Keveset tehetünk, de azt meg kell tennünk – mindentudó világmagyarázatok helyett.
Ha szeretnénk valamilyen pozitív vonatkozását megtalálni ennek a háborúnak (definíció szerint lehetetlen), akkor mindenképpen azt az össznépi együttérzést kell kiemelnünk, amely az Ukrajnából menekülő emberek irányában megnyilvánul, illetve a példátlan, cselekvő összefogást, amely a megsegítésükre létrejött. Civil önkéntesek, szervezett formában és egyénileg, polgári és egyházi segélyszervezetek, rendfenntartók, állami intézmények sietnek a hazájukat elhagyni kényszerülő emberek segítségére élelemmel, szállással, ruhával, pénzadománnyal, szervezőmunkával.
A segítség különböző módozataira pedig egyre inkább szükség van, a Magyarországra és Romániába érkezett menekültek száma mindkét országban meghaladta a százezret, és ez a szám folyamatosan növekedni fog, minél tovább elhúzódik és minél véresebbé válik ez a szörnyűség.
Az Ukrajnával szomszédos országok népei emberségből vizsgáznak, és eddig, úgy tűnik, jó eredménnyel – tisztában vagyok vele, mekkora közhely ez, de vannak pillanatok, amikor előtérbe tolakodnak a közhelyek, mert nemigen van mit mondanunk egyebet. A világ leegyszerűsödik és átláthatatlanul bonyolulttá válik egyszerre.
Ahogyan a kitűnő költő, Győrffy Ákos írja:
És egyre inkább az az érzésem, hogy ebben a rettenetes helyzetben, itt és most, amikor minden kimondott szót patikamérlegen kéne megmérni, hogy ne ártsunk vele,
Nincs olyan illúzióm, hogy ez így is lesz, de napok óta igyekszem távol tartani magam (nem mindig sikerül) a mindent elborító, mindentudó világmagyarázatok viharától, az információs és dezinformációs hadviselés hasznos hülyéinek magabiztos narratíva-termelésétől. A válsághelyzetek találkozása a (közösségi) médiával általában az elviselhetetlenségig fokozza azt a zajt, amelyben magukra találnak a kárörvendők, a moralizálók, a pánikkeltők, a „mindent jobban tudok, megmondtam előre” típusú okoskodók, a jólértesültek, az önjelölt geo- és katonapolitikai szakkomentátorok, a vérengzést, az agressziót mentegetők, azok, akik a kialakult helyzetben igazolást találnak a prekoncepcióikra, ürügyet az aktuálpolitikai rögeszméikhez, az érzelgős humanisták, akik egyik napról a másikra válnak a foteljükben ülve háborús héjákká, a békeharcosok, akiknek a verbális gyűlölködése előrevetíti, mire számíthatnánk, ha a háború elérne hozzánk.
Tehetik, ez egy szabad ország (még), de meggyőződésem, hogy ezzel semmit, tényleg SEMMIT nem segítenek, ellenben olyan lövészárkokat mélyítenek el, amelyek már békeidőben is túl szélesnek bizonyultak.
Egyféleképpen bizonyosan: segíteni a háború áldozatainak, azoknak, akik rászorulnak. Akik érkeznek és akik otthon maradnak. Élelemmel, szállással, ruhával, pénzadománnyal, szervezőmunkával vagy legalább – mert természetesen nem mindenki tud aktívan részt venni a segítségnyújtásban – jó szóval. Erre is szüksége van a kárpátaljai magyaroknak (és nem csak nekik, de mi velük vagyunk élő kapcsolatban).
Segíteni pedig rengeteg csatornán lehet: nagy segélyszervezetek, állami programok, önkormányzatok, gyülekezetek, kisközösségek szervezik a szolidaritás kisebb és nagyobb köreit, Romániában és Magyarországon egyaránt, felsorolni is lehetetlen. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület összegyűjtött néhány lehetőséget, ide is teszem a bejegyzést – de ezen kívül is számtalan mód áll rendelkezésre.
Ui.: Amikor elkezdtem írni ezt a szöveget, még hamvazószerda volt: a bűnbánat napja, amikor emlékezünk arra, hogy porból lettünk és porrá leszünk.
El is hallgatok.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
Jövő héten jelenti be a kormány a deficitcsökkentő intézkedéscsomagot. Két hónapos kiskutyát dobott ki az ablakon egy pașcani férfi.
A Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) elnöke, Elena Costache azzal vádolja a kormányt, hogy „egyik napról a másikra” 65 évre akarja emelni a bírák és ügyészek nyugdíjkorhatárát, ami a rendszer összeomlásához vezethet.
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Egy 70–80 méteres szakadékból került elő annak a motorosnak a holtteste, akit csütörtökön megtámadott egy medve a Transzfogarasi úton, a Vidraru-tó közelében.
Medve végzett egy olasz turistával a Transzfogarasi út Argeș megyei szakaszán – közölték a hatóságok csütörtökön.
Késsel fenyegetve csikartak ki egy idős férfitől 16 ezer lejt 20 méternyi ereszcsatorna felszerelésének „árát” négy ismeretlen, a férfi feljelentést tett a rendőrségen. Az elkövetőket 24 órára őrizetbe vették.
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
A 85 éves Emil Constantinescu meglepően őszinte volt egy, a bányászjárás évfordulójára szervezett eseményen, de ez aligha nyújt elégtételt a történelmi sérelmekre…
A 85 éves Emil Constantinescu meglepően őszinte volt egy, a bányászjárás évfordulójára szervezett eseményen, de ez aligha nyújt elégtételt a történelmi sérelmekre…
Ami megfogalmazhatatlan, mégis mindig megpróbálkozunk vele.
Ami megfogalmazhatatlan, mégis mindig megpróbálkozunk vele.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.