És már egy jó kis vallásháború is körvonalazódni látszik.
Tudtuk, hogy nehéz lesz.
Elkezdődött a riogatás már tavaly: jön a választási szuperév, a szuperválasztási-év, a szuperválasztási szuperév, kampány kampány hátán, jelöltek megszámlálhatatlan plakátjai, szuper propagandaanyagok bármerre, amerre csak arccal áll az ember.
És így a végére, el kell ismernünk, eléggé ránk is nehezedett.
Ne aggódjon, nem fogok tudálékos okfejtésekbe bocsátkozni arról, hogyan lehetett az elnökválasztás első fordulójának végeredménye az, ami, nem fogom megmagyarázni – annyi baromi okos, szemüveges, és szemüvegtelen villámszakértő nyomdokain járva – hogy mit kell kiolvasnunk a parlamenti választások eredményéből, nem fogom azzal fárasztani a t. Olvasót, hogy különféle jóslatokba, esetleg mindentudó tanácsosztogatásokba bocsátkozom a soron következő második fordulóval (az elnökválasztásé – a szerk. [bár a szerk. is én vagyok – a szerző]) kapcsolatban, nem óhajtom nevetségesen túlreagált hangnemű fejmosásokban részesíteni a szavazópolgárokat sem azért, mert ez meg az lett, és ebből kifolyólag ez meg az lehet, sőt égő tűzoszlopként, iránymutató fáklyaként sem kívánom a helyes útra terelni, vezetgetni a Népet.
A díszes játszma szereplőivel, szakértőivel (szemüvegesekkel és szemüvegtelenekkel), a mindent megmondóemberekkel, a drámai tónusban moralizálókkal, a bezzegelőkkel, a nohiszenezőkkel, a szavazópolgárok egyik vagy másik rétegét lazán lehülyézőkkel/lenézőkkel/hibáztatókkal, a háttérben a szart szorgosan kavargatókkal, az előtérben a szart szorgalmasan kavargatókkal, a SRI-vel, az alkotmánybírákkal, a BEC-kel, CSAT-tal, a FOS-sal, a pártokkal, a pártatlanokkal – az egésszel.
Mert így a végére jó alaposan ránk nehezedett.
Erről a ránknehezedésről akarok egy kicsit beszélni kollektív terápiás jelleggel. Mert miből is áll ez a ránknehezedés? Legfőképpen abból, hogy az ember (szemüveges vagy szemüvegtelen, mindegy) már teljesen össze van zavarodva, nem érti, mi folyik körülötte, hogy végső soron kik is kavargatják a feje fölött szorgosan a dolgokat és hogy mi lesz a vége ennek az egésznek.
Azaz éppen ellenkezőleg: félő, hogy minden így marad, ahogy most, a kampányzajban döglődő, fullasztó év végi zűrzavarban tengődünk. Beleragadunk ebbe az átpolitizált nyúlós takonyba, amit egy idő után jobb híján majd mindennapoknak fogunk nevezni.
Ismerjük a jelenséget, magyarországi ismerőseinket meglátogatva találkozunk vele rendszeresen, hiszen ott már nagyon hosszú ideje ez van: a politika befurakodott az emberek mindennapjaiba, bebújt a bőrük alá, nem lehet már a legártatlanabb beszélgetéseket sem lefolytatni ott anélkül, hogy ne merüljenek fel minduntalan a pártpreferencia-alapú ellentétek, mint felpuffadt, kéthetes vízi hulla a poshadt, békanyálas tóban.
Ez itt nálunk (Erdélyben) még máshogy van, itt mi még nem így beszélgetünk – mondogattuk sokáig a magunk megnyugtatására.
áthozták sokan odaátról a jelenséget tokkal, vonóval. 2024 végére aztán meglett a saját bajunk is, hogy úgy mondjam.
Hol vannak már a régi szép idők, amikor a román politika hozta a lokális érdekeltségű (jelentőségű), ezzel együtt sajátosan mucsai (időnként szórakoztatóan, máskor idegesítően alpári) formáját a maga vadimtudoraival, băsescuival, pontáival, meg a többi faszkalappal?
