A politikus kokalártól a doamna minisztráig, avagy a hazai politika giccses bája

Időnként meglep a román társadalom elitjének szövetmintája. Régóta nagy érdeklődéssel figyelem… és akkor itt hadd pontosítsak: egyesek lazán románellenesnek minősítettek az objektív (heh!) sajtómunka során és a közösségi hálók kommentáradatában. Nem zavar. Reagálni se reagálok. Megvan a magam több évtizedes tapasztalata. Többedmagammal alapítottam egy román nyelvű kortárs irodalmi kört, tizenhat éven át üldögéltem, beszélgettem, vitáztam – nem csak irodalomról, Romániáról, Erdélyről, kényes kérdésekről is – a 2000-es és utána következő írógenerációk legjobbjaival, jó kapcsolatokat ápolok a legkülönbözőbb román szervezetekkel Iași-tól Bukaresten át Temesvárig.

Viszont megkockáztatom: sokkal jobban ismerem, tisztelem és kedvelem a román kultúrát, mint a románellenesező objektívek (heh!) és kommenterminátorok. Meg egy csomó önjelölt vagy hivatásos kultúrpolitikus. Ja, románul is jobban tudok.

Ezen az alapon mondom, hogy nagy érdeklődéssel figyelem a román társadalom elitjének szövetmintáját. Mint mondjuk, egy oltyán szőnyegét vagy besszarábiai kilimét. A hórát, az életfákat, a cikázó rombuszmintát, az aranyalmát, a galambot. És főleg a természetes, bizánci-fanariótába oltott nyugati hullámzás zavarait, disszonanciáit, elhímzéseit.

Az egyik a régi, az országot építő (ezt el kell ismerni, a politikában nincsenek tiszta színek, csak árnyalatok… eszembe villan írás közben, az a festő, aki tiszta színekkel akarná megfesteni a Politika metaforáját, allegóriáját, vagy naiv, vagy hazudik, esetleg segget nyal), ám ugyanakkor azt le is hurboló, szét is rágó, klientúrarendszerben is tartó politikai elit története. A másik az új, a lendületes, az úgynevezett pro-európai oldal története.

Kezdjük a régivel. A múlt szombaton volt Alfred Simonis úr (a Temes Megyei Tanács PSD-s elnöke, a képviselőház volt elnöke, volt parlamenti képviselő) harmadik gyermekének keresztelője.

Hát még ha a harmadik gyerekről van szó! Simonis úr és neje máris pozitív mérleget tudhat magáénak. Szóval nagy dolog ez, amit meg kell ünnepelni.

Hát, meg is ünnepelték. A temesvári keresztelőn jelen volt az épp megalakult kormány mind a 11 PSD-s minisztere, de ott volt a teljes PSD-s vezérkar is. Amivel nincs különösebb gond, hiszen Simonis úrék baráti körébe érthető módon nem írók, bolti eladók, kubikosok, festők, gumijavítók tartoznak. (Al Bano úr nem tartozik ide, ő pénzért ment el a keresztelőre, bazseválni.). Hanem PSD-s politikusok és olyan üzletemberek, akik PSD-s politikusokkal (is) bizniszelnek.

A hírek szerint százezer plusz eurót érő autók parkoltak a keresztelő helyszíne előtt, a hölgyek több ezer eurós bundákban feszítettek, több ezer eurós táskákat és órákat viseltek, szóval ott lógott rajtuk, ordított róluk, hogy kedves nép, mi rohadtul gazdagok vagyunk, szerusztok!

Marcel Ciolacu ex-miniszterelnök úr időközben cáfolta, hogy a csajának 14 000 eurós bunda lógott a nyakában, mert szerinte a cucc csak 500 eurót ért, a sztambuli bazárban vette. Mondok egy saját történetet: én is jártam Törökországban, betértünk akkori kedvesemmel egy ékszerboltba, akartunk venni egy smaragdgyűrűt. A boltos ajánlott is egy remekmívű ékszert, babszemnyi zöld smaragd, fehérarany karmos foglalatban. 2000 euró. Aludtunk fél órát. 400 euróért ideadta végül. Garanciával, számlával, ahogy kell! Nem állítom, hogy Ciolacu úr hazudik. Csak mondom.

Jó. De miért akkora hiba ez ama szőnyegmintában? A válasz elég egyszerű:

Olyan ez, mint a bácsi a parkban, aki a fütyijét himbálja az arra járóknak. Ha elkapják, börtönbe megy. Sajnos a gazdagság obszcén mutogatására nincs törvénybetű. Van viszont meghatározás. A román nyelvben van egy aránylag pontos kifejezés Ciolacu úrra, Grindeanu úrra és az egész bagázsra. Kokalár (cocalar). A női változatára pedig: kokalárica (cocalariță – ehhez ajánlom a Ciolacu úr csajának életrajzát, aki Miss Buzăuból lett országos hatalmú üzletasszony, nem vicc). Mi jellemzi ezt a fajtát? Mindenek előtt a műveletlenség, a giccs imádata.

