Ha röviden össze akarnánk foglalni a képernyőfüggőségről, az internet és a modern technika gyerekekre, fiatalokra gyakorolt hatásáról való legfrissebb tapasztalatokat, az valahogy így festene:

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!

Ennél kicsit bővebben és szakszerűbben Ráduly-Zörgő Éva logopédus, nevelési szakpszichológus foglalta össze a témát a kolozsvári Onisifor Ghibu Elméleti Líceumban A képernyő bűvöletében – Mit tehetnek a szülők? címmel megtartott szerdai előadásában.

A szakember azzal kezdte, hogy egy nappal korábban, február 6-ikán volt a képernyőmentes világnap, és hát kiderült, hogy senki sem tartotta meg a jelenlévők közül ezt a világnapot, hiszen

az okostelefon és az internet annyira az életünk szerves részévé vált, hogy egyszerűen nem tudunk élni nélkülük.

Ugyanez sajnos a gyerekekre is hatványozottan igaz napjainkban, olyannyira, hogy sokuknál komoly képernyőfüggőség alakul ki. Dél-Koreában például már egy évtizeddel ezelőtt az egyik legsúlyosabb közegészségügyi kérdéssé nyilvánították az internetfüggőséget, miután tucatnyi ember meghalt internetkávézókban; azóta külön internetfüggőkkel foglalkozó kórházakat is létrehoztak. Ráduly-Zörgő Éva egy rövid videót is levetített egy ilyen kórházban kezelt kislányról, amint elvonási tünetektől kínozva vonaglik egy kórházi ágyon infúzióval a karjában.

A tüneteket tekintve ugyanis nagyon hasonló dolgok zajlanak le ilyenkor az érintettek szervezetében, mint a drogelvonáskor, ami nagyon ijesztő.

Az okostelefonok, tabletek világában pedig ez a probléma egyre aggasztóbbá válik, és nem meglepő, hogy éppen a gyerekek vannak a legnagyobb veszélyben a modern technika személyiségromboló hatásaival szemben.

De mit tehetnek a szülők?

A kérdés mindennek tükrében egyre nyomasztóbb, hiszen egy merőben új problémáról van szó, egyelőre a szakemberek is csak tapogatóznak.

Rögtön az elején fontos leszögezni, hogy

az okoseszközöket és a különféle applikációkat eleve úgy tervezik meg, hogy függőséget okozzanak

– hiszen ebből szerzik a pénzt azok, akik létrehozzák azt a csalóka, virtuális világot, ami végső soron teljesen el tudja ragadni a valóságtól azt, aki óvatlanul bánik vele.

Természetesen a modern eszközök nagyban meg is könnyítik az életünket, a gyerekeket sem lehet teljesen eltiltani a használatuktól, hiszen a tanulásban is hasznos az internet. De még ezt az időt is érdemes okosan szabályozni, határt szabni neki, hiszen egy fejlődő szervezetre brutális következményei lehetnek, ha a gyerek egész nap a képernyő előtt görnyed ahelyett, hogy a szabadban szaladgálna, és megtanulná a szociális érintkezés egészséges alapjait a közös „offline” játék során.

Már önmagában az is ijesztő, hogy napjainkban az online kifejezés analógiájára offline-nak nevezzük azt, amit régebben még valóságként emlegettünk.

Az eredetileg marketingfogásként ismételgetett frázis – miszerint az interneten, az okoskészüléken keresztül az egész világ beáramlik a (gyerek)szobába – pedig legalább annyi veszélyt rejt magában, mint amennyire csábítóan hangzik első hallásra. Példaként Ráduly-Zörgő Éva egy konkrét esetet elevenített fel a praxisából: egy 13 éves kolozsvári kislány megismerkedett az interneten egy állítólagos Vaslui megyei kortársával, akivel egy idő után abban is megegyeztek, hogy találkozni fognak az egyik kincses városi bevásárlóközpontban. Amikor a rémült szülők megkérdezték, hogy mi legyen, a szakember azt tanácsolta, hogy semmiképpen ne tiltsák meg a találkozót, de ragaszkodjanak hozzá, hogy elkísérhessék a lányukat. Érdekes módon a Vaslui megyei csetbarátnő erre a hírre visszamondta a találkát, mert hirtelen „nem volt ideje”.

