// 2026. november 16., hétfő // Ödön
Sólyom István Sólyom István

Agyagos út, ha végigmegyek rajtad én

// HIRDETÉS

Az egységek birtokba vették a műveleti területet azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy elvégezzék azt, amivel megbízták őket. Ez végső soron örvendetes.

(Külön)Vélemény

Szerző: Sólyom István
2024. október 02., 17:19

A lánctalpak nyikorgásából sejteni lehetett a közelgő végkifejletet. A sok küldetést megélt tapasztalt járművezető arcára pillanatnyi rémület költözött, majd rezignáltan beletörődött a megváltoztathatatlanba. A gépmonstrum alatt sötéten tátongó szakadék fala megindult, az agyaggöröngyök tompa puffanással hulltak a mélybe.

A jármű csak azért nem dőlt teljesen az oldalára, mert a baloldali lánctalp maga alá gyűrte az aszfaltot, és a gép megfeneklett. A férfi kiugrott a vezetőfülkéből és zihálva nézett körül. Az egységéből négyen kísérték figyelemmel a kudarcos kísérletet, és arra gondoltak, hogy ma is későn lesz takarodó.

// HIRDETÉS

Az út mentén végig húzódó zöld színű drótkerítés mentén kupacokban álltak az agyagos földhalmok. Jó néhány panel befele görbült a rá nehezedő súlytól, egyesek nem bírták a nyomást, és leváltak a cölöpökről. Az élénkzöld felső rész éles kontrasztban állt a saras, poros alsóval. A bedülledt elemeket váratlanul érte a rájuk zúduló föld sokkja. A girbe-gurbán megdermedt dróttestek hitetlenkedve dülledtek a világra, mintha arra készültek volna, hogy

az örökkévalóságig visszatartsák a lélegzetüket.

Mindent áthatott a lisztfinomságú szürkés-sárgás por. A tikkasztó hőséget másodpercekre tette elviselhetővé az időről-időre feltámadó szellő, ami a faleveleket, a bokrokat, az épületeket is behintette porral. A lánctalpas jármű továbbra is félszegen meredt ki a gödörből, az előrenyúló mechanikus csápja segélykérőn meredt a villanyoszlop felé.

A körülötte sürgölődők riasztották a közeli műveleti terepen tevékenykedő bajtársakat. Félóra elteltével ismét lánctalpak dübörgése verte fel az utcára alig egy órája telepedett csendet. A hatalmas masina állhatatosan kaptatott fel a hágón. A gépkezelő nagyszemű láncot rögzített a megfeneklett lánctalpasra, majd sokatmondó pillantást váltva a pórul járt kollégájával gázt adott.

Tompa hangot adott ki a megfeszült lánc, iszonyatos erők dolgoztak, ahogy felbőgött a motor. A bizarr látványt nyújtó magatehetetlen jármű egyensúlyhelyzetbe billent, majd a vezető hátramenetbe kapcsolt. Ember és gép is megkönnyebbült. Elhárult a vészhelyzet, a műveletek folytatódtak.

Az úthálózat egyre nagyobb részén kígyózott végig a hosszirányú seb, amelyet kitüremkedő varasodások éktelenítettek. A portákon élők hosszú ideje várták a lánctalpasokkal érkezőket, a művelet évtizedek óta váratott magára.

Idén ősszel végre feltűntek a csapatok.

Mindenkinek volt hasonló korábbi tapasztalata, így senki sem számított villámakcióra, de legbelül reménykedtek, hogy amennyire a körülmények engedik, tiszta és hatékony beavatkozás lesz.

Bármennyire is készültek az elkövetkezendőkre, a kézzel kitapintható, megélt valóság mindig felkavaró. Egy falrepedés itt, egy bedőlt kerítésoszlop ott, ripityára tört víz- és gázvezeték amott. Áldozat nélkül nincs győzelem, a változásnak ára van.

A lakosok egyre sűrűbben tekintgettek az ég felé. Hálásak voltak, hogy jöttek, de már azt várták, mikor mennek. Az esőt is várták, hetek óta nem volt csapadék. Készültek arra a jelenségre is, amit két országgal arrébb raszputyicának neveznek, és az orosz-ukrán háború kitörése óta az egész világ megtanulta a jelentését. Jó másfélnapig szakadatlanul esett. Egyesek titkon remélték, hogy a nagymennyiségű víz eltünteti a port és tisztaságot hoz, de azoknak lett igazuk, akik az úttalanság rémét festették fel.

A finom szemcsék alattomosan megtapadtak a megmaradt aszfalton. A felásott, kaviccsal ki nem töltött és kelőkképpen le nem döngölt strigulák csak addig álltak ellen a víznek, amíg az első jármű végig nem küzdötte magát rajtuk. Egyszeriben minden sikamlós sártengerré vált,

az utakon Sár Generális tartott díszszemlét.

Groteszk látványt nyújtanak kora ősszel az egyensúlyukat kétségbeesetten megtalálni igyekvő emberek, a lábszárig sárba süllyedt, óvodába igyekvő gyerekek, a tengerjáró hajóként hullámzó személyautók, amelyek egy óvatlan pillanatban zátonyra futhatnak, vagy az útmenti sáncba, szakadékba zuhanhatnak a csúszós felszín miatt.

Abban a néhány napban felhőkké alakultak az ég felé szálló sóhajok. A csordultig telt tonnás halmazokat szemérmesen elsodorta a szél, nehogy visszahulljanak oda, ahonnan vétettek. A nap erejével szövetségre lépve gyorsan felszárította a mocsarakat. Az utak most egy gigantikus krokodilhát képét mutatták. Az agyagpikkelyek agyaglemezekké és agyagos-kavicsos pajzsokká forrtak össze, amelyeket alulról még aszfaltpajzsok is erősítettek.