Aztán a bunkóság: ehhez csak rá kell pillantani Grindeanu úr, Ciolacu úr, Vasilescu úrhölgy valamelyik posztjára, tévébeszólására. Végül pedig az öltözködés. Jó, Grindeanu úrék nem Adidasban és füsstréningben vonulnak, ezt rájuk kényszerítette a pozíció, megtanulták, de a gazdagság, a méretes aranyláncok megfelelői ott lógnak rajtuk.

És most következik a legsúlyosabbja: ezek az emberek bevallottan azért buktatták meg a Bolojan-kormányt (ahol szintén voltak kokalárok, persze, nem PSD-s sajátosság ez), mert azok elszegényítették szegény népet. De hát

Ők, az ellenzék, akiket a Bolojan-kormány el akart tiporni. Na, ez a legsúlyosabbja. Hogy azt üzenik a tényleg egyre nehezebben élő népnek (megérkezett már a első téli gáz- meg villanyszámla? Na nem baj, meg fog!): Hülye nép! Ti szoptok, mi szopatunk! És ez a politikai kokalárság lényege.

És akkor nézzük a másik szőnyeghibát, a progresszív oldalon. Október 20-án fellélegezhetett az ország: a parlament megszavazta az úgynevezett Niculescu-kormányt, amelyben 11 PSD-s (ők voltak jelen Simonis úr gyerekének keresztelőjén) és hat független és álfüggetlen (azaz nem párttag, de pártközeli) miniszterből áll.

Az a neve, hogy Ioana Ciocan, szemmel láthatólag nem kötődik egyetlen párthoz sem, viszont az utóbbi bő évtized legnagyobb vizuális művészeti rendezvényének és múzeumának (Art Safari) alapítója, a Velencei Biennálé hazai koordinátora, továbbá adjunktus egy bukaresti egyetem történelem szakán.

Nos, az újdonsült miniszter asszony az egyik első interjújában bejelentette, hogy ő márpedig azonnal változtatni fog. Hát ennek bárki örülhet, aki a kultúrában dolgozik, mert azért elég sok dolog sántít a kulturális arénában. A hölgy elmondta azt is, hogy min fog azonnal változtatni: ezentúl, ha rajta múlik,

mert hát olyan kevés a nő a politikában, hogy ez tényleg abszolút fontos.

El lehet rugózni azon, hogy akkor most a fejlett nyugati demokráciákból a miniszternő asszonynak miért pont a harcos feminista kezdeményezést sikerült egyből átvennie. Azt is meg lehet jegyezni csendesen, hogy a miniszternő asszony téved, amikor politikai döntésekkel akar nyelvhasználatot változtatni, mert ilyet csak diktatúrában szoktak csinálni és ott se működik. Meg lehet nézni más példákat is: ott van a doamna director/doamna directoare (igazgató asszony/igazgatónő asszony) páros, vagy a doamna inginer/doamna ingineră (mérnök asszony, mérnöknő asszony). Az említett változatokat mindenki úgy használja, ahogy éppen akarja, mert mindkettő helyes, de egyik sem kötelező. Ez a hozzáállás jelenti azt, hogy valaki érti a nyelvhasználat lényegét.

Remek dolog, hogy (a totál kezdő Ciocan asszony esetében reméljük) hozzáértő nők kerülnek a politikába (mert elég sötét, sekélyes, szélhámos pasas van ott), de ha lehet, ne ilyen fickós, és már elnézést, semmitmondó intézkedésekkel indítsa az azonnali reformokat.

Annál is inkább, mert mint többek között Varujan Vosganian, a Romániai Írók Szövetségének elnöke is jelzi Ioana Ciocan miniszter asszonynak (és nem miniszterNŐ asszonynak) címzett nyílt levelében, olyan súlyos problémák is vannak, mint a sajnos kétes hírre szert tett Demeter András volt RMDSZ-es művelődési miniszter által jegyzett vadiúj kulturális stratégia (2027–2034), egy több mint 200 oldalas dokumentum, amely

De még a „művészet”, „irodalom”, „zene” stb. szavak sem szerepelnek benne.

Szóval, kedves Miniszter Asszony! Nagyra értékelem a tettrekészségét, a pártfüggetlenségét. De ha egy mód van rá, hagyja a nyelvet alakulni a maga kedve szerint és foglalkozzon a hazai kultúrával. Ha nem akar olyan súlytalan maradni, mint egyes elődjei.