És egy másik valós történet: a szülők felfedezték, hogy a kislányuknak „vannak gyanús kapcsolatai” az interneten, így aztán elhatározták, hogy megleckéztetik. Egy ismerősük csinált egy hamis profilt, amin keresztül megismerkedett a lánnyal, hogy úgy mondjuk, bevetette a „vaslui lány” metódust, majd kicsalta a gyanútlan kamaszt egy elhagyatott helyre. Ő persze hazudott a szüleinek arról, hogy hova készül, és megjelent a megbeszélt helyen a megbeszélt időben. A helyszínen azonban a „felbérelt” ismerős várta, aki befogta a száját és berántotta egy furgonba. Ahol azonban a szülei várták, akik elmagyarázták neki, miért veszélyesek az ilyen találkák.

Ki ne szeretne magának ilyen szülőket…

Érdekes azonban, hogy az internetfüggő gyerekek gyakran hozzák fel saját mentségükre, hogy

a neten mindig találnak valakit, aki meghallgatja a problémáikat, még ha azok vadidegenek is.

Így aztán Ráduly-Zörgő Éva azt tanácsolja a szülőknek, hogy „tartsák nyitva a csatornákat” a gyerekeik felé, hallgassák meg őket, legyenek türelmesek, megértők velük, hogy ne üldözzék őket a türelmetlenségükkel holmi Vaslui megyei „kislányokhoz”.

Az egyik kulcskérdés, hogy naponta mennyi időt engedélyezzenek a szülők a gyerekeiknek internethasználatra. Nos, kétéves korig egyáltalán nem lenne szabad okostelefont adni a gyerek kezébe – ezzel szemben egy amerikai felmérés szerint

a másfél évesek 80 százaléka már kütyüzik.

Nálunk nincs erről reprezentatív felmérés, de itt sem lehet sokkal jobb a helyzet. A szülők gyakran azzal mentegetőznek, hogy a gyerek nem hajlandó rendesen enni, ha nem nézhet közben valami gagyi rajzfilmet a telefonon. A szakember azonban felhívta rá a figyelmet, hogy sok gyerek régen sem volt evőbajnok, csak akkor még katonákat, sajtvonatot csináltak nekik a szülők vagy élő szóban meséltek nekik, hogy ezzel meghozzák a kedvüket az evéshez. Mennyivel egyszerűbb ma megnyomni a lejátszás gombot…

Ma már egyre nyilvánvalóbb, hogy

a túlzott képernyőhasználat visszaveti a gyerek fejlődését:

egyrészt, mivel vizuálisan is látja az illető mesét, nem kell a képzeletére hagyatkoznia, másrészt a beszédkészséget is ronthatja az okostelefon. A szakember elmondta, hogy a szinkronos rajzfilmek mennyire összezavarhatják a kicsiket, hiszen nem úgy mozog a karakterek szája, ahogy beszélnek. Pedig egy gyerek a szájmozgást is figyeli, azt is utánozni próbálja… Konkrét kutatás is igazolta, hogy a másfél év alattiaknál a megkésett beszédfejlődés esélyeit nagyban növeli, ha naponta egy óránál többet bámulják a képernyőt.

Nagy probléma az is, hogy a gyerekek egyre korábban kapnak saját okostelefont. 2017-ben átlagosan 10,3 év volt ez a kor, ma már valószínűleg még rosszabb a helyzet, hiszen „kisírják” maguknak a szülőktől.

Ha az osztály 80 százalékának már van okostelefonja, akkor ciki, ha neked nincs.

