Az erdélyi magyar zenés-táncos mulatság

A téma igen sokrétű, de jelen dolgozatban nem áll módunkban kitérni a mulatság általánosabb érvényű forgatókönyvére, más jellemzőinek leírására, most csak a zenés (1) és táncos (2) jellegre fókuszálunk.

1.

A táncparkett mögött gyakran színpad található, amelyen egy kissé megviselt, rendszerint háromtagú zenekar, vagy egy törődött arcú DJ áll. Igaz, utóbbi arcára senki nem emlékszik, mert általában laptopja mögé rejti, és kezét ritmusosan a magasba lendítve fejezi ki, hogy remek (tetőfokára hágott) a hangulat. Az, hogy zenekar vagy DJ által érődik-e el ez a tetőfok, nem irányadó, csupán anyagi helyzet és ízlés függvénye, lévén, hogy mindenképpen ugyanaz a zene fog szólni. Történelmi léptékkel mérve friss, negyven-ötven éves zenei hagyományt ápolnak a zenekarok és a DJ-k, így velük együtt a táncra perdülő erdélyi magyarság széles tömegei, korra és nemre való tekintet nélkül. A zenéket nem annyira stílus, inkább ritmus és hangulat szerint válogatják össze a közönség számára. A zenét szolgáltatók általában előre kitalálják, hogy miként fogják érezni magukat, milyen sorrendben fogják úgy érezni magukat az est folyamán a résztvevők, és tántoríthatatlanul ragaszkodnak ehhez az érzésvilághoz, annak rendjéhez. Az érzés-dalok (Gyöngyhajú lány, Szeretlek nagyon, Hogyan tudnék élni nélküled) mellett általában a nosztalgia-rock’n’roll (Petróleumlámpa, Ringasd el magad, Vén Európa) tűnik fel a repertoárban, amelyben aztán bizonyos idő elteltével helyet kap a vadabb hangzás is (16 tonna, XX. század, A hűtlen). A hangulat előrehaladtával a népi emlékezet dalai következnek (Kombiné, Sárgul már, A házunk tetején) és vicces magyar dalok (Gedeon bácsi, Szájbergyerek, Pálinka-dal). Az esemény jellegétől függően csárdás- és keringőblokkok, vagy külföldi muzsikacsokrok (Coco Jambo, Lasciate mi cantare, Hit the road Jack) tarkítják a zenei kínálatot. A bulit, mintegy himnuszszerűen az Ilyenek voltunk vagy a Szállj fel magasra zárja. A téma kutatói szerint Erdély különböző régióiban eltérések mutatkozhatnak a repertoár sorrendjében, tehát megtörténhet, hogy Belső-Erdélyben valamivel korábban hangzik fel például a Szeretlek is meg nem is, mint a Székelyföldön. Egyes jövőkutatók elképzelhetőnek tartják, hogy néhány száz év múlva ezeken az eseményeken nem csendül fel például a 8 óra munka vagy a Neked könnyű lehet, mint ahogy azt is, hogy a dalok sorrendjében esetleg nagyobb változás következik be, de másként gondolkodó kollégáik szerint mégiscsak ezeréves hagyományról lesz majd szó. Ami – vélik a társadalompszichológusok – tulajdonképpen nem is baj, hiszen mindez megmaradásunk záloga lehet, és biztonságérzetet is ad a kevésbé ismert dalok kirekesztő, frusztráló hatásával szemben. A legjobb bulik esetében a zenei kínálathoz szorosan hozzátartozik a hajnali nótázás feltartott mutatóujj kíséretében, a dalok szövegére és dallamára való különösebb tekintet nélkül – eközben a legkitartóbb vendégek közül néhányan az asztalra borulva alszanak.

2.

A zenés-táncos mulatságon a sűrűn elhelyezett asztaloktól általában rá lehet látni a táncparkettre, hogy azok számára is nyomon követhető legyen a buli, akik csak szemlélőként vesznek részt benne. Utóbbiak helyzete igen nehéz, mert a táncoló erdélyi magyar emberek nehezen tudják elviselni a nem táncoló erdélyi magyar emberek látványát. Úgy érzik, a jót meg kell osztani, s mivel most nekik éppen nagyon jó, azt szeretnék, hogy ebből mások is részesüljenek. Az üldögélő emberekhez dalonként (a 16 tonna címűtől kezdődően) többször is odalejtenek kigombolkozott, kezükben sörösüveget tartó férfiak, kipirultan vonagló lányok-asszonyok, hogy tessék már jönni táncolni. Ha ez hosszas unszolásra sem sikerül, jól elráncigálják a táncba a lusta ismerőst, aki kényszeredett vigyorral, esetleg dühösen dulakodva esik be az utolsó akkordokra, majd újra szabadulna, de nem hagyják. – Mi sem szórakozni jöttünk ide, mondják neki vígan, mert ugye, ahol buli van, ott feladat van: bulizni kell. Bulizni többféleképpen is lehet, nézzük, kiket láthatunk a táncparketten. Némi különbséget tehetünk a nemi hovatartozás alapján, a következőképpen:

