Ki issza meg a csurgalék levét?

Dédnagymamának még nem volt szemetese, mert nem volt otthon szemét – indította Pál Edit Éva, az uh.ro főszerkesztője azt a tusványosi kerekasztal-beszélgetést, amelyen hulladékgazdálkodási szakemberek, vállalkozók és környezetvédők vitatták meg, mit lehet tenni az egyre súlyosabbá váló szemétgondokkal.

A beszélgetésből két szót egészen biztosan megjegyeztünk, mert annyiszor fordult elő, hogy azt még az 'autonómia' kifejezés használata sem übereli Tusványoson: csurgalék és depónia.

A csurgalék ugyanis veszélyes lehet,

ebben nagyjából mindenki egyetért, bár egy hozzászóló szerint a falusi ganyédomb veszélyesebb. Ambrus József, a Kovászna megyei integrált hulladékgazdálkodási társulás igazgatója a politikusokat szeretné mindenek előtt meggyőzni arról, hogy a szemétből még probléma lehet.

Ott is ül mellette egy politikus: Hajdó Csaba székelyudvarhelyi önkormányzati képviselő, aki a cekendi hulladéktároló példájával tromfol rá a politika felelősségére: mint mondja, a korábbi városvezetés nem tartatta be a hulladéktárolót működtető céggel a társulási szerződésben foglaltakat, így fordulhatott elő, hogy a cekendi tározó négy megye szemetét gyűjti össze, aminek Udvarhely polgárai – érthető módon – nem örülnek túlságosan.

Az egyik legfontosabb probléma, hogy a szemétszállítás üzletté vált,

mégpedig jól jövedelmező üzletté: Ambrus vissza is utalná az ágazatot önkormányzati és állami hatáskörbe, mint az általa példának tartott skandináv országokban, mivel a magánvállalkozóknak nyilván a profitnövelés a céljuk, ezért nem érdekeltek a szemétmennyiség csökkentésében, sőt.

Élénk beszélgetést generált a szemét Tusványoson | Fotók: Szabó Tünde

Kovács Zoltán Csongor környezetvédő, a Zöld Erdély Egyesület elnöke viszont arra hívja fel a figyelmet, hogy a probléma mélyebb annál, hogysem pusztán a politika eszközeivel orvosolni lehessen. Az például, hogy szelektíven gyűjtjük-e a szemetet vagy épp kihajítjuk az árokpartra,

elsődlegesen mentalitás kérdése.

Ezért szerinte az államnak súlyos büntetésekkel kell rábírnia a polgárokat a tudatos szemétgazdálkodásra – a jutalmazásban nem hisz, elvégre ez „nem pszichológia, hanem szemét”. Svédországban vendégfogadóik először a többfajta szeméttároló használatát mutatták meg, „csak azután koccintottunk” – illusztrálta a szelektív gyűjtés napi rutinját lehetővé tévő mentalitást Zólya László, Ambrus Hargita megyei kollégája, aki a közönség soraiban foglalt helyet.

Zólya László, a Hargita megyei integrált hulladékkezelési egyesület szakértője

Megtudhattuk azt is, hogy

Hargita és Kovászna megye az országos átlaghoz képest viszonylag jól teljesít ezen a téren

– bár Hajdó ezt kétségbe vonja, mondván, hogy a szelektív gyűjtési kvótát mesterségesen teljesítik a székely megyék, mivel az egybeöntött szemét jelentős részét utólag válogatják szét az erre a célra alkalmazott romák. Ezzel viszont becsapjuk magunkat, ahelyett, hogy szembenéznénk a problémával – véli.

Ambrus elismeri, hogy ilyen is van, de szerinte vitapartnere túlbecsüli ennek a jelentőségét, ez egy-két százalékpont lehet a székely megyékben több mint 15 százalékban szelektíven gyűjtött hulladékból. Ennek kapcsán merül fel az ötlet, hogy

székely virtusként lehetne népszerűsíteni a szelektív gyűjtést,

a zöld gondolatra lehetne építeni egy sajátos székelyföldi brandet, egy olyan imázst kialakítani, amelynek lényege a „Székelyföld, a zöld sziget” gondolat. A jelen lévő szakemberek erre fogékonynak mutatkoznak, de – mint mondják – a kezdeményezésnek a civil szféra részéről kell érkeznie.