És már egy jó kis vallásháború is körvonalazódni látszik.
Tudtuk, hogy nehéz lesz.
Elkezdődött a riogatás már tavaly: jön a választási szuperév, a szuperválasztási-év, a szuperválasztási szuperév, kampány kampány hátán, jelöltek megszámlálhatatlan plakátjai, szuper propagandaanyagok bármerre, amerre csak arccal áll az ember.
És így a végére, el kell ismernünk, eléggé ránk is nehezedett.
Ne aggódjon, nem fogok tudálékos okfejtésekbe bocsátkozni arról, hogyan lehetett az elnökválasztás első fordulójának végeredménye az, ami, nem fogom megmagyarázni – annyi baromi okos, szemüveges, és szemüvegtelen villámszakértő nyomdokain járva – hogy mit kell kiolvasnunk a parlamenti választások eredményéből, nem fogom azzal fárasztani a t. Olvasót, hogy különféle jóslatokba, esetleg mindentudó tanácsosztogatásokba bocsátkozom a soron következő második fordulóval (az elnökválasztásé – a szerk. [bár a szerk. is én vagyok – a szerző]) kapcsolatban, nem óhajtom nevetségesen túlreagált hangnemű fejmosásokban részesíteni a szavazópolgárokat sem azért, mert ez meg az lett, és ebből kifolyólag ez meg az lehet, sőt égő tűzoszlopként, iránymutató fáklyaként sem kívánom a helyes útra terelni, vezetgetni a Népet.
A díszes játszma szereplőivel, szakértőivel (szemüvegesekkel és szemüvegtelenekkel), a mindent megmondóemberekkel, a drámai tónusban moralizálókkal, a bezzegelőkkel, a nohiszenezőkkel, a szavazópolgárok egyik vagy másik rétegét lazán lehülyézőkkel/lenézőkkel/hibáztatókkal, a háttérben a szart szorgosan kavargatókkal, az előtérben a szart szorgalmasan kavargatókkal, a SRI-vel, az alkotmánybírákkal, a BEC-kel, CSAT-tal, a FOS-sal, a pártokkal, a pártatlanokkal – az egésszel.
Mert így a végére jó alaposan ránk nehezedett.
Erről a ránknehezedésről akarok egy kicsit beszélni kollektív terápiás jelleggel. Mert miből is áll ez a ránknehezedés? Legfőképpen abból, hogy az ember (szemüveges vagy szemüvegtelen, mindegy) már teljesen össze van zavarodva, nem érti, mi folyik körülötte, hogy végső soron kik is kavargatják a feje fölött szorgosan a dolgokat és hogy mi lesz a vége ennek az egésznek.
Azaz éppen ellenkezőleg: félő, hogy minden így marad, ahogy most, a kampányzajban döglődő, fullasztó év végi zűrzavarban tengődünk. Beleragadunk ebbe az átpolitizált nyúlós takonyba, amit egy idő után jobb híján majd mindennapoknak fogunk nevezni.
Ismerjük a jelenséget, magyarországi ismerőseinket meglátogatva találkozunk vele rendszeresen, hiszen ott már nagyon hosszú ideje ez van: a politika befurakodott az emberek mindennapjaiba, bebújt a bőrük alá, nem lehet már a legártatlanabb beszélgetéseket sem lefolytatni ott anélkül, hogy ne merüljenek fel minduntalan a pártpreferencia-alapú ellentétek, mint felpuffadt, kéthetes vízi hulla a poshadt, békanyálas tóban.
Ez itt nálunk (Erdélyben) még máshogy van, itt mi még nem így beszélgetünk – mondogattuk sokáig a magunk megnyugtatására.
áthozták sokan odaátról a jelenséget tokkal, vonóval. 2024 végére aztán meglett a saját bajunk is, hogy úgy mondjam.
Hol vannak már a régi szép idők, amikor a román politika hozta a lokális érdekeltségű (jelentőségű), ezzel együtt sajátosan mucsai (időnként szórakoztatóan, máskor idegesítően alpári) formáját a maga vadimtudoraival, băsescuival, pontáival, meg a többi faszkalappal?