Férfiak:

a. A férfi, akit az imént rángattak oda. Ha már ott van, próbálja eltalálni a ritmust, mereven lépdel jobbra és balra, láthatóan a menekülési útvonalakat lesi. Öltözete kifogástalan, nyakkendője egyenes. Nehezen jött el a buliba, már hetekkel azelőtt sóhajtozott, hogy miért pont ő, miért pont oda. – Azért, mert más is megy, te Jenő! – válaszolta kissé emelt hangon életének villanó szemű párja, esetleg édesanyja. E nyomatékos életvezetési útmutató után beletörődött a megmásíthatatlanba, de acélosan kijelentette: megy, de nem köt nyakkendőt. Ezen elvitatkozgattak egy darabig, hogy kell-e nyakkendő, vagy nem kell, s megegyeztek, hogy legalább a kabát belső zsebében legyen ott, mert mi van, ha mindenki máson lesz. b. A férfi, aki egyedül jött, évek óta gyakorol, és nagyon igyekszik. Rózsaszín ingét mell alá gombolja a tánc hevében, mindenféle mutatványokat tud, például a Pocsolyába léptemre brékel, a kilencvenes évek üde diszkóhangulatát idézve fel a kis közösségnek. Pompásan pattog, nézi, hogy nézik-e a nők. Ha van ilyen nő, és miért is ne lenne, fel is kéri táncolni. Sajnos nagyon mutatványosan táncol, így követni, de belekapaszkodni is nehéz, ráadásul az igénybevétel miatt erősen verejtékezik. A tánc lejártával a nő elrohan, elhaló hangon közli barátnőivel, hogy fedezzék, ha újra közelítene az illető. c. A férfi, aki mindenkit felkér. Ő egy rendes férfi (többnyire férj és családapa), így is beszélnek róla (Laci nagyon rendes ember), aki hivatástudattal érkezett a partira: minden nőt megtáncoltat. Két típusa létezik: aki tud táncolni, és aki nem tud táncolni. Utóbbi inkább rángat, mint táncol, de legalább nagyon kedves. Bármelyik típusba is tartozik, valószínűleg kétszer is fel fogja kérni ugyanazt a hölgyet, és lesz, akit kihagy. Például a feleségét. d. A férfi, aki táncol(t). Gyakorlott vagy profi táncos, általában hoz magával egy hozzá hasonlóan táncolni tudó partnert, kezdetben mindenki őket csodálja. Ők mindvégig csak táncolnak, így egy idő után inkább csak amolyan díszletként tekintenek rájuk. e. A férfi, aki egyedül táncol. Pár óra elteltével jelenik meg a placcon, kissé vonaglós-fejlóbálós-rockozós mozdulatokkal ropja, mint egykor a sulibuliban. Kezében némi ital, abba kapaszkodik. Néha megáll, teste S alakot vesz fel, olykor kileng.

Nők:

a. A nő, aki felvisít, majd felugrik. Ahogy meghall egy számára nagyon kedves slágert, örömében felsikkant az asztalnál, felugrik, elkiáltja magát: gyertek táncolniii!, majd a parkettre rohan. Láthatóan nagyon élvezi (nem a rohanást, a dalt), belead apait-anyait a táncba, hangosan énekel. Mindenkit erre biztat. Nagyon. b. A nő, aki várja, hogy a párja felkérje. Mereven ül az asztalnál, nézi a táncolókat, de egyedül semmiképp sem megy a parkettre, úgy gondolja, aki párral jött, annak a párjával kell táncolnia. Ezt jelzi is az illetőnek, aki hosszasan gyűjti az erőt. Szerencsére érkezik a férfi, aki mindenkit felkér, és a helyzet egy időre megoldódik. c. A nő, aki nem várja, hogy a párja felkérje. Rutinos nő, aki egyedül is megoldja. A szomszéd nővel lassúzik, a gyerekekkel járja a szökős csárdást, velük rockozik. Néha beszól a pasasoknak, akik szégyenkezve elsomfordálnak. A buli végére elszomorodik. d. A nő, aki egyedül táncol. Ugyanúgy kell elképzelnünk, mint a férfit, aki egyedül táncol, csak kilengés nélkül. Egymás mellett táncolnak. Nem szomorúak. Eléggé unják, tulajdonképpen. Az asztalnál ülni is unnak. Táncolni is unnak. Egymással szóba állni is unnak. De hazamenni is, mert minek. e. A nő, aki mindenkivel táncol. Ő a szexi, vidám nő a buliban. Ide-oda libben, vonaglóan táncol, de nem janisjoplinosan, mint a d-típus, hanem shakirásan, mondjuk. Mély dekoltázst, kissé sok arcpírt, széles mosolyt és felfele tartott kezeket visel. Egy óvatlan pillanatban mozdonyként elindítja a vonatozást. Mert mint tudjuk, nincs mulatság vonatozás nélkül. A vonat nem vár, nagy zajt csinál. Hisz minden szívnek szárnya van. És zakatol. Rozsdás szög van benne, de bomba is. Repülj velünk hát. Indul az utazás. Hajtja a régi láz. Utazik az állomás. Mert buli van, helló! S ahol buli van, ott feladat van: bulizni kell, nincs mese. És bulizni úgy kell, ahogy kell, kár is ezt ragozni.