.
Dénes bácsi kilépett az udvarra és azt a tizen-egynéhány métert, ami a házat a kis hangártól elválasztotta, ráérős léptekkel, a könnyű sisakkal a kezében tette meg. A feje búbját kegyetlenül égette a nap. A kis egyszemélyes sikló gravimotorja majdhogynem hangtalanul kelt életre, ahogy belehuppant az ülésbe, majd a gép enyhén gyorsulva kikanyarodott az udvarról.
A néhány kilométeres út alig két percig tartott, a sikló a földterület szélén, pontosan a vezérlőállás melletti hitelesítőegység mellett állt meg, éppen amikor a zöld fények kigyúltak a panelen.
Dénes bácsi belépett a kis vezérlőállásba és egy rég beidegződött billentyűkombinációval behívta az agrodroidokat. A halk surrogással a panorámaablak elé besoroló három szerkezet fél méterrel a föld fölött lebegett, első pillantásra minden rendben volt velük. Ám Dénes bácsi azért lefuttatott egy rendszerellenőrzést, majd miután meggyőződött, hogy a 30 hektárnyi kaktuszavokádót gondozó kis drónokkal valóban minden rendben van, visszaküldte őket a sorok közé.
Az egyik gép a föld szélén álló molekuláris vízszintetizálótól hordta a művizet és fáradhatatlanul locsolta vele a génmódosított növényeket, amelyek könnyedén elviselték akár az 59-60 fokos nyári hőséget is, de a vízszintézissel még nem boldogultak (Majd két év múlva, addig összegyűl annyi, hogy a továbbfejlesztett tövekből vegyek – szokta mondogatni Dénes bácsi). A második drón folyamatos talajlazítást és tápanyagozást végzett, a harmadik pedig az utóbbi években eléggé elszaporodott, tíz-tizenkét centire is megnövő medvepoloskákat irtotta tűvékony, alig láthatóan halványkék energiasugarakkal. Medvepoloska… jó régi elnevezés – mélázott Dénes bácsi – megmaradt azután is,
Bár a gépeket évek óta nem kellett kézi munkával karbantartani (ezt megoldotta a agrorendszer, teljesen automatikusan), mégis nyomós oka volt arra, hogy rendszeresen és személyesen ellenőrizze a drónokat. A szomszédos farmon élő család Áronkája ugyanis tavaly a 8G-szubrendszeren keresztül meghekkelte a betakarító droidot, de úgy, hogy a gép egy méretes fasz alakú területen a száron hagyta az égővörös gyümölcsöket. Erről pedig Dénes bácsi csak az aznap esti transzvíziós Székelyföld-műsort nézve értesült. Egész Erdély rajta röhögött, miután az ErdélyTV közvetítődrónja a távolból rögzítette, amint bamba arccal ott áll a földje mellett, a hatalmas kaktuszavokádó-faszt bámulva. – Hej, Áronka, az anyád úristenit – buzgott fel most is Dénes bácsiban az indulat, mivel a cimborák hónapokig ezzel cseszegették.
Hazaérve Dénes bácsi még eltett-vett a hangárban, megmatatta a szennyvíz-reciklátort, kicsit finomhangolta a lakásrendszer hőmérséklet-szabályozó algoritmusait, készített egy biztonsági mentést a sikló gravitron-párnájának szabályozójáról, majd megvacsorázott (szintetikus, de kiváló ízű berbécsflékenyt és szalmapityókát kért uborkasalátával a konyhafalba épített gasztroszintronból. Pittyegett egyet a komlog, a felesége jelezte, hogy nemsokára érkezik. Dénes bácsi odaszólt Ildikónak, hogy tegye ki a transzvízió képét a falra, kezdődött az esti hírműsor, ezt mindig megnézte.
– A székelyföldi farmerek elmaradott életfelfogásáról, korszerűtlen értékvilágáról és veszélyes fasiszta nézeteiről rendeztek szociológiai és társadalompszichológiai konferenciát Kolozsvár megalopoliszban, az Elmaradottságkutató és Helyesideológiai Intézetben – kezdte a rövidhíreket ErdélyTV műsorvezetője.
– Kelletlen Kudor, az Erdélyi Magyar és Székely Képviseleti és Műemlékfelügyeleti Szervezet és Szövetség elnöke ma délután, Sepsiszentgyörgy mezopoliszban felavatta Ádor Báron szilíciumszobrát és hangsúlyozta, hogy a dicső múlt és a sikeres jövő titka mindig a megfelelő képviselet, hogy ott legyünk, ahol dönteni kell – folytatta a hírbemondó.
– Az anyátok picsája – mormogta Dénes bácsi, majd mielőtt Ildikó értetlenül rákérdezett volna, utasította az asszisztenst, hogy kapcsolja ki a transzvíziót. Lágyan felbúgott a kaputelefon, hazaérkezett a felesége.
Hogyan látná Erdélyt valaki, aki soha nem járt még a környéken. Legyen ez a valaki ezúttal hipotetikusan mondjuk egy Zöld Elefánt…
Sosem kérdezzük meg magunktól, hogy mit tudunk azzal a valósággal kezdeni, amelyben nem voltunk, és ma sem vagyunk a domináns történelmi fél.
Július közepétől új időszámítás kezdődik az FK Csíkszereda életében, ami a hargitai megyeszékhelyen is érezhető változásokkal fog járni.
Az ember megáll egy-egy hajdan délcegen magasodó erdélyi rom előtt, eltöpreng a múlt dicsőségén, a sors forgandóságán… aztán az is eszébe jut, hogy mit, mennyit hasznos megmenteni a düledékek közül.