– elég rápillantani a frissen nyilvánosságra hozott SRI-jelentésre –, amiben félő, hogy megint mi húzzuk a rövidebbet.
Mi, a Nép – bármit is jelentsen ez a kifejezés 2024-ben.
A politika globális szinten alakult át, a propaganda nagyrészt az online térbe költözött, zagyva álhírek, összeesküvés-elméletek arzenálja gondoskodik arról, hogy az online térrel még csak most ismerkedő, összezavarodott embertömegeket még jobban összezavarja, és ott vannak ezek mögött a szálakat tirtkon mozgató entitások, amelyek félig titkos szerveikkel folyamatosan figyelik egymást, de már ők sem egészen értik, hogy mit is zagyváltak össze.
A végletek harcolnak egymással globális szinten (meg a nagyhatalmak a fejünk fölött), a nagyon progresszív baloldal és az egyre szélsőbb jobb üti egymást ahol éri, és ebben a „játszmában” nem részt venni lassan már nem opció.
Erről a ránknehezedésről akartam beszélni. Arról, hogy mégis mit lehet ebben a helyzetben tenni, hogy lehet elviselni ezt az egyre fojtogatóbb légkört. Hogy mi lesz ennek a vége.
A gond csak az, hogy az illetékes szervek gondoskodtak róla – ezúton csókoltatom a kedves mamát! – hogy én is alaposan össze legyek zavarodva, mint bárki más, akárhány szemüvegünk is van összesen.
Elszektásodott a világ, mindenki a saját kétes hitébe kapaszkodik minden erejével, és az értelmes vitának, a szempontok közelítésének már nincs helye, mert hívő emberrel nem lehet vitatkozni. Mindkét végletes oldalnak egyetlen célja van:
Voltak már ilyen pillanatok a történelem során – ami ugye ciklikusan ismétlődik – és sohasem lett jó vége. De nem arról vagyunk híresek, hogy túl sokat tanulnánk a történelemből.
A politikai elszektásodásnak, az elvakult gyűlöletnek ez a nyomasztó árnya érkezett meg 2024 végére ismét Romániába és ezzel együtt ide hozzánk, Erdélybe is. Megjött és letette a seggét – ki tudja meddig marad.
Mondanám, hogy rajtunk múlik, de őszintén szólva erre sem mernék mérget venni.
Meddig engedhetjük meg még magunknak a felelőtlen pazarlást? A jelek szerint többé már nem.
A városi ember hőkupola idején igyekszik felhúzódni a hegyekbe, ha nem kedveli a mediterrán éghajlatot. Ahonnan a helyiek bármit megadnának, ha elmehetnének a világon bárhova.
Románia és a Moldovai Köztársaság egyesüléséről szóló diskurzus felmelegítése alkalmazkodás a megváltozott geopolitikai realitásokhoz.
Egy tökéletes marketinghadjárattal megtámogatott korrekt szuperprodukció, szeretem-utálom táborokkal, no meg egy fontos pozitív eredmény: egy időre lehull a por az irodalmi műről.
Egyre több kolozsvári polgárnak szúrja a szemét a Sétatéren immár tizenegyedszerre megszervezett gigafesztivál. Pedig minden remek lenne, ha a városvezetés betartatná a fesztiválos magánvállalkozókkal a minimális szabályokat.
Nem folytatja pártpolitikai szerepvállalását, sem a Romániai Magyar Egységpárt (RMEP) létrehozását Kátai István, az első erdélyi Tisza-sziget alapítója. Ezt ő maga jelentette be vasárnap egy, a Facebook-oldalán közzétett bejegyzésben.
A Nagy-Britanniában élő románok csaknem fele több mint 3000 eurót keres havonta. Aranysakál támadt egy nőre az utcán.
Mintegy két hete egy firenzei egészségügyi, illetve Caritas-ellátóközpontban tartózkodik egy iratok nélkül talált nő, aki egészségi problémái miatt nem emlékszik személyes adataira. Azt mondja, Erdélyből származik, családját keresik.
Oláhszentgyörgy nagy múltú fürdőváros, egykori szállodái azonban vagy bezártak, vagy csak részben működnek. A helyi önkormányzat közberuházásokban látja az újjáéledés lehetőségét: korszerű gyógykezelő központot és wellnesskomplexumot hoznának létre.
