// 2026. szeptember 14., hétfő // Szeréna, Roxána

Futurista kérdezz-felelek Dolák-Saly Róberttel

// HIRDETÉS

DSR – első hallásra mobiltelefon-hálózatra is gondolhatna az ember, de szó sincs róla. Vagyis de, pont, hogy róla van szó: Dolák-Saly Róbertről. Meg, hogy – bár nem szeretem ezt a kifejezést - interjút akarok készíteni vele.

Meg is környékezem a nagyváradi L’art pour l’art előadás után és fülön csípem. De csak szaván fogom. Szó szerint. Első rámnézésre rögtön Boborján szólal meg, de hamar levetkőzi (a napszemüveget is) és marad DSR. Futurista körülményű villám kérdezz-felelek következik, amelyben az élet értelmét ugyan nem fejtjük meg, de ha az idő engedné, biztos sor kerülne számos matematikai számításra.

– Bemutatkozom, én Ozsváth Zsuzsa vagyok. Nem egy nagyon ismert ember, de…

Majd leszel. Nagyon nagy hatalmam van. (Nevet)

 

– Na. Az első kérdésem a humor kifőzdéről szól: mitől lesz a kifinomult humor kifinomult, mitől lesz finom?

 

– Ühüm. Hát, nem t’ok főzni, az a baj. Csak lecsót tudok főzni, és azt is régen csináltam, de ezen kívül olyanokat, hogy rántotta. Egyébként meg hála az Atyaúristennek, hogy nem kell ilyen filozófiai megközelítéseket abszolválnom a munkámmal kapcsolatban, hogy mi mitől lesz kifinomult, szerencsére ezt megteszi más - én inkább csinálom.

 

 

– Ha már filozófia, a következő filozofikus kérdés lesz. Hogy látod, az élet körülötted abszurdabb, mint amit csináltok?

 

– Nem, illetve de. A nemleges válaszom szerint az élet ugyan produkál abszurd helyzeteket, de alapvetően annyira unalmas, mint egy teknő. Lehet tudni, hogy merre lejt. Vagyis a gravitáció ismeretében kiszámítható az események tömkelege, untatja is az emberek kalandra éhes agyvelejét. Ezért csinálnak annyi szépet és rondát. Persze van egy másik válaszom is: az élet teljesen abszurd és váratlan események tömegét produkálja, mely nap, mint nap meglep bennünket. Hiszen maga a születés is egy abszurdum. Például az is, ahogy itt ülsz te, aki néhány évvel ezelőtt még nem is éltél, és két darab sejtből egy hatalmas sejtkupaccá növesztetted magad, hogy ilyen kérdéseket tegyél fel nekem, aki szintén egy múlandó sejtkupac, aki nem is biztos, hogy létezik. Tényleg, szerinted én létezem egyáltalán? Mi az élményed?

 

 

– Hát lehet, neked is eltűnnek egyszer a sejtjeid, de most így vizuálisan…

 

– …úgy tűnök, mintha lennék? Közös megegyezéssel mondjuk azt, hogy te is létezel meg én is, különben semmi értelme a beszélgetésnek.

 

(Megérkezik a fotós, a művészúr pedig pikk-pakk felkapja napszemüvegét. Belesüt a szemébe az objektív.)

 

– Hogyan tudod folyamatosan feltölteni a humorraktáraidat? Ha mondjuk nem vagy lelkileg se olyan hangulatban, mert ugye van ilyen.

 

– Hát nem akkor töltöm fel, amikor rossz hangulatban vagyok. Bár ez se igaz, mert akkor is eszébe jut az embernek olyan dolog, amit érdemes lejegyezni. Tehát semmi sem igaz. Ami engem fel tud tölteni, az az, amikor tényleg jó kedvem van, amikor jó dolgok történnek velem. Azt szoktam mondani, hogy a humor nem más, mint egy matematikai képlet. Tehát kell lenni valami alapképletnek, ami az egész jelenetet meghatározza, és onnantól csak meg kell fejteni az egészet. Az már mechanikus munka, adja magát. Ha nincs ilyen képlet, akkor az nyögvenyelős lesz, és az ritkán vezet jóra.

 

(Közben int a menedzser, hogy csipkedjük magunkat, de hát még hátra van két kérdés, ami egyszerűen nem maradhat ki.)

 

– Na jó. Mi a leghülyébb kérdés, amit feltettek. Ezen kívül…

 

– …amit most feltettél? Hát… elmondom. Van egy kérdés, amin röhögő görcsöt kapok. „Hogyan egyezteted össze az abszurd látásmódot azokkal a mély gondolatokkal, amelyeket például komolyabb hangvételű dalaidban hallottunk tőled…” (itt egy kis auditív homály: játszótéri, színpadi, és menedzseri együtthatók miatt) „Jössz, Robi?” Én az ilyen kérdéseken mindig röhögök, és legszívesebben visszakérdeznék, hogy: „te meg, kedves újságíró, hogyan tudod összeegyeztetni azt, hogy most, mint újságíró komolyan kérdezel tőlem, máskor pedig trombitálva kifújod az orrodat?! A helyes válasz ezekre: „úgy, hogy egyszer ezt csinálom, máskor meg azt, ahogy mindenki.”

 

 

– Mondjuk, ha nagyon ambiciózus földönkívüli vagy, és meglátogatod a Földet, mi az első nagyon fontos dolog, amit megváltoztatnál rajta, vagy az emberiségben, társadalomban?