– elég rápillantani a frissen nyilvánosságra hozott SRI-jelentésre –, amiben félő, hogy megint mi húzzuk a rövidebbet.
Mi, a Nép – bármit is jelentsen ez a kifejezés 2024-ben.
A politika globális szinten alakult át, a propaganda nagyrészt az online térbe költözött, zagyva álhírek, összeesküvés-elméletek arzenálja gondoskodik arról, hogy az online térrel még csak most ismerkedő, összezavarodott embertömegeket még jobban összezavarja, és ott vannak ezek mögött a szálakat tirtkon mozgató entitások, amelyek félig titkos szerveikkel folyamatosan figyelik egymást, de már ők sem egészen értik, hogy mit is zagyváltak össze.
A végletek harcolnak egymással globális szinten (meg a nagyhatalmak a fejünk fölött), a nagyon progresszív baloldal és az egyre szélsőbb jobb üti egymást ahol éri, és ebben a „játszmában” nem részt venni lassan már nem opció.
Erről a ránknehezedésről akartam beszélni. Arról, hogy mégis mit lehet ebben a helyzetben tenni, hogy lehet elviselni ezt az egyre fojtogatóbb légkört. Hogy mi lesz ennek a vége.
A gond csak az, hogy az illetékes szervek gondoskodtak róla – ezúton csókoltatom a kedves mamát! – hogy én is alaposan össze legyek zavarodva, mint bárki más, akárhány szemüvegünk is van összesen.
Elszektásodott a világ, mindenki a saját kétes hitébe kapaszkodik minden erejével, és az értelmes vitának, a szempontok közelítésének már nincs helye, mert hívő emberrel nem lehet vitatkozni. Mindkét végletes oldalnak egyetlen célja van:
Voltak már ilyen pillanatok a történelem során – ami ugye ciklikusan ismétlődik – és sohasem lett jó vége. De nem arról vagyunk híresek, hogy túl sokat tanulnánk a történelemből.
A politikai elszektásodásnak, az elvakult gyűlöletnek ez a nyomasztó árnya érkezett meg 2024 végére ismét Romániába és ezzel együtt ide hozzánk, Erdélybe is. Megjött és letette a seggét – ki tudja meddig marad.
Mondanám, hogy rajtunk múlik, de őszintén szólva erre sem mernék mérget venni.
„...aztán egy éles fénysugár hasít bele fentről a félhomályba, a lába előtt, majd a fénykör elindul a tó közepe felé, és ott megáll.”
A tudománynépszerűsítést sem lehet az érzelmekre alapuló kommunikáció korszakában a teljes ráció fegyelmének alávetni.
Mi, magyarok, szeretünk tisztelegni (történelmi) hőseink előtt. Ám ha megjelennek a vásznon, képernyőn, azonnal kitör a botrány: miért ilyen? Miért nem olyan? Pláne, miért nem amolyan?
Láng Orsolya új könyvét mutatták be Kolozsváron, így megtudhattuk, miért hasonlít a vers a távcsövekhez.
… egy helyi rendőrfőnök úgy gondolta, jó móka, ha drogbulikat szervez a lakásán… és magyar nyelven is riasztották az utasokat a kolozsvári reptéren.
Békés megmozdulást szerveznek a kolozsvári magyar ifjúsági szervezetek a kincses városban, miután kiderült: magyar fiatalokat vertek meg a Kolozsvári U futballcsapatának huligánjai csak azért, mert magyarul beszéltek az utcán.
Gondolatok a Botond Nagy Ilja próféta című előadása körül kialakult botrány kapcsán.
A kormány a gépjárművek környezetszennyezési adóját a jelenlegi adórendszer módosításakor fogja bevezetni – jelentette ki csütörtöki sajtótájékoztatóján a pénzügyminiszter.
Jelenleg két forgatókönyv van terítéken a sokat vitatott különleges nyugdíjak reformjára, ami mérföldkőként szerepel az országos helyreállítási tervben, vagyis 231 millió euró úszhat el, ha nem sikerül rendezni a kérdést.
