Ideje kicsit erdélyi perspektívából is szemügyre venni Skócia esetleges elszakadását.
Tudom, hogy most eléggé népszerűtlen leszek, mert manapság minden gondolatmenet népszerűtlen, amely nem világos direktívát kínál, hanem dilemmát fogalmaz meg.
Az erdélyi magyar közhangulat többnyire skótpárti, ami tökéletesen érthető. A Skócia jogállásáról szóló népszavazás teljes joggal tekinthető az önrendelkezés ünnepének, mert azt a gondolatot erősíti, hogy egy közösségnek joga van dönteni arról, hogyan képzeli el a jövőjét, függetlenül a döntés tartalmától. Ideje lenne axiómaként elfogadni:
nem annak, aki a másokéról. Minden szimpátiám tehát a skótoké és azoké, akik kiállnak mellettük. Van azonban ennek a problémakörnek egy másfajta olvasata is.
Skócia függetlenségre vágyik, Székelyföld autonómiára. Figyelembe véve geopolitikai helyzetét, nem is nagyon vágyhat másra. Erdély egyelőre nem nagyon vágyik semmire, de vagyunk néhányan, akik szeretnénk, ha ez megváltozna. Akik nagyon nem szeretnék, hogy ez megváltozzék – például a román sajtó és politikai elit nagy része –, előszeretettel mossák össze az autonómiát a függetlenséggel, és a skóciai fejleményekben kiváló lehetőséget látnak a riogatásra. Ezek (a magyarok, a székelyek) ugyanazt akarják, mint amazok (a skótok): elszakadást, talán függetlenséget, talán annál is rosszabbat (és itt hevesen mutogatnak Budapest felé).
Lehet ugyan erre nagy ívben legyinteni, hogy nem érdekel minket, mit mondanak azok ott Bukarestben, de emlékeztetnék arra, hogy a skóciai népszavazás kiírásához is a londoni kormány hozzájárulása kellett.
Ez tehát a „skót ügy” lehetséges negatív következménye: hogy felerősíti a mindenféle autonómiaformával szembeni fóbiákat Romániában.
A pozitív következménye pedig az lehet, hogy a nemzetközi közvéleményben elfogadott(abb)á teszi az önrendelkezés gondolatának jogosságát. És azt, hogy a status quóval kapcsolatos nézetkülönbségeknek van más megoldási módja is, mint a kalasnyikov.
Ha én az erdélyi magyar politikai elit helyében lennék (aminthogy nem vagyok), egészen világos üzenetet fogalmaznék meg: támogatjuk azt az elvet, hogy a különböző nemzeti, etnikai és regionális közösségek szabadon dönthessenek a sorsukról, de a mi céljaink között nem szerepel az elszakadás,
(Valahogy így egyébként.) Vagyis inkább a dél-tiroli modellben vagyunk érdekeltek, mint a skóciaiban.
És van ennek az egésznek egy személyes vonatkozása is. Arról van szó, hogy mindig is nagy tisztelője voltam a brit koronának, az Egyesült Királyság eszméjének. Nemzetállami logikán túlmutató, dinasztikus (igen, reakciós) berendezkedésével, regionális közép- vagy tán egészen nagyhatalmi státusával túlságosan emlékeztet egy hasonló államalakulatra, a megboldogult Osztrák-Magyar Monarchiára, amelynek felbomlását – minden tökéletlensége ellenére – szintén nem tartom a történelem szerencsés fordulatának.
És a nyilvánvaló különbségek ellenére, az a hír, hogy olyan területi-politikai entitás, amely nem etnikai/nemzeti alapokra építkezik, tartósan nem bizonyulhat életképesnek, felemás érzéssel tölthet el mindenkit, aki nem pusztán Székelyföldben, hanem
románostul, magyarostul, németestül, cigányostul, zsidóstul. Nem a mostani Erdélyben, amely éppen hogy foglya egy nemzetállami konstrukciónak, hanem abban, amivé lehetne.
Ha eljutnánk mondjuk egy népszavazásig.
Megjegyzés: a cím részben parafrázis, Roger Scruton angol konzervatív filozófus Anglia, egy eltűnő ideál című könyvére utal.
Rókák, jég, cégérek. A kolozsvári polgárok nap mint nap fenyegetettségben és rettegésben élnek. Jöhet a tél, a hó, a karácsony, a polgártársak nem győzik a sok aggodalommal. Amerre néznek, mindenhol veszélyforrás, némi elégedetlenkedéssel fűszerezve.
Az egységes és oszthatatlan román nemzeti mítoszgenerátor rajongói számára a nagy egyesülésről mesél, akkor is, ha hallgat. Ám a polgárok többségének valószínűleg nem mond semmit.
Megnéztük, hogy tartanak maguk elé görbe tükröt a komédiázó (erdélyi) románok: egy kortárs népmesét láttunk, egy parasztlázadásocskát. Amely jobban sül el, mint a valóságban, mert hát ilyenek a népmesék. És közben nevetni is tudtunk.
Mi az az Éber, és hogyan képezi le kicsiben a rendszerváltás utáni pillanatnyi eufória szabadságrohamát? És mi köze mindennek a bányákhoz?
Mi az összefüggés David Popovici Porsche Spyderje, a román néplélek és az értelmiségi elit által követendő példának tekintett hazai személyiségek hiánya között?
A többnemzetiségű Erdély gondolatát erősítik az erdélyi magyarörmények, akiknek identitáserősítő tevékenységeikkel több szövetségbe tömörülnek.
