Mifelénk az egyetemi tanár és a főorvos is mackót hord odahaza, akár a bolti eladó, a gyári munkás vagy a gyártulajdonos. Az otthoni tréningviselésnek nincsenek társadalmi korlátai.
Mari, te miért veszed fel itthon mindig a pizsamád? – kérdezte tőlem valamikor a kétezres évek elején elkerekedett szemmel a négyéves Charlotte egy csodás alpesi kisvárosban, a Haut-Savoie megyei Annecyban egy viszonylag ködös délután. Épp csak hazatértünk délutáni tóparti sétánkból, és én annak rendje-módja szerint átöltöztem. Charlotte velem szemben állva méregetett, és érezhetően eléggé régóta foglalkoztatta ez a kérdés, még erősebben raccsolva nyomta meg az r-t a nevemben, melyhez ekként a roppant elegáns Marie írásmódot kell elképzelnünk. Igaz, hogy én, a Marie, akkori foglalkozásomat tekintve jeune fille aupair (ejtsd: zsőnfijjóper), a távoli Romániából érkező bébiszitter, hirtelen inkább Mariskának éreztem magam, mint Marie-nak, amint bő szürke tréningnadrágomban terjengek egy régi francia rökamién, és a megfelelő választ keresem. A beállt csendben a család többi tagja is a közelben kezdett tenni-venni, érezhetően fülelve, hogy vajon mi lesz a válasz erre a kardinális kérdésre.
Ekkor tűnt fel nekem, hogy bár már a második családnál lakom mint dadus, az otthoni mackónadrág viselésével mindenhol egyedül vagyok, mint különc kelet-európai leány. És az is akkor tűnt fel, hogy e furcsa és egyedi szokásomra tulajdonképpen úgy tekintenek ezek a jó franciák, mint ahogyan mi a távoli törzsi népek rítusaira, nyitottan, érdeklődve, de odabenn mégis borzongó, távolságtartó csodálkozással, persze jelét sem adva kívülről annak, hogy az, amit látunk, eltér az általunk megszokottól.
Utólag többször felnyerítettem a röhögéstől, amikor elképzeltem, mi játszódhatott le bennük a természetesség álcája mögött,
és helyet foglaltam az egyébként mindig szépen terített asztalnál (damasztszalvéta! szalvétagyűrű!). Egyszerű pedagóguscsalád volt egyébként, semmi cicó, csak hát a tréning, mint otthoni öltözet ismeretlen volt arrafelé, és az étkezésnek is mindig megadták a módját és a kereteit – Charlotte, aki anyanyelve bonyolult igeragozásában még hozzám hasonlóan hibákat ejtett, már remekül használta a kést és a villát, valamint mindig engedélyt kért, ha fel szeretett volna állni az asztaltól. Később anyaként már-már hitetlenkedve gondoltam vissza erre a nevelési bravúrra, mint ahogyan hitetlenkedve néztem akkor, hogy nahát, egész nap utcai ruhában feszengeni? Porszívózni, főzni kinti ruhában? Hallatlan!
Szóval azt a nehéz pillanatot, amikor Charlotte
– amit én anyagi helyzetemhez képest meglehetősen drágán vettem elutazásom előtt, és amire eléggé büszke voltam, hiszen azelőtt turkálós, szedett-vedett darabokban jártam –, azt hiszem, kelet és nyugat felismerésszerű találkozásának, a kultúrák őszinte egymásra csodálkozásának pillanataként is értékelhetjük.
Vajon mit mondhattam volna Charlotte-nak, hogy ténylegesen érzékeltessem az otthoni mackó viselésének valódi mélységét, amit az anyatejjel szív magába hosszú évtizedek óta az ember, ha kelet-európai? Talán beszélhettem volna azokról az időkről, amikor hatalmas gyárak futószalagjai ontották a silány minőségű poliészter ruhát a dolgozó népnek, hogy aztán a csodás viseletek helyett a falusi asszonyok is – fő a praktikum – tréningnadrágot öltsenek odahaza gumipapuccsal és nejlon otthonkával.
Beszélhettem volna
hozzá otthon kötött mellényt vagy pulóvert és strapacipőt. Mesélhettem volna óvodásokról és iskolásokról, akiket egy rend új tréninggel ruháztak fel az új iskolaévre, amely aztán bokánál-csuklónál egyre rövidebb lett, térdnél és könyöknél pedig egyre foltozottabb. Mutathattam volna fényképeket ovis és iskolás lánykákról, akik nejlon mackónadrág fölé viselt nejlonegyenruhában néznek a kamerába és a jövőbe.
Szólhattam volna sötét, petróleumszagú boltokról is, ahol csak tréning, egyenruha és gumicsizma volt kapható a ruházati részlegen, és beszélhettem volna „kínai ruhaszagú” piaci bódékról, amelyek előtt szotyizva vagy cigarettázva ácsorognak a jobb napokat is megért eladók, s amelyekben még ma is lehet poliészter macinacit és otthonkát vásárolni. Meglehetősen unalmas lett volna egy négyévesnek, de esszéisztikus igénnyel leírhattam volna a susogó tréning jelenségét a kilencvenes-kora kétezres évek kelet-európai társadalmaiban. A dolgozó anyák ma is dívó szigorát, ha nem öltöznek át otthoni mackóba a gyermekeik, a kijáró ruhát kímélendő. A kijáró ruha kincs, jól kell kinézni odakünn, nem lehet szutykosan és foltosan, akkor sem, ha gyerek az ember, Charlotte.
