A romániai fényes reformszellentések elhagyták a kormánypalotát

Kedden reggel az acélos arcélű uszerépluszos miniszterelnök-helyettes és hat (szintén acélos arcélű) miniszter-párttársa döngő léptekkel végigmasírozott a kormánypalota folyosóin és odavágta seriffcsillagait lemondását a főtitkárság asztalára.

A fényes szeles jobb-balhorgot már hétfő este bemutatták a román politika pillesúlyú nehézfiúi. Olyan szép volt nézni, ahogy a hallgatóság hosszan tartó, ütemes tapssal fogadta Barna urat.

Mint annak idején a nép egy folyamatosan fényes szeleket eregető másik vezért.

Nem, nem arról akarok beszélni, hogy minek az eredménye ez a „mestervágás”, hiszen az éppen zajló kormányválság (Costache Negruzzi Alexandru Lăpușneanul című novellájának egyik szállóigéjét parafrazálva: Cîțu fejét akarjuk!) forgatókönyveivel tele van a padlás. Talán a jó Orban intézte az egészet a háttérből, hogy megszabaduljon pártos ellenfelétől. Talán a PSD intézte az egészet a háttérből, hogy a nagy zavarosban szépen kibukkanhasson a felszínre, mint a… az. Talán az RMDSZ intézte az egé… hopp, elnézést, az RMDSZ nem intézett semmit és most is lapul, mint… az a fűben, lesve, hogy a megfelelő pillanatban kivel vonuljon szobára.

Inkább a fenti fényes szellentés közérdeket érintő (erkölcsről ilyen esetben nincs sok értelme beszélni) vonatkozásait vázolnám. Vegyük sorra a román politikai jövő fényes „hullócsillagait”.

1. Dan Barna (épp ex-miniszterelnök-helyettes):

A magam részéről nem bánnám, ha végleg eltűnne a politikusok nagy öko-kukájában. A szebb holnapba fúródó éles tekintetén és „munkamániáján” kívül nemigen marad meg emlékezetünkben semmi vele kapcsolatban.

2. Ioana Mihăilă (épp ex-egészségügyi miniszter):

Biztos lelkiismeretes, jó szakember, hiszen ezért került oda, ahova, nem? Mindazonáltal szeretném emlékeztetni a párttagnőt, hogy valami világjárvány negyedik hulláma vonaglik épp az ország fölött. Nap mint nap emelkednek az esetszámok és tudjuk (hát hogyne tudnánk), hova vezet mindez. Ha így megy tovább, a kérlelhetetlenül ostoba szakmai logika ismét bezáratja az iskolákat, mozikat, színházakat, kocsmákat és emberek sokasága kerül megint az utcára. Talán nem éppen ilyen helyzetben kellene játszani a politikai biccset.

3. Claudiu Năsui (épp ex-gazdasági miniszter):

Nem tudom, tudja-e ez az asztalcsapkodó úr, hogy hány lej egy kiló kenyér (na ja, miért tudná, ha a miniszterelnök se tudja). Vagy hogy milyen iramban gyengül a lej, milyen iramban drágul a villany, a gáz, a benzin, az élelmiszer. Persze, lehet, hogy tudja és szívesen megkövetem, ha így van. Ám ismét megkockáztatom: talán nem pont most kellene ugrálni, mondjuk ahelyett, hogy amolyan jó populista módon konkrét megoldásokat kínáljon a politikusokért amúgy is „rajongó” polgároknak.

4. Cătălin Drulă (épp ex-közlekedési miniszter):

Őszintén, én minden közlekedési minisztert sajnálok. Nem azért, mert ott van, ahol, hiszen jó munkahely az. Hanem azért, mert minden szerencsétlen közlekedési miniszter örökli azt a katasztrofális romhalmazt, no meg a korrupt maffiarendszert, amelyet elődje hátrahagyott. Így járt ez a Drulă úr is, akit hiába neveznek a haverjai a román autópályák vérebének (Drulă – Drulău – Dulău, azaz véreb), ugyanolyan félmunkás, mint a korábbiak. Na de az ő helyében sem dobálnám a felmondásom a főtitkársági asztalra, mert az így keletkező tohuvabohuban minden épül (villák, magánszámlák stb.), csak az út nem.

5. Cristian Ghinea (épp ex-európai alapok minisztere):

Erre tényleg nincs mit mondanom. Másfél pandémiás évnyi szenvedés után végre meglett (papíron legalábbis) az a bizonyos nemzeti helyreállítási terv. Most képzeljék el, hogy néz ki Brüsszelből, hogy az az ember, aki a csomag atyjának tartja magát, egyszer csak hipp-hopp, lemond. De talán abban bízik, hogy a soros euro-primadonna, Dacian Cioloș PLUS-elnök (vagy épp a legfőbb européer, Klaus Ionopotchivanoc Iohannis álkisebbségi államelnök) majd szépen megcsókol pár megfelelő gyűrűt és valahogy elsimítják a dolgot. Imádkozzunk, más már itt nem segít.

6. Stelian Ion (épp ex-igazságügyi miniszter):

Ez az úr azt gondolta, hogy egyszerűen besétál a mioritikus igazságügy ezer bűbájjal védett csarnokába és egy kisollóval teljesen átszabja. Persze, ő is hasonló áldozata az egyáltalán nem letűnt időknek, mint Drulă(u) kolléga, csak ha lehet, még naivabb, még infantilisabb. Tényleg, menjen. Vele vagy nélküle: ugyanolyan nagy a gáz Jusztícia szentélyében.

7. Ciprian Teleman (épp ex-kutatási és digitalizálási miniszter):

Nem is tudom, a reggeli kávém után nem kellett kutatnom, az internet suhog, úgyhogy felőlem lemondhat ez az úr. Némileg komolyabbra fordítva a szót: most már mit csináljon, ha a haverok lemondtak, ő meg ugyanannak a bandának a tagja?

Egyebekben szép hetet kívánok.