// 2026. november 18., szerda // Jenő
Papp Attila Zsolt Papp Attila Zsolt

Egy éve élünk a kr. u. időszámításban

// HIRDETÉS

Nem árt naponta emlékeztetni magunkat arra, hogy mindaz, ami ezekben a hónapokban, években történik velünk, az nem a normális üzemmód.

(Külön)Vélemény

Szerző: Papp Attila Zsolt
2021. február 26., 12:24

Amikor két éve, kr. e. 1-ben (azaz a koronavírus – vagy a karantén – előtti esztendőben) szerencsém volt látogatást tenni a Közel-Keleten, még nem sejtettem, hogy az arcot eltakaró viselet látványa alig néhány hónap múlva már nálunk is szokványos lesz, ráadásul uniszex kiadásban, és mellőzve azt a diszkrét vonzerőt, amely a kitárulkozás helyett az elrejtést preferáló muszlim nőképet – legalábbis számomra, akkor – körbelengte. Akkoriban egyre népszerűbbé vált – néhol törvényerőre is emelkedett – Európában, különösen a nagyszámú bevándorlóval rendelkező nyugat-európai országokban az az álláspont, miszerint az arc eltakarása idegen a mi transzparenciára és közvetlenségre épülő kultúránktól. A kr. u. időszámításban nehezebb lesz érvelni ez ellen, a pandémia remélt elmúltával is.

Mindez azért jutott eszembe, mert napra pontosan egy évvel ezelőtt vették nyilvántartásba az első koronavírussal fertőzött személyt Romániában. Igen, „csak” egy éve, még ha többnek is érzékelhettük az eltelt időszakot.

Ami azóta történt: történelem. És akárcsak a történelem, nem ért véget.

Emlékszem az ismeretlentől való szorongásra, a várakozásteljes, már-már apokaliptikus hangulatra, az utolsó „normális” kocsmázásokra, amikor a legfennebb négyfős asztaltársaságok tagjai már vonakodva fogtak kezet egymással. Aztán a karantén hónapjaira, amelynek során az emberek kénytelenek voltak újrafelfedezni az otthonukat, sokunk pedig azt is, hogy a kiváltó okok és körülmények nyomasztó volta ellenére az életritmusunk lassításának, a befele fordulásnak és az emberi interakciók legszükségesebbekre és legfontosabbakra való korlátozásának jótékony hatásai is lehetnek, legalábbis átmenetileg. (Zárójelben jegyzem meg, hogy sohasem játszottam annyit a gyerekeimmel és sohasem társalogtam annyit a közvetlen szomszédaimmal, mint akkoriban; és olyan régi, távol élő ismerőseimmel folytattam hosszas telefon- és videóbeszélgetéseket, akiket korábban is eszembe juthatott volna felhívni, hiszen azelőtt sem találkoztunk túl gyakran.)

Mindeközben sokak számára ez maga volt a pokol,

meglévő konfliktusok elmérgesedésének, háztartások, családok szétesésének, az egyedüllétből fakadó szorongásoknak a melegágya, a növekvő szociális kilátástalanságnak, munkahelyek elvesztésének, vállalkozások csődközelbe kerülésének, egzisztenciák összeroppanásának, kapcsolatok végzetes megszakadásának, pszichikai-fizikai betegségtünetek megjelenésének az ideje, olyan folyamatok katalizátora, amelyeknek a hosszú távú hatásait egyelőre felmérni sem tudjuk.

És voltak sokan, akik megbetegedtek, olyanok is, akik maradandóan károsodtak a betegség következtében, és voltak olyanok, akik meghaltak.

Vitatkozhatnánk napestig arról, hogy a társadalmaink helyesen választották-e meg a védekezés eszközeit. Nem tudom, hogy minden elkerülhető-e lett volna abból, ami történt. Attól tartok, hogy nem; hogy egy ilyen helyzetben nincs jó megoldás, csak kevésbé rosszak, és még azok is kérdésesek. És bizonyára vannak jóvátehetetlen veszteségek és megoldhatatlan problémák. Egyvalamiben azonban nagyjából biztos vagyok: hogy

a személyes tényezőt – az egyéni felelősségvállalás és hozzáállás kérdését – nem lehet kivonni ebből a bonyolult egyenletből.

