// 2025. június 19., csütörtök // Gyárfás
Szántai János Szántai János

A tolerancia nem mém, de nem is eleve adott valami, mint például egy emberi szív

// HIRDETÉS

Jó ideje mantrázzák kelettől nyugatig, északtól délig, hogy tolerancia-tolerancia-tolerancia! Közben egymást követik a vérbíróságok, nyilvános lincselések, a legkülönbözőbb közösségi arénákban. Igen gyakran a tolerancia nevében.

(Külön)Vélemény

Szerző: Szántai János
2024. június 28., 17:46

Gondolom (bár azért remélem, nincs teljes mértékben igazam e tekintetben), nagyon sokan szembesültünk már azzal az élménnyel ebben a hang-, vagy inkább üvöltéssebességgel száguldó, szétszaggatott, véleményszabad(os) és kommentagresszív világban, hogy valamilyen, az esetek elsöprő többségében online térben elmondjuk a nézetünket valamiről. Ami nem cicafotó, születés vagy annak a napja, esküvő, esetleg haláleset (bár döbbenettel látom, hogy a halálesetek szentsége egy ideje megroppant).

Szóval, történik valami a szűkebb-tágabb világban és mi véleményt mondunk róla. Sietek megjegyezni: civilizált, adott esetben érvek talaján nyugvó véleményt. Mire

embertársaink egy része azonnal úgy érzi, hogy katonabakanccsal, machetével, lángszóróval, napalmmal kell reagálnia.

A lényeg, hogy ezek az embertársak kifejezzék, mennyire szánalmasak, nullák, hülyék, esetleg nácik, kommunisták, buzisimogatók, fasiszták, mindenrosszisták vagyunk. És ha lehet, szűnjünk meg.

Elhűlve nézem az ész nélkül vagdalkozó, érzésem szerint meredeken infantilizálódó (vagy már infantilizált) társadalmat (?). A vagdalkozók életkora persze, számít. A „felnőttek”, akik úgy rázódtak bele ebbe a (digitális) világba, mint tehén a gatyába, ők a nagy infantilizálódók, pedig éppen ők foghatnák vissza magukat, ugye, élet- és egyéb tapasztalataik okán. A „tinik” (zé meg egyéb generációk tagjai), akik gyakorlatilag ebbe a közegbe születtek bele, akár lehetnének is infantilisak. Ám attól még elborzaszt az a kegyetlenség, ahogy online felületeken (de iskolai vécékben, folyosókon, „kint a havon” is) gátlás nélkül (karakter)gyilkolják egymást, ha úgy hozza a kedvük. Akinek nem inge, ne vegye magára, persze.

Közben jó ideje megy a mantra kelettől nyugatig, északtól délig, hogy tolerancia-tolerancia-tolerancia!

Az egyébként ragyogó elmélet és a velőtrázóan brutális valóság között feszülő hatalmas távolságról az a poén jut hirtelen eszembe, amikor két politikus vitatkozik a háborúról, illetve a békéről. És a vita hevében a békepárti politikus egy adott ponton beleüvölti a másik arcába, hogy: Itt béke lesz, vagy agyonütlek!

Eltöprengtem hát picit azon, mi a jóistent jelenthet akkor ez a mágikus szó: tolerancia. És nem, nem érdekel a szótári meghatározás. A szűkebb-tágabb világban zajló eseményekre adott emberi reakciókból indultam ki. Az első feltételezésem az volt, hogy a tolerancia egy mém. Vagyis egy olyan kép, amellyel potenciálisan igen sokan találkozhatnak, adott esetben futótűzként terjed monitorról monitorra, szájról szájra, agyról agyra… és végeredményben jó érzést okoz. Néhány másodpercig. Aztán az ember lapoz. És tovább osztja a pofonokat, baltákat, ami épp eszébe jut. Ilyen alapon az a véleményem: a tolerancia nem mém, aki pedig annak fogja fel (vagy nem fogja fel), az hatalmasat téved.

A másik dolog, ami eszembe jutott a toleranciáról:

talán a természetünk része, a normalitás része, mint például egy emberi szív. Vagy vese. Vagy láb.

Az nagyon nagy baj, sőt, inkompatibilis lenne az élettel, ha az ember szív nélkül születne. Az is nagyon nagy baj, komor diagnózisok tárgya, ha az ember láb nélkül születik. Amint hogy az is nagy baj, ha az ember valamilyen oknál fogva elveszti (nem feltétlenül szó szerint, hanem a normális vesefunkciókat tekintve) az egyik, vagy nagyon súlyos esetben mindkét veséjét. Elvileg fennállhatna egy ilyen eset. Amennyiben az ember DNS-ébe bele lenne kódolva a tolerancia, mint a szív, a vese vagy a láb. Nos, úgy gondolom, nincs belekódolva. Sőt, úgy gondolom, az ember alapvetően nem toleráns lény. Nincs oka az lenni. Az emberek alapjáraton nem egyenlőek, nem hasonlóak, tehát a bármiféle mássággal szemben, ha tetszik, zsigerből intoleránsak vagyunk. Viszont: a tolerancia olyan valami, ami tanulható. És ugyanígy elfelejthető.

