Az jut eszembe rólatok, amit látok a telefonomon. Azok vagytok, aminek látszotok, barátaim.
Barátaim! Én eddig nagyon barátságos voltam, barátaim, mindenkit visszakövettem, barátaim, lájkoltam, ahol tudtam, barátaim, mondhatni baráti voltam, barátaim, de ennél a szobakutya-ügynél most már betelt a pohár. Barátaim.
Pedig még az állómuskátli-futómuskátli vitában (mit vitában, harcban!) is próbáltalak megérteni benneteket, bár közben azért éreztem, hogy lélekben eltávolodom tőletek, gyepes, állómuskátli-párti barátaim. Azt vettem észre magamon, hogy figyelem, hogy ki mit ültet a balkonládába, és aszerint sorolom be az embereket. Azt hittem, télvíz idejére ez némiképp elcsendesül bennem, de sajnos ez a szobakutya-mizéria már-már barátgyűlölővé tett, barátaim.
Éjfeketék vagytok, barátaim. Gondolatilag, mármint – mert nem vagyok rasszista, csak hogy szögezzük le már az elején. Hiszem, hogy egyenlők vagyunk, barátaim. De abban nem hiszek, amit állítotok, barátaim: hogy a szobakutyák nem költözhetnek fel a kanapéra. Barátaim, ez jogtiprás. Ez elavult, ósdi beszűkülés valamiféle törzsi buborékvilágba. És ne mondjátok azt, hogy kiálltatok a barnamedvék alvási szokásainak átalakításáért, az állatkerti anakondák felszabadulásáért. Ez rég volt, és nekem már nem elég, barátaim. Azok vadállatok voltak, barátaim. Ti már akkor sem gondoltatok a szobakutyákra. Így volt, vagy nem így volt, barátaim? Tessék, valljátok be barátaim!
Az udvari kutyák világában éltek ti még. Még csörögnek a láncok az agyatokban. Fejetekben még futnak a szekerek után az ebek a sáros utakon. Ma már felvesszük az ebeket a szekérre, barátaim! Nem hagyjuk lógó nyelvvel loholni őket, barátaim! Tudnotok kéne, de nem tudjátok, mert buták vagytok, barátaim. S közben a szobakutyák a padlón szomorkodnak. Befele sírnak, csak nem mutatják. Ejh, nem is részletezem, csak felhúzom magam.
Pedig kiáltanám nektek, ha kiálthatnám: – Barátaim, hallgassatok! Barátaim, ti eszement bunkók! Fogjátok be, hahó! Ordítanám feszülő nyakkal, dagadó erekkel, vicsorító szájjal, mert mindig annyira feldühítetek, csak üvölteném és üvölteném bele az éterbe, hátha meghalljátok, hátha eldugultok, hátha felszívódtok, hátha megszűntök elém tolakodni, elém türemkedni, elém szökelleni, barátaim. Ti síkagyú gazellák. Ti műagyarú vakelefántok. Ti gondolatzabáló termeszek. Állat barátaim.
Csak írjátok, és írjátok azokat a kommenteket, barátaim. Hogy a kanapé azé, aki megvásárolta. Hogy a kanapé összetartja és szétválasztja a családot. Hogy a kanapén üljenek csak az emberek. Mondjátok, tudjátok ti, hogy mire való egy kanapé? Nem tudtok ti semmit! A rökamiék világában éltek még, abban.
Azelőtt azért találtam egy-két jó tulajdonságot bennetek. Meg tudtam magyarázni, hogy mi bennetek a pozitív. Például így: Sokat iszik, de jó szakember./ Állandóan beszél, de milyen kedves vendéglátó./ Úgy idegesít, de azért olyan rendes. /A másik politikust kedveli, lelke rajta, attól még mennyit buliztunk, te jó Isten! Hogy tudott csajozni! Nekem is mindig jutott egy-egy nő.
Most semmi. Nem csaj, dehogyis, megnősültem. Hanem semmi jó gondolat másokról. Nézlek benneteket a falamon, barátaim, és csak az jut eszembe rólatok, hogy milyenek vagytok. Barátaim. Hogy nem hiszitek, ami tudvalevő. Hogy nem látjátok, ami nyilvánvaló. Hogy hiába írom le ezerszer, hogy hiába mondom, hiába ordítom, hiába üvöltöm, hiába nyöszörgöm a falatokra, az arcotokba, a pofátokba: engedjétek a kanapéra a szobakutyákat!