Az ember sok mindenhez hozzászokik, ez evolúciós sajátosság, amely szükséges a túléléshez, és évezredek során a homo sapiens sikerességének ez az alkalmazkodóképesség volt a kulcsa. De hozzászokni valamihez nem azonos azzal, hogy sajátunkká tesszük és elfogadjuk természetes létformánkként – a rendkívüli helyzetnek épp az a lényege, hogy rendkívüli, a rendkívüliség pedig nem tarthat örökké.

Nyugtalanító látni, milyen könnyen, reflexek szintjén épülnek be mindennapi életünkbe és viselkedésünkbe a pandémiás állapot szükségmegoldásai és kényszerszülte mintái – születőben van egy „új normalitás”.

Magától értetődőnek kezdjük elfogadni azokat a normákat, amelyeknek a legitimitását pusztán az ideiglenességük adja,

és ez az egyszerű emberi kapcsolatoktól a piaci szolgáltatások világáig sok mindenben tetten érhető. Banálisnak tűnhet a példa, de az, hogy a maszk divatorientált ruházati kiegészítővé válhatott, amely esztétikai és/vagy identitásbeli kifejezőerővel bír, pontosan erről szól: annak a jele, hogy ebben a fordított karneváli időben igyekszünk megszelídíteni magunk számára a veszélyt és a kényszert. És ez is érthető, mert a mentális védekezés egyfajta formája (amely persze a kapitalizmus kereslet-kínálat viszonyrendszerének részévé vált): magam is inkább formatervezett maszkot hordok az egészségügyi szabványmaszkok helyett, mert irtózom az uniformizáltságtól és attól, hogy egy társadalom általános medikalizáltságának két lábon járó jelölője legyek.

Értsük jól: nem arról van szó, hogy helyes-e betartani a józan ész és törvény által is előírt óvintézkedéseket (helyes, bár sose szűnjünk rákérdezni azok értelmes és arányos voltára), hanem arról, hogy semmi nem marad következmény nélkül, semmi nem múlik el nyomtalanul abból, ami az ember életében történik, akár tőle függ, akár nem. Ezért nem árt naponta emlékeztetni magunkat arra – ha szükséges –, hogy mindaz, ami ezekben a hónapokban, években történik velünk, az nem a normális üzemmód.

Nem normális eltakart arccal járni az utcán („a mi kultúránkban”). Nem normális fizikai távolságot tartani szeretteinktől – és a többi embertársunktól is csak az illendőség megkövetelte mértékben. Nem normális hosszú időn át bezárkózni és megfosztani magunkat embertársaink társaságától. Nem normális gyermekeinket arra kárhoztatni, hogy folyamatosan, hosszú ideig egyedül üljenek egy szobában egy gép előtt. Nem normális az, hogy a pokol a másik ember.

Lehet, hogy most ez van, mert ennek kell lennie; de nem ez a normális.

Mindezt azért érdemes észben tartani, mert egyes naiv várakozásokkal ellentétben a válsághelyzet valószínűleg nem ér véget egyik napról a másikra: a járvány újabb és újabb mutációinak azonosítása erre utal. Ahogy abban sem lehetünk biztosak, hogy a következő években, évtizedekben nem leszünk kitéve a mostaninál sokkalta veszélyesebb világjárványok pusztításának. És azok a nemzedékek, amelyek a javakhoz való minél gyorsabb és teljesebb hozzáférés bűvöletében nőttek fel, és azt tanulták meg, hogy joguk van a kellemes és hosszú élethez, a szocializálódásuk eszmei alapját pedig az „élj a pillanatnak” imperatívusza jelentette (mondjuk ki: mi is), kénytelenek lesznek türelmesebb és szerényebb életvitelre hosszabban berendezkedni, egyszerre több személyes felelősséget és több személyes kockázatot vállalni, ha azt akarják, hogy a jövőnek

">„emberi arca” legyen.