Szombat reggel pedig újabb erdélyi városban láttak medvét.
Erdély egyik legismertebb turisztikai célpontja, a parajdi sóbánya a napokban drámai események színterévé vált.
Egyszerre kell nekünk a fa, a só és a pénz. A természet adja is, hogyne. Csak közben beomlik a bánya.
Az elárasztást követő állapotokról tett közzé fotókat a parajdi sóbányáról a Meteoplus Facebook-oldal. A napokban készült fotókon vízzel feltelt bányabelsők láthatóak, továbbá egy tárna is, ahol sótömb omlott le.
Mutatjuk, mit tilos szállítani személygépkocsink csomagtartójában, és mit kockáztatnak azok, akik fittyet hánynak a szabályokra.
Tizennyolc évvel ezelőtt, egy nemzetközi bányászati konferencián, Olaszországban megjelent egy tanulmány, amely részletesen feltárta a parajdi sóbányát fenyegető súlyos kockázatokat. Ami akkor egy tudományos figyelmeztetés volt, ma szomorú valóság.
Egyszerre kell nekünk a fa, a só és a pénz. A természet adja is, hogyne. Csak közben beomlik a bánya.
Egyszerre kell nekünk a fa, a só és a pénz. A természet adja is, hogyne. Csak közben beomlik a bánya.
Nicușor Dan győzelme pillanatnyi megkönnyebbülést hozott ugyan, de még messze nem vagyunk túl a veszedelmen.
Nicușor Dan győzelme pillanatnyi megkönnyebbülést hozott ugyan, de még messze nem vagyunk túl a veszedelmen.
Ez az írás egy pamflet, cselekménye kitalált történeten alapul, szereplői kitalált alakok, mindennemű egyezésük a szenzi transzilván valósággal csupán a véletlen műve. Nevetni azért (még) szabad rajta.
Ez az írás egy pamflet, cselekménye kitalált történeten alapul, szereplői kitalált alakok, mindennemű egyezésük a szenzi transzilván valósággal csupán a véletlen műve. Nevetni azért (még) szabad rajta.
Az erdélyi magyarok nagy többsége abban az abszurd helyzetben is Nicușor Danra szavazott volna, ha Orbán és az RMDSZ is kifejezetten és erőteljesen George Simion támogatására buzdított volna.
Az erdélyi magyarok nagy többsége abban az abszurd helyzetben is Nicușor Danra szavazott volna, ha Orbán és az RMDSZ is kifejezetten és erőteljesen George Simion támogatására buzdított volna.
A félelem, mint a politikai döntések mozgatórugója a valóságból táplálkozik.
A félelem, mint a politikai döntések mozgatórugója a valóságból táplálkozik.
És hogyan erősíti ezt a nevetséges narratívát éppen a magát a Jó oldalnak tekintő tábor, az értelmiségiekkel az élen…
És hogyan erősíti ezt a nevetséges narratívát éppen a magát a Jó oldalnak tekintő tábor, az értelmiségiekkel az élen…
Lejárt a potenciális apokaliptikus veszedelemként beállított államelnök-választás... tudják, ha a Gonosz győz. És a romániai választópolgárok soha nem látott tömegekben rohantak megválasztani a Jót.
Lejárt a potenciális apokaliptikus veszedelemként beállított államelnök-választás... tudják, ha a Gonosz győz. És a romániai választópolgárok soha nem látott tömegekben rohantak megválasztani a Jót.
Nekünk kell döntenünk, nem Budapestnek, Brüsszelnek, Washingtonnak vagy Moszkvának. Kicsit tragikus, hogy azok munkáját is el kell végezzük, akiknek a dolga lett volna, hogy ezt a helyzetet megelőzzék.
Nekünk kell döntenünk, nem Budapestnek, Brüsszelnek, Washingtonnak vagy Moszkvának. Kicsit tragikus, hogy azok munkáját is el kell végezzük, akiknek a dolga lett volna, hogy ezt a helyzetet megelőzzék.
Hogyan látná Erdélyt valaki, aki soha nem járt még a környéken. Legyen ez a valaki ezúttal hipotetikusan mondjuk egy Zöld Elefánt…
Hogyan látná Erdélyt valaki, aki soha nem járt még a környéken. Legyen ez a valaki ezúttal hipotetikusan mondjuk egy Zöld Elefánt…
Sosem kérdezzük meg magunktól, hogy mit tudunk azzal a valósággal kezdeni, amelyben nem voltunk, és ma sem vagyunk a domináns történelmi fél.
Sosem kérdezzük meg magunktól, hogy mit tudunk azzal a valósággal kezdeni, amelyben nem voltunk, és ma sem vagyunk a domináns történelmi fél.
Hogyan látná Erdélyt valaki, aki soha nem járt még a környéken. Legyen ez a valaki ezúttal hipotetikusan mondjuk egy Zöld Elefánt…
Sosem kérdezzük meg magunktól, hogy mit tudunk azzal a valósággal kezdeni, amelyben nem voltunk, és ma sem vagyunk a domináns történelmi fél.
Július közepétől új időszámítás kezdődik az FK Csíkszereda életében, ami a hargitai megyeszékhelyen is érezhető változásokkal fog járni.
Az ember megáll egy-egy hajdan délcegen magasodó erdélyi rom előtt, eltöpreng a múlt dicsőségén, a sors forgandóságán… aztán az is eszébe jut, hogy mit, mennyit hasznos megmenteni a düledékek közül.