Már rettegek, nehogy összefussak az utcán valamelyikőtökkel, autóval járok mindenhová. Mert az jut eszembe rólatok, amit látok a telefonomon. A szobakutya-ügy óta valahogy nincs pardon. Nekem azok vagytok, aminek látszotok, barátaim.
Jó, tudom, nem kellene ilyen komolyan venni, de mégis. Nem tehetek róla.
Hogy, kérdem én, hogy? Azt?! Arról a portálról? Amelyik? És kiírtátok, ki mertétek írni azt! Nem sül le a pofátokról! És hozzászóltok! Ahhoz! Arról nem is beszélve, amikor meg sunyítotok. Tudom én, hogy miért sunyítotok. Hallgattok, és azt hiszitek. Hogy.
Ha jön velem szembe az utcán (mert azért néha csak ki kell szállni a kocsiból) valamelyik ilyen – vagy pontosabb, ha azt mondom: olyan – barátom, én már azt sem tudom, hová nézzek. Mert tudom róla. Tudom, amit tudok. És amit tudok, azt nagyon jól tudom. Tudom, hogy milyen. Tudom, hogy OLYAN. Van, hogy meg kell állni, két szót váltani. Ilyenkor kényszeredetten mosolygok, és lázasan keresgélek az agyamban. Mondom, milyen szép volt a múltkori fotó. Micsoda helyek. De szép család. Mekkora hal. Csodás befőtt. Remek torta. Jó buli lehetett. Nem is tudtam, hogy zenélsz. Milyen szép idézet volt. Na, általában találok valamit az emlékeimben a falamról, arról beszélgetünk. Miközben tudom én. Hogy ő. Olyan.
Ha rövid a csevej, még elmegy. De ha hosszabbra nyúlik, már baj van. Olyankor jönnek a szobakutyák. Innen vagy onnan, de mostanában csak hozzájuk lehet kilyukadni. Vagy a közelükbe.
Nem könnyű ilyenkor, barátaim. Sőt: nagyon nehéz ilyenkor, barátaim. Hogy mit mondjunk egymásnak, barátaim. Hogy hallgassunk, vagy beszéljünk, barátaim. Hogy kérdezzünk, vagy kijelentsünk, barátaim. Hogy titkoljunk, vagy kifejtsünk, barátaim. Hogy piruljunk, vagy kihúzzuk magunkat, barátaim. Hogy felnézzünk vagy elnézzünk, barátaim. Hogy célozzunk rá, vagy sem, barátaim.
Ez már a jövő, barátaim? Mert mindig lesznek szobakutyák, barátaim.
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.
A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
Háztetőket szakított, fákat döntött ki és elárasztotta az utcákat a vihar szerdán Sinaián és a Prahova-völgyének több közkedvelt üdülőtelepén.
A Salrom igazgatójának lemondását és új bánya megnyitását követelték Parajdon. A környezetvédelmi miniszter szerint nem orvosolható pusztán vadászattal a medveprobléma.
Jelentős gazdasági bűncselekmény gyanújával nyomoz a Kovászna megyei ügyészség. Hétfőn több házkutatást is végrehajtottak, amelyek során okiratokat és informatikai eszközöket foglaltak le.
A benzin és a gázolaj jelentősen drágul augusztus 1-jétől, amikor mind az üzemanyagok jövedéki adója, mind az általános forgalmi adó (áfa/TVA) értéke emelkedik a Bolojan-kormány deficitcsökkentő intézkedéscsomagjának hatályba lépése nyomán.
A gyanú szerint az orvos pénzt kért egy műtét elvégzéséért.
A birminghami műfajteremtő metállegendák hagyatéka az egyetemes kultúra része marad. Azoknak is, akik a vasfüggöny mögül lesték őket, és azoknak is, akik az angol vasöntödékből.
A birminghami műfajteremtő metállegendák hagyatéka az egyetemes kultúra része marad. Azoknak is, akik a vasfüggöny mögül lesték őket, és azoknak is, akik az angol vasöntödékből.
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
A 85 éves Emil Constantinescu meglepően őszinte volt egy, a bányászjárás évfordulójára szervezett eseményen, de ez aligha nyújt elégtételt a történelmi sérelmekre…
A 85 éves Emil Constantinescu meglepően őszinte volt egy, a bányászjárás évfordulójára szervezett eseményen, de ez aligha nyújt elégtételt a történelmi sérelmekre…
Ami megfogalmazhatatlan, mégis mindig megpróbálkozunk vele.
Ami megfogalmazhatatlan, mégis mindig megpróbálkozunk vele.
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.
A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.