Új zászlótörvény: kétséges a megoldás

Látszólag a székelyzászló-vita rendezését szolgálja a közigazgatási minisztérium által a napokban nyilvános vitára bocsátott zászlótörvény-tervezet, amely azt szabályozza, milyen körülmények között fogadhatnak el a romániai települések és megyék saját zászlót.

A törvénytervezet szövegét megvizsgálva azonban kiderül: az oly módon „rendezné” a helyzetet, hogy gyakorlatilag megnehezíti a székely, illetve bármilyen más, regionális identitást kifejező zászló kitűzését.

A szöveg szerint csak azoknak a közigazgatási egységeknek lehet saját zászlójuk, amelyek rendelkeznek címerrel. A tervezet azt is leszögezi, hogy e törvény alapján elfogadott zászlók csakis a címert tartalmazhatják, valamint a közigazgatási egység nevét, ami a nemzeti kisebbségek nyelvén is megjelenhet ott, ahol a lakosság legalább 20 százalékát teszi ki az illető kisebbség.
A tervezet szerint a zászló színét és egyéb megkülönböztető jeleket közvitára kell bocsátani azért, hogy az önkormányzatok által elfogadott lobogók a legreprezentatívabbak legyenek a térség és az ott élők számára.

Jelen pillanatban ezt azt jelenti, hogy a települések elfogadhatnak ugyan saját zászlót, de az csakis az illető település, illetve a megye esetében a megye jelképeit tartalmazhatja. Márpedig a Hargita, illetve a Kovászna megyei közgyűlés éppen azzal próbálta megkerülni a román hatóságok akadékoskodásait, hogy a székely zászlót fogadták el megyezászlóként, ami ellen a prefektusok bírósági úton próbáltak fellépni.

Persze az új zászlótörvény elfogadása esetén nem kizárt, hogy a két megyei közgyűlés ismét csak a kék-arany lobogót fogadja el megyezászlóként, amelyen a törvényi előírásoknak megfelelően az illető megye címerét is föltüntetik.

Csakhogy még mindig ott van az a kitétel, miszerint a színeket és egyéb megkülönböztető jelzéseket nyilvános vitára kell bocsátani, mivel azoknak a lehető legreprezentatívabbnak kell lenniük az illető közösségek számára. Ez pedig újabb kiskapukat nyithat meg a további akadékoskodások előtt, hiszen az szubjektív megítélés kérdése lehet, mi minősül reprezentatívnak egy közigazgatási egység lakói számára. Példa erre a sepsiszentgyörgyi városzászló esete, amely történetesen szintén kék-arany színösszeállítású, és a város címerét is tartalmazza. A zászló elfogadása miatt a prefektúra négy éves késéssel indított pert, amelyet alapfokon elveszített, mivel évekkel túllépte a zászló elfogadásáról szóló határozat megtámadására rendelkezésére álló időt. A fellebbviteli tárgyaláson viszont már számára kedvező döntés született, hiszen a brassói táblabíróság szerint négy év múlva is jogában állt kifogást emelni. Ráadásul a perbe – miután magyar oldalon több ezer magánszemély is beszállt, hogy kedvezőtlen ítélet esetén fellebbezhessenek az Emberi Jogok Európai Bíróságán, mivel az önkormányzat ezt nem teheti meg – a soviniszta, magyarellenes Maros, Hargita és Kovászna Megyei Románok Civil Fóruma nevű szervezet is beszállt a prefektúra oldalán, azt kifogásolva, hogy a zászlón nincsenek a román közösségre utaló szimbólumok.

Az eddigiek fényében tehát nem túl nagy merészség kijelenteni, hogy az új tervezet úgy nyúl hozzá a kérdéshez, hogy arra csupán látszólag hoz érdemi megoldást, a székely zászló, mint regionális jelkép használatát azonban nem rendezi a magyar fél számára megnyugtatóan. A kérdés az, hogy módosító javaslatokkal lehet-e javítani a szövegen, illetve hogy az alkotmánymódosítás tervezetében szereplő, közigazgatási hatáskörökkel is rendelkező alrégiók esetleges létrejöttét követően születhet-e magyar szempontból kedvező megoldás.