Egyébként, szinte elfelejtettem, Charlotte,
akár a bolti eladó, a gyári munkás vagy a gyártulajdonos. Micsoda megvalósítása és öröksége azért ez a szocializmus egyenlőségeszméjének, hogy az otthoni mackóviselésnek nincsenek társadalmi korlátai! A kintinek már vannak, attól függően, hogy ki miként és hová hordja e ruhadarabot, és hát, aki gazdagabb, annak sok esetben van jó márkás ünneplő tréningje.
Te Charlotte, lehet, hogy röhögni fogsz, mondhattam volna neki, de van ünneplő és van otthoni tréning, komolyan. Az ünneplő tréning az újabbik tréning, amelyet még nem rodált be az ember, esetleg jobb napokra tartogatja. Kicsit tart is tőle, idegenül szemléli, és amikor mondjuk, közelebbi vendégek jönnek, felveszi. Csak nem fog utcai ruhában kényelmetlenkedni attól még, hogy vendégek jönnek, hülyén is nézne ki, hogy ül a saját kanapéján talpig utcaiban. Na, ilyen helyzetekre kell az ünneplő tréning. Vagy vasárnapra esetleg. Van, aki az ünneplő tréninget hordja kirándulások, kinti szabadidős tevékenységek céljára is, vagy lemenni a boltba. De nagyon sok ember az otthoni tréningben lép ki a közeli kisboltba, és reméli, hogy nem találkozik senkivel.
Az otthoni tréning sokkal inkább kifejezi viselőjét, hozzánő már-már.
ágyakra, fotelekre hajítva hever, vagy a szennyeskosárban. Az otthoni tréning mindig úgy néz ki, mintha épp ki kéne mosni, éppen ezért ritkán jut el a mosásig, küllemét valahogy már úgyis megszokták a családtagok. Rendszerint térdben és fenékben erősen megnyúlt állapotú, bokarésznél kissé rövid, a varrások mentén gyakorta kis lyukak fedezhetők fel. Egy idő után már nem csak a varrások mentén. Has alatti és combrésznél különféle foltok díszítik attól függően, hogy milyen ház körüli munkákat végzett és milyen étkeket fogyasztott viselőjük. Zsebeik tartalmáról most inkább nem beszélnék, kedves Charlotte, mindenek van határa, nohát.
Amikor már az otthoni tréning nagyon koszlottnak találtatik, a kelet-európai háztartások asszonyai erőszakkal elkobozzák a családtagoktól, vagy titokban, amikor viselőjük nem tartózkodik odahaza, összeszedik és mosásba teszik. Ettől aztán a nadrágok tulajdonosai rendszerint kiborulnak, mert időszakosan egy kevésbé kedvelt nadrágot kell otthon felölteniük.
extrém helyzetekben három, bár ilyenről inkább csak hallomásból tudunk. (Amit nem mondhattam volna el Charlotte-nak, hogy egyszer majd, a bezárkózásra kényszerítő kétezerhúszas években nagy kincs lesz a több otthoni tréning, erősen megnövekednek az erre irányuló családi beszerzések.)
No, nem tudok pontosan visszaemlékezni már, hogy végül mit is feleltem Charlotte-nak, a kérdés égett erősen belém. Minthogy a felvetés hirtelen ért, csak röviden, kissé pironkodva válaszoltam, azt tudom. És azt is, hogy tisztáztam azért, fontos a különbségtétel: a mackó nem pizsama, mert ugye a tréning az trénig, a pizsama az pizsama. Mert ki venne fel pizsamát fényes nappal? Senki, naugye. Az ember azért adjon magára.
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.
A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
A benzin és a gázolaj jelentősen drágul augusztus 1-jétől, amikor mind az üzemanyagok jövedéki adója, mind az általános forgalmi adó (áfa/TVA) értéke emelkedik a Bolojan-kormány deficitcsökkentő intézkedéscsomagjának hatályba lépése nyomán.
A Salrom igazgatójának lemondását és új bánya megnyitását követelték Parajdon. A környezetvédelmi miniszter szerint nem orvosolható pusztán vadászattal a medveprobléma.
Jelentős gazdasági bűncselekmény gyanújával nyomoz a Kovászna megyei ügyészség. Hétfőn több házkutatást is végrehajtottak, amelyek során okiratokat és informatikai eszközöket foglaltak le.
Megmenthetőnek látták a vízzel elárasztott parajdi sóbányát júniusi ottjártukkor az EU vészhelyzeti polgári védelmi mechanizmusa keretében terepszemlét tartott szakértői csoport tagjai.
Előbb az étkező turistákat kergette el a tányérok mellől, majd a kiérkező hatóságokra is rárontott az a fiatal medve, amelyet szerdán délben kénytelenek voltak kilőni a vadászok egy zeteváraljai panzió udvarán.
Befejezhetetlen írás a Pénzpazarlásra Harminc Éve Rácsodálkozó Döntéshozók Országára rácsodálkozásról.
Befejezhetetlen írás a Pénzpazarlásra Harminc Éve Rácsodálkozó Döntéshozók Országára rácsodálkozásról.
A birminghami műfajteremtő metállegendák hagyatéka az egyetemes kultúra része marad. Azoknak is, akik a vasfüggöny mögül lesték őket, és azoknak is, akik az angol vasöntödékből.
A birminghami műfajteremtő metállegendák hagyatéka az egyetemes kultúra része marad. Azoknak is, akik a vasfüggöny mögül lesték őket, és azoknak is, akik az angol vasöntödékből.
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
A 85 éves Emil Constantinescu meglepően őszinte volt egy, a bányászjárás évfordulójára szervezett eseményen, de ez aligha nyújt elégtételt a történelmi sérelmekre…
A 85 éves Emil Constantinescu meglepően őszinte volt egy, a bányászjárás évfordulójára szervezett eseményen, de ez aligha nyújt elégtételt a történelmi sérelmekre…
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.
A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.