Emlékeznek a képen látható szoborra? Na, újra áll a bál körülötte!

És akkor sétáljunk vissza a közelmúltba, pontosabban 2016 tavaszára, ekkor kezdődött ugyanis a román történelem egyik legizgalmasabb kulturális szappanoperája. A Dacian Cioloș vezette technokrata kormány művelődési minisztere tett egy bombasztikus bejelentést: az állam megveszi Constantin Brâncuși, a világhírű román emigráns szobrász A föld bölcsessége című művét. Potom 11 millió euróért.

Az akciót afféle történelmi jóvátételnek is szánta az állam bácsi, többek közt azért, mert az 1950-es években a párizsban élő Brâncuși felajánlotta a román államnak 200 munkáját és párizsi műtermét, ám az akkori román akadémia elutasította az ajánlatot, mondvánt, hogy Brâncuși művészete a polgári dekadenciát képviseli. Itt szeretnénk jelezni, hogy ez csak szinopszis, a teljes első évad történetét itt olvashatják.

Oké, és akkor menjünk tovább: második évad.

A román állam azt találta ki, hogy ő ad öt millát, a nép meg hatot. Így fair, nem? Tessék hát közadakozni! Igen ám, de az istenadta nép marhára nem akart egy földön ücsörgő kőnőért ennyi zsetont feldobni. Ez van.

Harmadik évad:

Az alaphelyzet, ugye ez volt: az állam bácsi meg akarta venni a szobrot, a nép nem. Igen ám, de az állam aláírt egy szerződést a szobor tulajdonosaival. És innen kampó volt, mert senkit sem érdekelt, hogy a nép nem akar fizetni. Van papír, tessék tejelni.

Negyedik évad:

Figyelem: groteszk csavar következik a történetben! A román állam, ugye, ott áll, és fűnek-fának könyörög, adjon már kis lóvét na, mert muszáj fizetni. Erre mit csinál a bukaresti orosz nagykövetség? Ad, persze, mert nagylelkű: kerek 100 eurót. Kész, kitör a botrány: bumm, és bumm, és bumm.

Ötödik évad:

Az igen nagy nézettséget elérő negyedik után az ötödik évad rém laposnak indult. A román kormány 2019-ig meghosszabbította az adományozási határidőt (hátha addig megnyílik a nép zsebe). Na, ezzel nem lehet rekordot dönteni. Tehát az illetékesek előrukkoltak a bomba hírrel: amíg összegyűl a népi pénz, az állam saját zsebből leperkálja a 11 millát. És itt hirtelen mindenki azt hitte, happy end van, vége a cirkusznak.

Közben volt még kis mellékszálú hiszti: Dacian Cioloș akkori miniszterelnököt a vérnackók feljelentették a DNA-nál, csalásért.

Hatodik évad:

Azt hitték, vége? Egy frászt! Minden borult! Sokánt! A 2016-os választási kampány is színre lépett. Ahol mindenki mindenkit hasba, hátba, tökön szúrt. És ennek a nagy szoborvásárlás is áldozatává vált. Igen bonyolult módon, de kiderült, hogy a román állam meg sem vásárolhatja a szobrot, közpénzért. Tehát vissza kell adni az adakozott pénzeket. A szappanopera nézői csak álltak, tátott szájjal.

Hetedik évad:

Dacian Cioloș és technokrata kormánya ment a levesbe, jött a PSD, és az éppen akkori miniszterelnök (nagy barátunk nekünk, magyaroknak is), Mihai Tudose kijelentette: ugyan fussunk neki még egyszer ennek a szoborvásárlásnak. De nehogy már 11 milliót adjunk érte. Annyit nem ér!

Nyolcadik évad:

Oké, de mi legyen a nép pénzével? Amit, ugye, a második évadban a nép egy kis része nagy lelkesedéssel beadott a közösbe. Hát igen, azt… na jó, továbbra is vissza kell adni. Mégpedig 2017 utolsó napjáig. Na de ez nem jött össze, fene tudja, miért. Az államnak is elfogyott a pénze a szilveszteri buli előtt. Na, nem baj, akkor visszaadja 2018 utolsó napjáig. Könnyen jött, nehezen megy.

Kilencedik évad:

És jött az újabb vérfagyasztó fordulat. 2018-ban (melynek utolsó napjáig, ugye, vissza kellett volna adni minden átkozott népbanit) kiderült, hogy az érvényes romániai törvények értelmében a zsetont nem lehet visszafizetni. Kész, a nép egyik szeme sírt, a másik hülyére röhögte magát. Persze, a kormány megígérte, hogy felülírja a visszafizetést gátló szabályokat.

Tizedik évad:

És amikor már mindenkinek tele lett a töke A Föld bölcsességével, és az érintettek valószínűleg tizenegymilliószor elátkozták azt a pillanatot, amikor a nagy ötlet eszükbe jutott, tessék: a legújabb művelődési miniszter Daniel Breaz kedden bejelentette, megint nekifutnak a szoborvásárlásnak. Persze, csak abban a pillanatban, amikor meglesz a kultúrára szánt költségvetés. Addig készülnek, tárgyalnak, utaznak, ilyesmi. Ja, és a miniszter úr megnyugtatta a népet: az adományok 99%-át visszafizette az állam a népnek.

És akkor most találgathat a szappanopera-néző: lesz happy end? Vagy megint jön egy kolosszális fordulat? Jó szórakozást kívánunk hozzá.