// 2024. december 24., kedd // Ádám, Éva
Balogh Levente Balogh Levente

Cirkusz a váradi színházban

// HIRDETÉS

Habkönnyű szórakoztatás, felhőtlen szórakozás, vagy a kor problémáit megragadó, azokra reflektáló, a nézőt a felvetett kérdések továbbgondolására késztető színház? Ez a kérdés, válasszatok!

(Külön)Vélemény

Szerző: Balogh Levente
2016. augusztus 05., 13:37

Formás, kövér kis cirkusz van kerekedőben Nagyvárad kulturális életében. Ami bizonyos szempontból jó: jelzi, hogy az elmúlt húsz-harminc évtized tespedése után végre ismét van Váradon olyan, hogy kulturális élet. Vagy legalább valami ahhoz hasonló.

Amiért rossz: mert egy olyan művelődési intézmény került – szerintünk nemtelen – támadások kereszttüzébe, amely épp hogy nem kis érdemmel bír abban, hogy az egykori Körös-parti Athén ismét fölkerülőben van a Kárpát-medence, sőt az azon túli kulturális élet térképére.

A Szigligeti Színházról van szó, amely körül azt követően kezdtek el forrni az indulatok, hogy a jelenlegi főigazgató, Czvikker Katalin mandátumának lejárta nyomán egy eddig bizonyos mértékben mellőzött színésznő, Molnár Júlia bejelentette: ő is indulni akar a tisztségért, mivel nincs ínyére a  színház jelenlegi irányvonala, az általa alternatív színháznak mondott modern felfogás.

A művésznő szerint a közönség elhagyta a színházat – ezen a kijelentésen jelen sorok szerzője rendszeresen színházba járó emberként csak sokatmondóan csóválja a fejét -, ezért ő olyan régi jó, klasszikus színházat szeretne, amiben sok a vidámság meg az operett, és amely szórakoztatni akarja a közönséget.

Tudj' Isten, az elmúlt öt-hat évben jóformán a Szigligeti Színház összes premierjén ott voltam, és nem tűnt úgy, hogy a közönség éppen elfordult volna a színháztól. Ha nem is lógtak állandóan még a csillárról is, azért enyhén szólva sem jellemző, hogy kongott volna a Bémer téri teátrum nézőtere.

Ráadásul egyértelmű(nek tűnt), hogy a színház vezetői – miközben valóban elindultak a korszerű színházzá válás útján – éppen hogy odafigyelnek azokra is, akik a régiesebb stílust is igénylik. Ezért a nagyszínpadi előadások zöme ismertebb darab, míg a stúdióelőadáskban sokkal bátrabban kísérleteznek. Való igaz ugyanakkor, hogy a nagyszínpadi előadások egy része, amely nem a klasszikus, szilveszteri vagy ünnepi zenés-táncos-sírva vigadós bohózat, a harsány kacaj és hasaknak fogása előidézésének céljával színpadra állított vígjáték kategóriába tartozott, nem feltétlenül a klasszikus előadások számát gyarapította.

Annyiban legalábbis, hogy a díszletekben, jelmezekben, a szöveg és a karakterek értelmezésében, megformálásában azért igyekeztek a kétezres évek második évtizedének trendjeihez igazodni.

Mert hát az a helyzet, hogy a klasszikus darabokat már száznyolcvanezerszer eljátszották ugyanúgy a világ minden pontján. Ezért unalmassá, dohossá, molyrágta, poros, deklamálva és/vagy szenvelegve felmondandó, kötelező szöveggé váltak.

Éppen ezért azáltal, hogy egy rendező saját alkotói látásmódjának szűrőjén átszűrve aktualizálja, némileg átalakítja, bizonyos hangsúlyokat áthelyez bennük, nemhogy meggyalázza őket, hanem éppen hogy új életet lehel beléjük.

A 19. században született darabok – bár zömüket örök érvényűnek tartjuk – elsősorban a 19. századi valóságról szóltak, a 19. századi közönségnek, 19. századi nyelvezetben. Ugyanez érvényes a 20. században írt művekre is.

A 21. században viszont a színháznak a 21. századi közönséghez kell szólnia, 21. századi nyelvezetben. És ez érvényes a klasszikusokra is.

Nem tehetünk úgy, mintha ma is ugyanazok lennének a társadalmi és politikai viszonyok, mint a darabok születésekor – bár néha sok a hasonlóság –, és a hamis nosztalgia ürügyével – akkor így játszották, ezért ma is így kell játszani – sem kényszeríthetünk évtizedekkel ezelőtti, sőt évszázados stílust a művészekre.

Aki csak annyira tartja érdemesnek a rendezőt és a színészt, hogy az eredeti, gyakran avítt nyelvezetű szöveget színpadra alkalmazza, illetve gépszerűen felmondja, az lenézi a rendezőt, a színészt és az egész színházművészetet. Egyben a közönséget is.

A színház feladata nem csupán, sőt főleg nem a szórakoztatás, hanem az, hogy az aktuális közéleti, politikai, kulturális jelenségekre reflektáljon, elgondolkodtasson. Ami nem jelenti azt, hogy néha, a kedélyek felvidítása érdekében ne lenne létjogosultsága a könnyedebb műfajoknak is. A színház restaurálása utáni első előadás, a Keresztes Attila-féle Liliomfi például minden szempontból telitalálat volt: úgy kacagtatott, hogy közben nagyon, de nagyon más előadást láthattunk, mint amilyent a „klasszikus” rendezésekben megszokhattunk.

Merthogy.