És hogy ez az arc a maszk alatt is felismerhető maradjon.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Hogyan és miért lett Nicușor Danból a 2.0-ás cotroceni fikusz?
Főtér

Hogyan és miért lett Nicușor Danból a 2.0-ás cotroceni fikusz?

Az is nagy teljesítmény lesz tőle, ha végigviszi elnöki mandátumát. Az elsőt és egyetlent, mert második biztosan nem lesz, a rendszer láthatóan kezdi megunni az ilyen típusú figurákat.

Újraszentelték a templomot, amelyben házasságot kötött Horthy Miklós, és felavatták a néhai főgondnok eredeti szobrát
Krónika

Újraszentelték a templomot, amelyben házasságot kötött Horthy Miklós, és felavatták a néhai főgondnok eredeti szobrát

„Élő kövekből épült lelki templomért” mondtak hálát vasárnap délután Aradon, amikor is Bogdán Szabolcs János királyhágómelléki református püspök megáldotta a belvárosi református egyházközség kívül-belül felújított templomát és parókiáját.

Tizenegymillió lejjel vágta át a közlekedési minisztériumot egy személyszállító cég ügyvezetője – hírmix
Főtér

Tizenegymillió lejjel vágta át a közlekedési minisztériumot egy személyszállító cég ügyvezetője – hírmix

Több mint 17 ezer szekuritátés besúgót azonosított a CNSAS 26 év alatt. Nemzetbiztonsági kockázatok miatt kiutasítottak három pakisztáni állampolgárt Romániából.

Négy településen jártak a medvék, egyik nagyközségben kétszer is látták a nagyvadat
Székelyhon

Négy településen jártak a medvék, egyik nagyközségben kétszer is látták a nagyvadat

Farkaslakán, Csíkszentdomokoson, a Siménfalvához tartozó Rugonfalván és Csomafalván is medvét láttak szombaton – derül ki a Hargita Megyei Készenléti Felügyelőség tájékoztatásaiból.

Kiderült, mekkora nyugdíjemelést javasol a miniszter, kiemelt szerepben a kártyás utalás
Krónika

Kiderült, mekkora nyugdíjemelést javasol a miniszter, kiemelt szerepben a kártyás utalás

A nyugdíjakat 7,3 százalékkal kell emelni – jelentette be Florin Manole munkaügyi miniszter.

Unger Anna: a nyomozók tudták hova kell menni a pénzért
Székelyhon

Unger Anna: a nyomozók tudták hova kell menni a pénzért

A nyomozók tudták hol kell keresni azt nagy mennyiségű pénzt, amelyet november 12-én és 13-án végzett összehangolt nyomozási akciók során találtak meg – mondta az NVVH elnöke az RTL Házon kívül című műsorában vasárnap.

// még több főtér.ro
Az RMDSZ és az őszinteség politikája
2026. november 17., kedd

Az RMDSZ és az őszinteség politikája

Kimerülőben van az a politikai képviseleti modell, amelyben a választóktól négyévente bizalmat kérnek, a választások között pedig a politikai szervezet saját maga határozza meg, mit tart fontosnak elmondani a közösségnek.

Az RMDSZ és az őszinteség politikája
2026. november 17., kedd

Az RMDSZ és az őszinteség politikája

Kimerülőben van az a politikai képviseleti modell, amelyben a választóktól négyévente bizalmat kérnek, a választások között pedig a politikai szervezet saját maga határozza meg, mit tart fontosnak elmondani a közösségnek.

Ezért szeretem Romániát
2026. november 03., kedd

Ezért szeretem Romániát

Mintha tovatűnnének azok az idők, amikor egy erdélyi magyarnak szentségtöréssel ért fel még csak gondolni is arra, hogy szerethető-e ez az ország.

Ezért szeretem Romániát
2026. november 03., kedd

Ezért szeretem Romániát

Mintha tovatűnnének azok az idők, amikor egy erdélyi magyarnak szentségtöréssel ért fel még csak gondolni is arra, hogy szerethető-e ez az ország.

Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS