Avagy intelmeim önmagamhoz – sokadik rész.
Nem akartam az Untold Fesztiválról írni. Idén nem. Foglakozni sem akartam vele egyáltalán. Rá gondolni sem.
El akartam távolítani magam tőle, a szó minden létező értelmében. Úgy terveztem – még a tavalyi kiadás alatt, amikor éjjel a párnát a fülemre húzva megpróbáltam kizárni a dübörgést, meg az óránkénti tűzijáték-csattogást abból az én fejemből –, hogy idén aztán végre okosabb leszek, és elhúzok, mint a vadlibák az Untold Fesztivál idejére valami nyugis helyre, szabadságot veszek ki, esetleg onnan, arról a távoli nyugis helyről dolgozok, amíg lezajlik ez az egész itt, a „kincses városban”, „Erdély kulturális fővárosában”,
a felfordulásban, a tömegnyomorban, a lezárt utak, forgalomelterelések miatti dugókban, a rohadjonmegeztismegkellkerülni helyzetekben, miközben kialvatlanul, idegesen próbálják végezni a dolgukat, élni az életüket, fizetni a számláikat, venni a kenyerüket, levinni a szemetüket, szidni a szomszédjukat, vagy csak leinni magukat, ha már sehogy se megy mindez, ha épp nem megy igazán.
Briliáns terv, gondoltam akkor, a párnát a fülemre szorítva, miközben valamiért gonosz törpök jutottak az eszembe. Valamiért, igen.
Briliáns terv, nagyon jó kis terv, pöpec, ragyogó terv, ihletett ötlet.
Aztán teltek múltak a napok, vége lett a tavalyi Untoldnak (Elmúl’ az Untold, eliramlik az élet!), de én még utána is napokig, hetekig a zseniális tervemet szövögettem, a nagyszerű tervemet színeztem, dédelgettem abban az én koponyámban. Elmeséltem a barátaimnak is:
Bólogattak azok az én barátaim, bólogattak hevesen, hogy ez aztán egy nagyszerű ötlet, remek ötlet, igen jó kis ötlet. Briliáns terv, nagyon jó kis terv, pöpec, ragyogó terv, ihletett ötlet.
Minek is tegye ki magát az ember ennek a zajos hétnek, ennek a rémségnek, a délelőttől kora hajnalig tartó elviselhetetlen dübörgésnek, a tűzijáték sistergő-pukkanó zajának, a (még nagyobb) zsúfoltságnak, a (még nagyobb) dugóknak,
Aztán szeptember lett. Aztán október, november. Így, ebben a sorrendben.
Eljött a karácsony, aztán az új esztendő, az ember megfogadta a szilveszterkor megfogadni valókat, hogy aztán már másnap, a következő héten megszegje azokat az ő fogadalmait.
Én is megfogadtam akkor azt (is), hogy márpedig az Untold idején nem leszek a városban, a kincsesben, a fő-ben, nem fogok ott (itt) tartózkodni, leledzeni, létezni, mert én máshol, nem közeli, mint a Bikini, hanem távoli helyeken leszek majd ilyentájt, messze túl a láthatáron. Micsoda útjaim lesznek nekem akkor.
Peregtek a másodpercek, mint a homokszemek, gördültek az órák, mint patak medrében a kavicsok, és lassan tovabucskáztak a hetek, hónapok, mint sziklák a málló hegyoldalon.
Már március volt, és nekem eszembe sem jutott az Untold. Május volt, a Donát úton nyíltak már megint az orgonák, és én egy pillanatig sem gondoltam az Untoldra. Június jött, amit július váltott, és én, mintha amnéziában szenvednék, nem tudtam felidézni az ismét csak közelgő rémet, abban az én kelekótya agyamban elhalványultak a tavalyi nagy tervek, amiket ott, azalatt a párna alatt szövögettem, miközben odakint dübörgött a zene, röpködtek a petárdák.
Drótrácsok állják az emberek útját. A stadion környéke ugyanígy el van kerítve. Biztonsági őrök fordítják vissza, terelik el az autókat, gyalogosokat, ide most nem lehet bemenni, holnap kezdődik az Untold.
Azok a nagyszerű, káprázatos tervek, azok a remek menekülési útvonalak. Minden. De már késő, itt ragadtam, legalábbis hétvégéig biztosan.
Nem léptem időben, halogattam, hanyagoltam a mentő terv kivitelezését, így megint a körmömre égett a gyertya.
Mint a szilveszteri fogadalmak...
Most valamiért megint egy gonosz törpére gondolok. Valamiért… Valamiért nem gondolok róla túl szép dolgokat. Annyit érek vele.
De jövőre minden más lesz...
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.
A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
A benzin és a gázolaj jelentősen drágul augusztus 1-jétől, amikor mind az üzemanyagok jövedéki adója, mind az általános forgalmi adó (áfa/TVA) értéke emelkedik a Bolojan-kormány deficitcsökkentő intézkedéscsomagjának hatályba lépése nyomán.
A Salrom igazgatójának lemondását és új bánya megnyitását követelték Parajdon. A környezetvédelmi miniszter szerint nem orvosolható pusztán vadászattal a medveprobléma.
Jelentős gazdasági bűncselekmény gyanújával nyomoz a Kovászna megyei ügyészség. Hétfőn több házkutatást is végrehajtottak, amelyek során okiratokat és informatikai eszközöket foglaltak le.
Megmenthetőnek látták a vízzel elárasztott parajdi sóbányát júniusi ottjártukkor az EU vészhelyzeti polgári védelmi mechanizmusa keretében terepszemlét tartott szakértői csoport tagjai.
Előbb az étkező turistákat kergette el a tányérok mellől, majd a kiérkező hatóságokra is rárontott az a fiatal medve, amelyet szerdán délben kénytelenek voltak kilőni a vadászok egy zeteváraljai panzió udvarán.
Befejezhetetlen írás a Pénzpazarlásra Harminc Éve Rácsodálkozó Döntéshozók Országára rácsodálkozásról.
Befejezhetetlen írás a Pénzpazarlásra Harminc Éve Rácsodálkozó Döntéshozók Országára rácsodálkozásról.
A birminghami műfajteremtő metállegendák hagyatéka az egyetemes kultúra része marad. Azoknak is, akik a vasfüggöny mögül lesték őket, és azoknak is, akik az angol vasöntödékből.
A birminghami műfajteremtő metállegendák hagyatéka az egyetemes kultúra része marad. Azoknak is, akik a vasfüggöny mögül lesték őket, és azoknak is, akik az angol vasöntödékből.
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
A 85 éves Emil Constantinescu meglepően őszinte volt egy, a bányászjárás évfordulójára szervezett eseményen, de ez aligha nyújt elégtételt a történelmi sérelmekre…
A 85 éves Emil Constantinescu meglepően őszinte volt egy, a bányászjárás évfordulójára szervezett eseményen, de ez aligha nyújt elégtételt a történelmi sérelmekre…
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.
A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.