Így jutottam el addig a feltételezésig, hogy

a tolerancia kísértetiesen hasonlít például a köszönéshez (és nem több annál).

Az ember bemegy egy boltba, ahol senkit nem ismer, és köszön, mert megtanulta, hogy köszönni jó. És nem azért jó, mert valaki Tanító ezt mondta neki (ugye, ilyen alapon és ad absurdum azt is megtanulhatta volna, hogy milyen klassz dolog leugrani a templomtoronyból), hanem azért jó, mert megalapozza a másikkal való kommunikációt. Amely alapra aztán további kommunikációs szintek rakódnak rá, nyilván aszerint, hogy mennyire „tanult” ember valaki. Mi ennek az egésznek az értelme? Hát az, hogy kenyeret vesz, továbbá az, hogy barátságosan elbeszélget az eladóval.

És akkor a fenti töprengések nyomán felvetődik a kérdés: miért gondoljuk mégis azt, hogy a köszönés egy szimpla, akár elhanyagolható gesztus, a tolerancia meg valami vezérelv? Mert úgy tűnik, nem az.

Úgy tűnik, a tolerancia annak a gyakorlása, hogy erőt vegyünk magunkon.

Nagyon kedvelem egyes polgártársaim beszélgetéseit a cigányokról, hogy egy példát is hozzak. Hogy milyen csúnya a rasszizmus, amellyel viseltetünk mi, privilegizált fehérek, a cigányokhoz. Na de amikor a szomszédba beköltözik egy cigány család a maga kultúrájával, vagy a gyerekek összecsapódnak a játszótéren, azonnal megváltozik a hozzáállás. Elillan a tolerancia, mint a kámfor. És jön az, hogy… nem írom le, valóban csúnya.

A fentiek alapján úgy gondolom, a tolerancia nem mém, nem a normalitás szerves része, és nem is olyan valami, amit bárki emberre rá lehet kényszeríteni, akár a legszelídebb nevelési célzattal. A tolerancia annak a tudása (vagy érzése), hogy valami olyasmivel állunk szemben, ami különbözik az értékrendünktől, de adott – vagyis minden egyes esetben, amikor bármiféle számunkra idegen dologgal, emberrel, viselkedéssel, ideával találkozunk, erőt kell vennünk magunkon, hogy… elfogadjuk. Vagyis: nem kell szeretni, nem kell egyetérteni, nem kell pajzsra emelni, de nem is kell azonnal és kíméletlenül kivégezni. Ez viszont napi munkát igényel. Ugyanúgy, ahogy a társunk, gyermekünk, barátaink… vagy éppen az Isten iránti szeretet.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Nemzetkarakterológiai felkiáltás: „Hogy égetne el a tűz, de porig, te rohadék!”

Szántai János

Kérem, találják ki, melyik országban, melyik nemzet tagja gépelte az örökkévalóságba a címbeli átkot. És azt is, hogy az efféle viszonyulás segíti-e az ország, a nemzet gyarapodását.

A parajdi sóbánya, a világegyetem, meg minden

Fall Sándor

Egyszerre kell nekünk a fa, a só és a pénz. A természet adja is, hogyne. Csak közben beomlik a bánya.

// HIRDETÉS
Nagyítás

A Belgica-expedíció tagja voltam az Erdélyi Történeti Múzeumban

Sólyom István

Az Antarktisz kutatásában új fejezetet nyitó hajó és legénységének történetét bemutató tárlat szeptember végéig látogatható.

Mennybe ment a román black metál Kolozsváron

Sánta Miriám

A temesvári Dordeduh úgy szólt koncerten, mint az atom.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Tragédiába torkollt egy gyerekcsíny, tíz évbe telhet, mire regenerálódik a Korond-patak – hírmix
Főtér

Tragédiába torkollt egy gyerekcsíny, tíz évbe telhet, mire regenerálódik a Korond-patak – hírmix

Nicușor Dan pedig azt üzente, meg kellene találni a bányászjárás felelőseit.

