Egyelőre csak egy csatát sikerült megnyerni, nem a háborút. Úgyhogy ne bontsunk még pezsgőt – de azért tartsuk készenlétben.
Itt a remek alkalom a kolozsvári polgármesteri hivatal számára, hogy bebizonyítsa: emelt fővel tud kihátrálni a táblamizériából. Azaz itt lenne, ha nem bonyolódott volna bele végzetesen a pereskedési spirálba. Mert most már nemigen van megállás: a városházának kvázi hivatalból is fellebbeznie kell egy olyan bírósági döntés ellen, amelynek nyomán (anyagi) kár érheti. Tehát nem dőlhetünk hátra nyugodtan, a hivatal biztosan meg fogja óvni a kétnyelvű helységnévtáblák kihelyezését előírő bírósági ítéletet, a kérdés nem ez, hanem az, hogy a táblabíróság helyt ad-e a keresetének.
Mint tudjuk, az igazságszolgáltatás malmai lassan őrölnek, nagyon lassan, és az eltelt idő alatt annyi minden történhet, kiderülhet akár az is, hogy ezeket a gyanús nyelvi jogi aktivistákat tudjukkik pénzelik; a szolgálatok kreativitására mindig lehet számítani, ha a nemzetállam vélt érdekei forognak veszélyben. És persze az sem kizárt, hogy a hivatal végül megnyeri a pert, aztán nagylelkűen kiteszi a többnyelvű helységnévtáblákat, mert megteheti, és mert az önkormányzati többséget egy bizonyos protokollum is erre kötelezné, ha nem csal az emlékezetünk – vagyis az ügynek a jogi mellett van egy politikai vetülete is. Persze, ismerjük a mondást: ha nincs elégséges politikai akaratod, toldd meg egy kis civil jogvédelemmel.
És ez most bevált, még ha „csak” alapfokon is.
Akárhogyan is történjék, marad az egész cirkusznak valami kellemetlen utóíze: hogy egyszerű, magától értetődő dolgok megvalósulására kell(ett) rengeteg hasznos energiát fordítani, és hogy nem íratlan együttélési normák körül spontánul kialakuló polgári konszenzus, hanem – az átlagpolgár szemszögéből – formáljogi csűrés-csavarás szükséges a sikerhez. Hogy csak a törvény betűje számít, ha számít, és sosem a szelleme.
És ne menjünk el szó nélkül amellett sem, hogy Klausenburgot most már végképp elvesztettük. A város szász/német identitásának átmentésére nincsen megfelelő paragrafus, mint ahogy szászok sem igen vannak már, leszámítva a Cotroceni-palotát, de annak a lakója mostanság szemlátomást más jellegű problémákkal van elfoglalva. És reménytelen arról beszélni, hogy egy város nem pusztán azokat jelenti, akik jelenleg éppen itt élnek, hanem azokat is, akik révén azzá vált, ami; hogy az épületek, utcák, terek, ahol naponta mozgunk, nem esetleges és lecserélhető díszletelemek, hanem szervesen tartoznak hozzá mindahhoz, amit Cluj–Kolozsvár–Klausenburg jelent, és hogy ebben semmilyen bíróság nem tud dönteni.
Egyébként pont ma van az anyanyelv nemzetközi napja. Proszit!
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
… a Román Nemzeti Banknak két milliárd euróba került eddig Simion mester győzelme… és a napi politikai káoszon túl: annyi drogot kapcsoltak le Nagyváradon, hogy attól egy T-Rex is kifeküdne.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
A magyar kormány semmilyen elszigetelést, retorziót nem támogat Romániával szemben – jelentette ki pénteken Orbán Viktor.
A magát George Simion hívének kiadó, Tulcea megyei férfi lebozgorozza, szidalmazza, fenyegeti és „visszaküldené” a romániai magyarokat Magyarországra. A TikTok közösségi videómegosztón terjedő videó kapcsán Kézdivásárhely polgármestere is megszólalt.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Avagy lamentáció arról, hogy milyen következményekkel járt egy hajdani nagypénteki gyermekcsíny.
Avagy lamentáció arról, hogy milyen következményekkel járt egy hajdani nagypénteki gyermekcsíny.
„A gyergyói biotechnológiai központból kiszabadult a BY-4 szintetikus kórokozó és szinte napok alatt végzett az összes fával és bokorral a Gyergyói-medence déli részén és a Marosfőtől az egykori Tusnádfürdőig húzódó hetven kilométer hosszú sávban.”
„A gyergyói biotechnológiai központból kiszabadult a BY-4 szintetikus kórokozó és szinte napok alatt végzett az összes fával és bokorral a Gyergyói-medence déli részén és a Marosfőtől az egykori Tusnádfürdőig húzódó hetven kilométer hosszú sávban.”
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.