A színház szellemi kihívás: a rendező és a színészek akár mai darabok révén, akár klasszikusokat némileg újraértelmezve reflektálnak az aktuális történésekre. És természetesen gyakran előfordul, hogy nem mindig jön át elsőre az üzenetet, a darab minden rejtett utalása, ez pedig a nézőt a látottak, hallottak továbbgondolására készteti. (Persze kár tagadni, vannak öncélú provokációk is – de a váradi színházra ez pont nem jellemző. Az viszont igen, hogy már a színházi szakma is kezdi elismerni az erőfeszítéseit: A mi osztályunk kisvárdai fődíja, illetve Sardar Tagirovsky elképesztően eredeti és erős rendezői munkájának elismerése Az eset című darabban azt jelzi, hogy jó úton jár).

A színház tehát – mint vérbeli művelődési intézmény, a szellem otthona – gondolkodásra késztet.

Akinek ez nem megy – függetlenül hogy a színpadon vagy a nézőtéren tartózkodik -, vagy csak lusta rá, az ne másokban keresse a hibát.

És ne azokat okolja a saját szellemi renyhesége miatt, akik tényleg színházat akarnak csinálni.

// HIRDETÉS
Különvélemény

A faültető – tizenharmadik erdélyi történet a jövőből

Fall Sándor

„Minden csatornán csak erősen szabályozott tartalom volt elérhető, a csetcsatornákat pedig gondosan cenzúrázó mesterséges intelligencia felügyelte. De két év után most már kezdett elege lenni ebből.”

Így egyezkednek a simlis titkos ügynökök az ország sorsáról egy shaorma mellett

Varga László Edgár

Avagy miért fagyoskodik Otilo odakint az ajtó előtt?

// HIRDETÉS
Nagyítás

A szintetizátor az első igazán új hangszer az emberiség történetében

Ercsey-Ravasz Ferenc és Herbály Dorottya az elektronikus zenével foglalkoznak – tudományosan. Mindennapi szórakozásunk keletkezéséről, eszközeiről viszont keveset tudunk. Mi fán is terem a szintetizátor?

A moldovai folk rock úgy robbant fel Kolozsvár közepén, hogy azonnal leomlottak a határok

A zene olyan kommunikációs forma, amely jó esetben betemeti a lövészárkokat. A sors úgy hozta, hogy megnézhettem a moldovai Lupii lui Calancea zenekar koncertjét. És pontosan ez történt.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Erdély fővárosában előbányásztak és újra felavattak egy nem új Woodrow Wilson-szobrot…
Főtér

Erdély fővárosában előbányásztak és újra felavattak egy nem új Woodrow Wilson-szobrot…

… Marcel Ciolacu szerint a saját mandátuma végén Románia igazi kis-nagyhatalom lett… és a ciolacui tézisekre némileg rácáfolva a hazai infláció éppen nő, nem csökken.

Tragédia a Cibles-hegységben
Krónika

Tragédia a Cibles-hegységben

Holttestet találtak vasárnap a Cibles-hegységben.

Wellness a romban, avagy a báznai fürdőkultúra más-állapota (FOTÓK)
Főtér

Wellness a romban, avagy a báznai fürdőkultúra más-állapota (FOTÓK)

A hajdan országos hírű báznai fürdő jelen pillanatban vajúdik: az új belülről feszíti kifele a szétlopott, tönkretett régit. Jó lenne, ha nem szörnyszülött bújna elő a nehéz szülés végén.

Halálos áldozatot követelt a szombat esti oltszemi baleset
Székelyhon

Halálos áldozatot követelt a szombat esti oltszemi baleset

Életét vesztette egy férfi a 12-es országúton, Oltszem falunál történt balesetben szombat este – tájékoztat a Kovászna Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóosztálya.

Csángóföld: megosztó ajándékot hoz a Jézuska a moldvai Pusztinába
Krónika

Csángóföld: megosztó ajándékot hoz a Jézuska a moldvai Pusztinába

December 29-én kezdődik a rendszeres magyar nyelvű misézés a moldvai Pusztinában, de a jászvásári püspök utasítására a magyar misét éppen a bákói magyar mise napján és időpontjában kell tartani.

Gyermeket gázoltak el Csíkszereda központjában
Székelyhon

Gyermeket gázoltak el Csíkszereda központjában

Hétéves gyermeket ütött el egy személyautó Csíkszereda központjában hétfőn este. A kiskorú az úttesten kelt át, amikor bekövetkezett a baleset.

// még több főtér.ro
Különvélemény

A faültető – tizenharmadik erdélyi történet a jövőből

Fall Sándor

„Minden csatornán csak erősen szabályozott tartalom volt elérhető, a csetcsatornákat pedig gondosan cenzúrázó mesterséges intelligencia felügyelte. De két év után most már kezdett elege lenni ebből.”

Így egyezkednek a simlis titkos ügynökök az ország sorsáról egy shaorma mellett

Varga László Edgár

Avagy miért fagyoskodik Otilo odakint az ajtó előtt?

// HIRDETÉS
Nagyítás

A szintetizátor az első igazán új hangszer az emberiség történetében

Ercsey-Ravasz Ferenc és Herbály Dorottya az elektronikus zenével foglalkoznak – tudományosan. Mindennapi szórakozásunk keletkezéséről, eszközeiről viszont keveset tudunk. Mi fán is terem a szintetizátor?

A moldovai folk rock úgy robbant fel Kolozsvár közepén, hogy azonnal leomlottak a határok

A zene olyan kommunikációs forma, amely jó esetben betemeti a lövészárkokat. A sors úgy hozta, hogy megnézhettem a moldovai Lupii lui Calancea zenekar koncertjét. És pontosan ez történt.

// HIRDETÉS