Nagyszabású ingyenes koncertre készül a Bagossy Brothers Company: a népdalokkal fűszerezett dalaikat június 14-én a csíksomlyói nyeregben adják elő. Gyakorlatilag egy egybefüggő szerelmi történetet hallhatunk. Mindezt néptáncprodukcióval színesítik.
Ezt az eszmefuttatást is kiteszem a Facebookra, Önök meg beszólnak nekem kommentben. Tehát minden a helyén.
Ezt az eszmefuttatást is kiteszem a Facebookra, Önök meg beszólnak nekem kommentben. Tehát minden a helyén.
„A kisebbségre irányuló támadások mindig is jelen voltak, hol takaréklángon, hol nyílt tűzzel.”
„A kisebbségre irányuló támadások mindig is jelen voltak, hol takaréklángon, hol nyílt tűzzel.”
Meglepő, sokkoló volt az elnökválasztás érvénytelenítése? A román politikai mintázatok alapján nincs új látnivaló.
Meglepő, sokkoló volt az elnökválasztás érvénytelenítése? A román politikai mintázatok alapján nincs új látnivaló.
Gondolatok a Botond Nagy Ilja próféta című előadása körül kialakult botrány kapcsán.
Gondolatok a Botond Nagy Ilja próféta című előadása körül kialakult botrány kapcsán.
Jönnek az amerikaiak – majdhogynem Jézus második eljövetelével volt egyenrangú ez a vágy, ez az állandóan késő ígéret, ez a soha el nem jövő, egyre valószerűtlenebbé váló mesevilág.
Jönnek az amerikaiak – majdhogynem Jézus második eljövetelével volt egyenrangú ez a vágy, ez az állandóan késő ígéret, ez a soha el nem jövő, egyre valószerűtlenebbé váló mesevilág.
„...aztán egy éles fénysugár hasít bele fentről a félhomályba, a lába előtt, majd a fénykör elindul a tó közepe felé, és ott megáll.”
„...aztán egy éles fénysugár hasít bele fentről a félhomályba, a lába előtt, majd a fénykör elindul a tó közepe felé, és ott megáll.”
A tudománynépszerűsítést sem lehet az érzelmekre alapuló kommunikáció korszakában a teljes ráció fegyelmének alávetni.
A tudománynépszerűsítést sem lehet az érzelmekre alapuló kommunikáció korszakában a teljes ráció fegyelmének alávetni.
Crin Antonescu nem szereti a magyarokat. Crin Antonescu szereti a magyarokat. Crin Antonescu mindenkit (nem) szeret. De ki is az a Crin Antonescu? S mi is az a reálpolitikai szeretet?
Crin Antonescu nem szereti a magyarokat. Crin Antonescu szereti a magyarokat. Crin Antonescu mindenkit (nem) szeret. De ki is az a Crin Antonescu? S mi is az a reálpolitikai szeretet?
Valamint arról, hogy miként válik politikai közösségformáló elvvé a „történjen már valami!” és a „legyen végre már valami más!”.
Valamint arról, hogy miként válik politikai közösségformáló elvvé a „történjen már valami!” és a „legyen végre már valami más!”.
Miről árulkodik Ponta bejelentkezése az elnökválasztásra, és a mód, ahogyan tette?
Miről árulkodik Ponta bejelentkezése az elnökválasztásra, és a mód, ahogyan tette?
„...aztán egy éles fénysugár hasít bele fentről a félhomályba, a lába előtt, majd a fénykör elindul a tó közepe felé, és ott megáll.”
A tudománynépszerűsítést sem lehet az érzelmekre alapuló kommunikáció korszakában a teljes ráció fegyelmének alávetni.
Mi, magyarok, szeretünk tisztelegni (történelmi) hőseink előtt. Ám ha megjelennek a vásznon, képernyőn, azonnal kitör a botrány: miért ilyen? Miért nem olyan? Pláne, miért nem amolyan?
Láng Orsolya új könyvét mutatták be Kolozsváron, így megtudhattuk, miért hasonlít a vers a távcsövekhez.