Így aztán nagyon korán, akár már 9 éveseknél kialakulnak a függőségnek olyan jelei, mint az úgynevezett FOMO, a „kimaradok valamiből” (angolul: fear of missing out) fóbia, ha például olyan helyen vannak, ahol nincs wifi.

Ilyen feltételek mellett az sem meglepő, hogy ma már 5 gyerekből 1 valamiféle internetes zaklatás áldozatává válik. Az extrém példákat láttuk a Momo-jelenség vagy éppen a Kék bálna kihívás kapcsán – az ilyen extrém zaklatások gyakran tragikus végkifejlethez vezethetnek.

Az agresszív játékok és egyáltalán a társas létezés, az emberi interakciók hiánya személyiségzavarok kialakulásához, az empátia hiányához vezethetnek. De a lelki következmények mellett

a testi elváltozások is egyre gyakoribbak a túlzásba vitt okostelefon-használat következményeképpen:

sokaknál úgynevezett telefon-nyak alakul ki, vagyis konkrétan meggörbül a nyak, a hátgerinc a nem megfelelő testhelyzet miatt, de az SMS hüvelykujj is egyre elterjedtebb: a hüvelykujj ízületei gyakran begyulladnak a sok pötyögéstől.

Ráduly-Zörgő Éva elsősorban azt tanácsolja a szülőknek, hogy következetes szabályokat vezessenek be az okoskészülékek használata terén a csemetéiknek. Két éves kor alatt – amint már szó volt róla – egyáltalán nem szabad nekik ilyen eszközöket adni, a 2–5 éveseknek naponta maximum egy, a 6–12 éveseknek két órát engedélyezzünk. Emellett igyekezzünk szórakoztató, vonzó alternatív programokkal elvonni őket a készülékektől – ám ezekben a programokban (legyen az kirándulás, társasjáték, sport vagy bármi egyéb „offline” tevékenység) a szülőknek is részt kell venniük.

A szülők jó példája ugyanis kulcsfontosságú, hiszen a gyerekek a felnőttek viselkedését utánozzák:

az a gyerek, aki folyton azt látja, hogy a szülei a telefonjukon lógnak, maga is ezt a viselkedésmintát fogja megtanulni.

Hasznos szabályok lehetnek:

• használat után a gyerek tegye el a készüléket, hogy ne ingerelje további használatra,
• a gyerekszobában ne legyen semmilyen kütyü, hiszen a kicsik akár éjjel is képesek felkelni, hogy netezhessenek, az alváshiány pedig pusztító a fejlődő szervezet számára,
• a kicsik használják a készüléket a szülőkkel együtt – így később meg is beszélhetik a látottakat,
• szervezzünk kütyümentes napokat – az egész családnak,
• a gyerekek telefonját a szülők szobájában kell feltölteni,
• az is hasznos lehet, ha a gyerek különféle apróbb feladatok elvégzésével (például a szobája kitakarításával) érdemli ki a telefonhasználat jogát,
• az iskolai feladatok mindig előnyt kell élvezzenek a „telózással” szemben,
• be kell vezetni az úgynevezett nyitott ajtó szabályt – hogy a szülő rá tudjon nézni, mit böngészik a neten a gyerek,
• meg kell dicsérni a lurkót, ha betartja a szabályokat,
• és a már említett közös programok szervezése is segíthet, hiszen a képernyő nem helyettesíti a családot.

Ezek persze csak tippek, igazából minden családban ki kell alakítani a saját járható utat a gyerek(ek) igényeinek megfelelően. Ami egyáltalán nem könnyű, hiszen a technológia fejlődésével a gyereknevelés is egyre bonyolultabb lesz, a fiatalok pedig egyre nagyobb veszélynek vannak kitéve.

Mint ahogy a felnőttek is, hiszen ne higgyük, hogy mi immunisak vagyunk a képernyőfüggőséggel szemben.