 

– Hát, hogyha egy sivatag lenne a landolási helyem, akkor megváltoztatnám, hogy ott ne sivatag legyen, hanem egy panzió, ahol aludni meg enni tudok; viszont, ha egy nyüzsgő helyre érkeznék, akkor pedig egy nyugodt kis erdős részt szeretnék helyette, ahol békén vagyok hagyva. Ha egy női napozóba érkeznék, és ott kedvesen fogadnának, akkor bizonyára nem változtatnék semmin, hanem valószínűleg ott maradnék zárásig.

 

  (De most már nagyon jön a menedzser és nagyon be kell fejeznünk, így hát-.)

 

– Köszönöm szépen.

 

– Vigyázz magadra.

      (El.)--

 

Fotó: Mohácsi László Árpád

 

 

// HIRDETÉS
Különvélemény

Kovács Ioan panaszai homokvárakról, politikáról, Bolojanról és a vízről, ami nincs ingyen

Varga László Edgár

Kovács Ioan 65 éves kolozsvári, Monostor negyedi lakos. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott olvasói levelét teljes terjedelmében közöljük. (PAMFLET)

Mire megoldás az, ha letiltjuk egymást a Facebookon?

Fall Sándor

Amikor a másik elképzelései nem illeszkednek a narratívánkba, onnantól kezdve nem ismerjük meg az utcán.

// HIRDETÉS
Nagyítás

„Ne tapogasson engem, Groza úr!”

Sólyom István

Tudták, hogy 2Petru Groza egyszer a szőnyegen csúszva, Joszif Sztálint simogatva esedezett kegyelemért? Kun Miklós történész KMN-es előadásán jártunk.

 

„Nincsen rózsa Teiuș nélkül” – történetek az egykori cenzúráról az erdélyi magyar nyilvánosságban

Sánta Miriám

Rezsimek jöttek-mentek Romániában a huszadik század alatt, és mindegyikben az volt a közös, hogy működött alatta valamilyen cenzúra.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
A Facebook-értelmiség magabiztos kognitív szorongásáról
Főtér

A Facebook-értelmiség magabiztos kognitív szorongásáról

Tudom: az AUR-nak, az AfD-nek, Trumpnak, Putyinnak, az oltástagadásnak, a funkcionális analfabetizmusnak, a tudományellenességnek nem kellene léteznie, mivel a felvilágosodás óta olyan irányba tereljük a világot, hogy ezek ne létezzenek. De léteznek.”

Magas rangú román politikus ment neki a magyarok megalázását szolgáló zászlócsókolgatós törvénytervezetnek
Krónika

Magas rangú román politikus ment neki a magyarok megalázását szolgáló zászlócsókolgatós törvénytervezetnek

Oana Gheorghiu ügyvivő miniszterelnök-helyettes is keményen bírálja az AUR tervezetét, amely jelentős bírsággal sújtaná azon közhivatalt betöltő személyeket, akik nem hajlandóak megcsókolni a román zászlót annak ünnepnapján.

A sírásóverseny, az ország mediátora és az egészséges nacionalizmus nem véletlen találkozása
Főtér

A sírásóverseny, az ország mediátora és az egészséges nacionalizmus nem véletlen találkozása

Románia többségi vezető rétege néhány kivételtől eltekintve mit sem változott. Pont olyan nackó, mint a fekete március idején. Csak megtanult viselkedni. A pulpitusról hirdetett nyilvános nacionalizmus-megvallás viszont újdonság.

Két férfi lett rosszul a mofettában Büdösfürdőn, egyikük életét vesztette
Székelyhon

Két férfi lett rosszul a mofettában Büdösfürdőn, egyikük életét vesztette

Halálos baleset történt szombaton a büdösfürdői mofettánál: egy férfi életét vesztette, a másikat életveszélyes állapotban szállították kórházba.

„Még a magyaroknál is jobban tisztelnek minket”. Székely lovasok a kirgizisztáni Nomád Világjátékokon
Krónika

„Még a magyaroknál is jobban tisztelnek minket”. Székely lovasok a kirgizisztáni Nomád Világjátékokon

Több mint száz ország mintegy háromezer sportolója között álltak rajthoz felső-háromszéki lovasok a Kirgizisztánban megrendezett VI. Nomád Világjátékokon.

Az erdélyi magyarok lemészárlásában szerepet játszó Avram Iancut méltatta Nicușor Dan
Székelyhon

Az erdélyi magyarok lemészárlásában szerepet játszó Avram Iancut méltatta Nicușor Dan

Az Avram Iancu emlékének szentelt cebei (Țebea) ünnepségek alkalmából megfogalmazott vasárnapi üzenetében Nicușor Dan hangsúlyozta, hogy a tisztelet kifejezése mindazok iránt, akik hozzájárultak a román nemzet emancipációjához.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Kovács Ioan panaszai homokvárakról, politikáról, Bolojanról és a vízről, ami nincs ingyen

Varga László Edgár

Kovács Ioan 65 éves kolozsvári, Monostor negyedi lakos. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott olvasói levelét teljes terjedelmében közöljük. (PAMFLET)

Mire megoldás az, ha letiltjuk egymást a Facebookon?

Fall Sándor

Amikor a másik elképzelései nem illeszkednek a narratívánkba, onnantól kezdve nem ismerjük meg az utcán.

// HIRDETÉS
Nagyítás

„Ne tapogasson engem, Groza úr!”

Sólyom István

Tudták, hogy 2Petru Groza egyszer a szőnyegen csúszva, Joszif Sztálint simogatva esedezett kegyelemért? Kun Miklós történész KMN-es előadásán jártunk.

 

„Nincsen rózsa Teiuș nélkül” – történetek az egykori cenzúráról az erdélyi magyar nyilvánosságban

Sánta Miriám

Rezsimek jöttek-mentek Romániában a huszadik század alatt, és mindegyikben az volt a közös, hogy működött alatta valamilyen cenzúra.

// HIRDETÉS