Lehűl az idő hétfő estétől, kedden pedig sok helyen lehet esőre, viharokra számítani – közölték a meteorológusok.
Nem a megújuló energia az oka annak a kritikus helyzetnek, amelybe az országos villamosenergia-rendszer került, hanem a sorozatosan elhibázott döntések miatt vagyunk ott, ahol.
Nem a megújuló energia az oka annak a kritikus helyzetnek, amelybe az országos villamosenergia-rendszer került, hanem a sorozatosan elhibázott döntések miatt vagyunk ott, ahol.
Hivatásos politikusokra akkor is szükségünk van, ha sokszor legszívesebben a pokol fenekére kívánnánk őket.
Hivatásos politikusokra akkor is szükségünk van, ha sokszor legszívesebben a pokol fenekére kívánnánk őket.
A fekete mentőautós szervkereskedők az agyunkat rabolják el, mi pedig örülünk is neki.
A fekete mentőautós szervkereskedők az agyunkat rabolják el, mi pedig örülünk is neki.
A hétvégén TikiTok-rémhír hatására támadtak mentősökre egy Kolozs megyei településen, ez pedig évtizedes hanyagságra irányítja rá a figyelmet.
A hétvégén TikiTok-rémhír hatására támadtak mentősökre egy Kolozs megyei településen, ez pedig évtizedes hanyagságra irányítja rá a figyelmet.
De ne csak takarítsanak, hanem oldják meg a problémáinkat, amelyekkel mi, emberek láthatóan nem tudunk mit kezdeni.
De ne csak takarítsanak, hanem oldják meg a problémáinkat, amelyekkel mi, emberek láthatóan nem tudunk mit kezdeni.
Meddig engedhetjük meg még magunknak a felelőtlen pazarlást? A jelek szerint többé már nem.
Meddig engedhetjük meg még magunknak a felelőtlen pazarlást? A jelek szerint többé már nem.
A városi ember hőkupola idején igyekszik felhúzódni a hegyekbe, ha nem kedveli a mediterrán éghajlatot. Ahonnan a helyiek bármit megadnának, ha elmehetnének a világon bárhova.
A városi ember hőkupola idején igyekszik felhúzódni a hegyekbe, ha nem kedveli a mediterrán éghajlatot. Ahonnan a helyiek bármit megadnának, ha elmehetnének a világon bárhova.
Történelmi mélyponton van a nagy folyó vízállása és -hozama, és a kánikula még csak eztán tetőzik.
Történelmi mélyponton van a nagy folyó vízállása és -hozama, és a kánikula még csak eztán tetőzik.
Hosszú távon mindenki számára jobb, ha a fenntartó hagyja a szerkesztőségeket önállóan dolgozni.
Hosszú távon mindenki számára jobb, ha a fenntartó hagyja a szerkesztőségeket önállóan dolgozni.
A recept: végy két rész etnikai és nyelvi, egy rész szexuális kisebbséget, ízesítsd jó nagy kanál xenofóbiával és frusztrációval, öntsd le az egészet gyűlöletkeltéssel, gyújtsd meg és kész.
A recept: végy két rész etnikai és nyelvi, egy rész szexuális kisebbséget, ízesítsd jó nagy kanál xenofóbiával és frusztrációval, öntsd le az egészet gyűlöletkeltéssel, gyújtsd meg és kész.
Meddig engedhetjük meg még magunknak a felelőtlen pazarlást? A jelek szerint többé már nem.
A városi ember hőkupola idején igyekszik felhúzódni a hegyekbe, ha nem kedveli a mediterrán éghajlatot. Ahonnan a helyiek bármit megadnának, ha elmehetnének a világon bárhova.
Románia és a Moldovai Köztársaság egyesüléséről szóló diskurzus felmelegítése alkalmazkodás a megváltozott geopolitikai realitásokhoz.
Egy tökéletes marketinghadjárattal megtámogatott korrekt szuperprodukció, szeretem-utálom táborokkal, no meg egy fontos pozitív eredmény: egy időre lehull a por az irodalmi műről.