Hiába tetováltatta a karjára Ciolacu, hogy nem lesz áfa-emelés, mert elképzelhető, hogy áfa-emelés lesz. Nagyon rosszul járt egy férfi, aki bűnözők pénzéből gazdagodott meg a bitcoin-piacon.
Egy többek között szexuális erőszak miatt elítélt visszaeső bűnöző, egy 29 éves éradonyi (Adoni) férfi „rendkívüli kegyetlenséggel” megölt otthonában egy szintén éradonyi 63 éves nőt és annak 27 éves fiát.
A bukaresti hatóságok megkésve készítették elő annak az uniós irányelvnek a részleges átültetését a román jogrendszerbe, amely előírja, hogy legkésőbb 2025. január 1-jétől az EU tagállamai nem nyújtanak többé állami támogatást gázkazánok beszerelésére.
Egy székelyudvarhelyi autóműhelyben csaptak fel kedd este a lángok.
Rókák, jég, cégérek. A kolozsvári polgárok nap mint nap fenyegetettségben és rettegésben élnek. Jöhet a tél, a hó, a karácsony, a polgártársak nem győzik a sok aggodalommal. Amerre néznek, mindenhol veszélyforrás, némi elégedetlenkedéssel fűszerezve.
Rókák, jég, cégérek. A kolozsvári polgárok nap mint nap fenyegetettségben és rettegésben élnek. Jöhet a tél, a hó, a karácsony, a polgártársak nem győzik a sok aggodalommal. Amerre néznek, mindenhol veszélyforrás, némi elégedetlenkedéssel fűszerezve.
Aki valamiféle mélyenszántó elemzésre, magasröptű elmélkedésre, esetleg jövőlátó észosztásra számít, az itt hagyja abba az olvasást. Bárki más kerüljön beljebb.
Aki valamiféle mélyenszántó elemzésre, magasröptű elmélkedésre, esetleg jövőlátó észosztásra számít, az itt hagyja abba az olvasást. Bárki más kerüljön beljebb.
Az egységes és oszthatatlan román nemzeti mítoszgenerátor rajongói számára a nagy egyesülésről mesél, akkor is, ha hallgat. Ám a polgárok többségének valószínűleg nem mond semmit.
Az egységes és oszthatatlan román nemzeti mítoszgenerátor rajongói számára a nagy egyesülésről mesél, akkor is, ha hallgat. Ám a polgárok többségének valószínűleg nem mond semmit.
Fura, amikor egy nyugati ember „kommunista”, de nincs annál groteszkebb, mint amikor valaki egy posztkommunista országban dicsőíti az eszmét. Az oktatásnak is feladata, hogy felkészítse a fiatalokat: tudják megvédeni magukat minden ideológiával szemben.
Fura, amikor egy nyugati ember „kommunista”, de nincs annál groteszkebb, mint amikor valaki egy posztkommunista országban dicsőíti az eszmét. Az oktatásnak is feladata, hogy felkészítse a fiatalokat: tudják megvédeni magukat minden ideológiával szemben.
„Minden csatornán csak erősen szabályozott tartalom volt elérhető, a csetcsatornákat pedig gondosan cenzúrázó mesterséges intelligencia felügyelte. De két év után most már kezdett elege lenni ebből.”
„Minden csatornán csak erősen szabályozott tartalom volt elérhető, a csetcsatornákat pedig gondosan cenzúrázó mesterséges intelligencia felügyelte. De két év után most már kezdett elege lenni ebből.”
Avagy miért fagyoskodik Otilo odakint az ajtó előtt?
Avagy miért fagyoskodik Otilo odakint az ajtó előtt?
Románia kapott néhány kegyelmi hónapot az elnökválasztásig – ha nem történnek gyors változások, márciusban Călin Georgescu lesz az ország elnöke.
Románia kapott néhány kegyelmi hónapot az elnökválasztásig – ha nem történnek gyors változások, márciusban Călin Georgescu lesz az ország elnöke.
Călin Georgescu a testét és az egészségét edzi egy jeges alpesi tó vizében. Erő, egyensúly, nyugalom – Isten hozott a szélsőséges politikai egészségmegőrzés világában.
Călin Georgescu a testét és az egészségét edzi egy jeges alpesi tó vizében. Erő, egyensúly, nyugalom – Isten hozott a szélsőséges politikai egészségmegőrzés világában.
Két dolog van, amin nem érdemes bosszankodni. Az egyik, amin tudunk változtatni, a másik, amin nem.
Két dolog van, amin nem érdemes bosszankodni. Az egyik, amin tudunk változtatni, a másik, amin nem.
És már egy jó kis vallásháború is körvonalazódni látszik.
És már egy jó kis vallásháború is körvonalazódni látszik.
Rókák, jég, cégérek. A kolozsvári polgárok nap mint nap fenyegetettségben és rettegésben élnek. Jöhet a tél, a hó, a karácsony, a polgártársak nem győzik a sok aggodalommal. Amerre néznek, mindenhol veszélyforrás, némi elégedetlenkedéssel fűszerezve.
Az egységes és oszthatatlan román nemzeti mítoszgenerátor rajongói számára a nagy egyesülésről mesél, akkor is, ha hallgat. Ám a polgárok többségének valószínűleg nem mond semmit.
Megnéztük, hogy tartanak maguk elé görbe tükröt a komédiázó (erdélyi) románok: egy kortárs népmesét láttunk, egy parasztlázadásocskát. Amely jobban sül el, mint a valóságban, mert hát ilyenek a népmesék. És közben nevetni is tudtunk.
Mi az az Éber, és hogyan képezi le kicsiben a rendszerváltás utáni pillanatnyi eufória szabadságrohamát? És mi köze mindennek a bányákhoz?