Nőtt a tordai sóbánya látogatottsága a parajdi katasztrófa óta
Krónika

Nőtt a tordai sóbánya látogatottsága a parajdi katasztrófa óta

A parajdi bányaszerencsétlenség óta nőtt a tordai sóbánya látogatottsága a helyi turizmusban dolgozók szerint. Nemes Árpád, a tordai sóbánya volt idegenvezetője a Krónikának elmondta, a parajdi katasztrófa új lehetőségeket nyit a tordai létesítmény előtt.

Csíksomlyón ment mennybe a Bagossy Brothers Company
Főtér

Csíksomlyón ment mennybe a Bagossy Brothers Company

A gyergyói zenekar szombati produkciójával örökre beírta magát a székelyföldi krónikákba.

Halálos baleset történt Málnás és Mikóújfalu között
Székelyhon

Halálos baleset történt Málnás és Mikóújfalu között

Súlyos baleset történt csütörtök délben Málnás és Mikóújfalu között: egy személyautó és egy kamion ütközött, amelyben az autó sofőrje életét vesztette. A forgalom jelenleg váltakozó irányban, rendőri irányítással halad.

Pokolinak látta a lemondása óta eltelt másfél évet Novák Katalin
Krónika

Pokolinak látta a lemondása óta eltelt másfél évet Novák Katalin

Pokolinak látta a lemondása óta eltelt másfél évet Novák Katalin, Magyarország korábbi köztársasági elnöke, de önkénteskedett, és az Istenbe vetett hite átsegítette a nehézségeken.

Elévülés miatt felmentették Borboly Csabát, de kártérítést kell fizetnie
Székelyhon

Elévülés miatt felmentették Borboly Csabát, de kártérítést kell fizetnie

A bűncselekmények elévültek, az anyagi felelősség nem. Az alapfokú ítéletet négyszeri halasztás után hozta meg a Maros Megyei Törvényszék.

// még több főtér.ro
Az első medve – tizenkilencedik erdélyi történet a jövőből
2025. június 16., hétfő

Az első medve – tizenkilencedik erdélyi történet a jövőből

„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”

Az első medve – tizenkilencedik erdélyi történet a jövőből
2025. június 16., hétfő

Az első medve – tizenkilencedik erdélyi történet a jövőből

„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”

Azért, mert mi erdélyi magyarok vagyunk, fiam
2025. június 04., szerda

Azért, mert mi erdélyi magyarok vagyunk, fiam

Nézzük meg az 1997-ben készült A kocka című filmet. Aztán nézzük meg Erdélyt. Nézzük meg a parajdi sóbányát. Az emberi logika és észszerűség megmérkőzése a káosszal.

Azért, mert mi erdélyi magyarok vagyunk, fiam
2025. június 04., szerda

Azért, mert mi erdélyi magyarok vagyunk, fiam

Nézzük meg az 1997-ben készült A kocka című filmet. Aztán nézzük meg Erdélyt. Nézzük meg a parajdi sóbányát. Az emberi logika és észszerűség megmérkőzése a káosszal.

Mi az egyenlőbbség és hogyan valósítsuk meg?
2025. május 27., kedd

Mi az egyenlőbbség és hogyan valósítsuk meg?

Ez az írás egy pamflet, cselekménye kitalált történeten alapul, szereplői kitalált alakok, mindennemű egyezésük a szenzi transzilván valósággal csupán a véletlen műve. Nevetni azért (még) szabad rajta.

Mi az egyenlőbbség és hogyan valósítsuk meg?
2025. május 27., kedd

Mi az egyenlőbbség és hogyan valósítsuk meg?

Ez az írás egy pamflet, cselekménye kitalált történeten alapul, szereplői kitalált alakok, mindennemű egyezésük a szenzi transzilván valósággal csupán a véletlen műve. Nevetni azért (még) szabad rajta.

Különvélemény

Nemzetkarakterológiai felkiáltás: „Hogy égetne el a tűz, de porig, te rohadék!”

Szántai János

Kérem, találják ki, melyik országban, melyik nemzet tagja gépelte az örökkévalóságba a címbeli átkot. És azt is, hogy az efféle viszonyulás segíti-e az ország, a nemzet gyarapodását.

A parajdi sóbánya, a világegyetem, meg minden

Fall Sándor

Egyszerre kell nekünk a fa, a só és a pénz. A természet adja is, hogyne. Csak közben beomlik a bánya.

// HIRDETÉS
Nagyítás

A Belgica-expedíció tagja voltam az Erdélyi Történeti Múzeumban

Sólyom István

Az Antarktisz kutatásában új fejezetet nyitó hajó és legénységének történetét bemutató tárlat szeptember végéig látogatható.

Mennybe ment a román black metál Kolozsváron

Sánta Miriám

A temesvári Dordeduh úgy szólt koncerten, mint az atom.

// HIRDETÉS