Az emberek előbújtak házaikból. Lapátot ragadtak, talicskát fogtak és nekiláttak a takarításnak. Ugratták is egymást, hogy már nemcsak télen, de ősszel is tisztítani kell az utat. Jókedvűen tevékenykedtek a porfelhőben, meglátszott a munka eredménye. Sikerült ember elejébe való útfelületet kialakítani, de abban mindenki egyetértett, hogy az ősz hátralévő részében és télen az ilyen rögtönzött megoldások nem segítenek. Ha minden így marad, kalandosnak ígérkeznek az előttük álló hónapok.

Ismét egy szárazabb időszak következett. Az élet visszatért a régi kerékvágásba. Döccent az autó, szállt a por, a bedőlt kerítéselemek az időbe merevedtek,

de legalább közlekedni lehetett, gyalogosan és autóval is.

Ez a legfontosabb, ebben mindenki egyetértett. Jönnek jobb idők, a múlté lesz ez is.

A településen senki nem nyitott vitát arról, hogy az Ashley-ciklon fészkelte-e be magát a dombok közé vagy sem. Fontosabb volt ennél, hogy sokkal több eső esett, mint az előző alkalommal. Harmadnapra elállt a zuhatag, az emberek ismét kimerészkedtek a portákról.

Derűsen bólogattak. Eltűnt a por, a megmaradt aszfalt régi fénye is feketén csillant meg a napfényben. A sár ismét kajánul vigyorgott, de végre nem volt szükséges cserecipőt vinni az óvodába, az iskolába; hál’ istennek a gyermekre sem ripakodik rá a folyton dohogó buszsofőr, hogy miért néz ki úgy, mintha krumplit ásott volna a felázott lövészárokban.

Azért nem volt minden fenékig tejfel. A kitüremkedések körül magába roskadt a föld. Sötétlő kráterek jelentek meg körülöttük, amelyekből bármelyik pillanatban kiugorhatott Pennywise, a gonosz bohóc. Az emberek ismét az égre néztek és telefont ragadtak.

Hamarosan egyeztetések kezdődnek a lánctalpas alakulatokkal. Örvendetes, üdvözítő és felszabadító a jelenlétük, az egyik legalapvetőbb civilizációs vívmányt hozzák magukkal, de az mégsem rendjén való, hogy háborús állapotokat hagynak maguk után.

Nem különleges katonai művelet, csatornázási munkálat zajlik Györgyfalván.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Ki mondja, hogy Romániában nincs rend? Az államelnökhöz is bekopogott a végrehajtó!
Főtér

Ki mondja, hogy Romániában nincs rend? Az államelnökhöz is bekopogott a végrehajtó!

Továbbá: alig érkezett meg Ursula von der Leyen Romániába, a vérnackó George Simion máris elküldte a fenébe. És két szakszervezeti főnök háztartási gépeket vásárolt magának… a szindikátusi kasszából.

Feszültségek és rendezetlen kérdések lezárásáról tárgyalt Magyar Péterrel a román államfő Dublinban
Krónika

Feszültségek és rendezetlen kérdések lezárásáról tárgyalt Magyar Péterrel a román államfő Dublinban

Nicușor Dan államfő kétoldalú megbeszélést folytatott pénteken Dublinban Magyar Péter magyar miniszterelnökkel – adta hírül az Agerpres hírügynökség.

Sokba került a SRI-alezredes és a chicagói orvos Instagramon fogant szerelme
Főtér

Sokba került a SRI-alezredes és a chicagói orvos Instagramon fogant szerelme

A foglalkozása az volt, hogy másokat buktasson le, végül mégis belesétált az egyik legősibb csapdába.

Nyolc órán át számolták az erdőkben és raktárakban talált pénzt – videóval
Székelyhon

Nyolc órán át számolták az erdőkben és raktárakban talált pénzt – videóval

Több milliárd forintnyi készpénzt találtak a nyomozók a Seszták Miklós országgyűlési képviselő ügyében indított büntetőeljárásban. A pénzt nyolc órán át öt gépi számlálóval számolták meg.

Erdőkben elásva, széfekben elrejtve találtak több mint hatmilliárd forintnyi készpénzt Seszták Miklós ügyében
Krónika

Erdőkben elásva, széfekben elrejtve találtak több mint hatmilliárd forintnyi készpénzt Seszták Miklós ügyében

Több mint hatmilliárd forintnak megfelelő készpénzt találtak a nyomozók a Seszták Miklós volt fejlesztési miniszter ellen folytatott büntetőeljárás során.

Négy településen jártak a medvék, egyik nagyközségben kétszer is látták a nagyvadat
Székelyhon

Négy településen jártak a medvék, egyik nagyközségben kétszer is látták a nagyvadat

Farkaslakán, Csíkszentdomokoson, a Siménfalvához tartozó Rugonfalván és Csomafalván is medvét láttak szombaton – derül ki a Hargita Megyei Készenléti Felügyelőség tájékoztatásaiból.

// még több főtér.ro
Ezért szeretem Romániát
2026. november 03., kedd

Ezért szeretem Romániát

Mintha tovatűnnének azok az idők, amikor egy erdélyi magyarnak szentségtöréssel ért fel még csak gondolni is arra, hogy szerethető-e ez az ország.

Ezért szeretem Romániát
2026. november 03., kedd

Ezért szeretem Romániát

Mintha tovatűnnének azok az idők, amikor egy erdélyi magyarnak szentségtöréssel ért fel még csak gondolni is arra, hogy szerethető-e ez az ország.

Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS