1.
Kedves kollégák, itt van ez a remek felület, amely mindent összesít, könnyedén megtanulható, leegyszerűsíti az online oktatás nehézségeit, feladatok adhatók ki és kérhetők számon, interaktív leckék készíthetők, és ami a legfontosabb: látható az egész csoport.

2.
Sziasztok, mennyire örülök, hogy végül mindenkinek sikerült bejelentkezni! Ööö…de ti kik vagytok? Igaz, csak a monogramokat látok a képernyőn, de olyan sokan vagytok! Nézzük a névsort, ó, atyám, rossz csoportot hívtam meg erre a kurzusra, a tietek egy teljesen más tantárgy…De mi van az igazi csoporttal? Rohanok! Találkozunk holnapután tíztől, ugye? Küldök új meghívót! Akkor majd kapcsoljatok kamerát is, légyszí!

3.
Amíg a többiek megérkeznek, elmondod, hogy pontosan mit látsz a hátteremben? Az ágy kicsit sem látszik? Huh, megnyugodtam. Pillanat, kikapcsolom kicsit, még úgysem kezdünk, beosont a párom a ruháiért, itt tartja.

4.
Nem látom a fejeket! Helló! Csak hat embert ismerek a csoportból, el fogok menni mellettetek, ha találkozunk az utcán. Egy négyzetet látok benne a monogramotokkal, fogalmam sincs, kiknek beszélek, ez borzasztó. Azért a filmrészletet néztétek? Igen, csak nem hallottátok? Máskor szóljatok közbe nyugodtan, ne nézzem egyedül, én ezeket már sokszor láttam. Na, próbáljuk még egyszer, valamit nem kapcsoltam be. Vajon mit nem kapcsoltam be? Kicsi pötty balra lent? Köszi!

5.
Kedveseim, úgy érzem magam, mint egy magányos rádióbemondó, legalább köszönésnél kapcsoljunk kamerát, kérlek. Tudom, hogy mindenkinek nehéz, felnőtt emberek vagyunk, semmiképp nem szeretnék szankciókat alkalma…hallottátok ezt a csattanást? Jesszus, sír a gyerekem. Tíz perc szünet, jó?

6.
Gyerekek, én már Mekka felé fordítottam a laptopomat, s lezárt billentyűzetemre borulva kérlek: kapcsoljatok kamerát. De legalább hallotok, ugye? Hálistennek. S a megosztást, azt látjátok? Neeem? Anélkül beszélek? Pedig mennyit dolgoztam ezen a prezentáción. Na, mindegy, megkísérlem újra. Segítsetek, vajon mit nyomok rosszul? De azért minden világos volt eddig, ugye? Sikerült jegyzetelni is, ugye?

7.
Milyen jó, hogy végre mindenkit láttam a csoportból így néhány hét után, tudom, hogy azt mondtam, hogy nem vizsgázhat, akit nem látok, no, de mégis: én annyira, de annyira örülök! Ki az a csajszi, aki ott sertepertél nálad a háttérben, Örs? Ki? Anyukád? Főz? És hallja az órát? Ó. Jaj. Bocsánat. Hehe. Jó napot! Mi lesz az ebéd? Ó, az, de finom. Lejár az órám, megyek én is főzni.

8.
Ne tessék haragudni, de én nem tudom bekapcsolni a kamerát, mert. Egy hete beteg a kutyám, viszem állatorvoshoz. Muszáj menjek az utcán, de azért hallgatózom. Ha már itthon vagyok, elkezdtem dolgozni egy építkezésen, sajnos a kezeim foglaltak, de hallom, amit mondani tetszik. Dolgoznom kell, egy konyhán vagyok, igen, beteszem a zsebembe a telefont, mert megszid a főnök. Épp sofőrsulizom, belekezdtem, ha már itthon vagyok, szigorú az oktató, kikapcsolom, jó? Éppen vért adok, szédelgek eléggé. Épp vezetek, megyek a barátnőmhöz, nagyon vár. Kell menjek anyukámmal nagymamámhoz segíteni. Kiléptem cigizni, rossz példát mutatnék. Tudom, hogy dél van, de még ágyban vagyok, sajnos. Vállalhatatlanul, rettenetesen nézek ki, én így nem tudok mutatkozni. Vonaton ülök, vannak körülöttem, és szakadozik a jel is.

9.
Sajnos nem tudom felolvasni a házit. Kinn vagyok, nem látszik a képernyő. Valahol vagyok, és nagyon hülyén nézne ki, ha elkezdenék egyedül beszélni. Nem tudtam feltölteni, nem engedte a rendszer, s a laptopomon van, de én most nem laptopon vagyok. A 8. pont miatt. Nem, sajnos nem tudok írni sem most ugyanezekért, de pótolom!

10.
Akkor az óra első felében beszéljük meg a házikat. Hogyhogy nincs házi? Mert nem hoztam létre a feladatot a felületen? De hát mondtam szóban a múlt órán, nem? Mi, azt hittétek, hogy úgy nem érvényes?

11.
a. Visszhangzom, mindenki kikapcsolta a mikrofont? Kapcsoljátok ki a mikrofont!
b. Nem hallak, légyszí kapcsold be a mikrofont!
c. Halló, Csilla, hallasz? Ott vagy, hallottad a kérdést? Ja, megjött a futár?! Menjél csak, megvárunk! Hogy mi volt a kérdés? Mondom újra, igen.
d. Aztakurvabazeg! – Jenő, bekapcsolva maradt a mikrofon! – Eztnemhiszemelbazeg! – Jenőőő, a mikrofon! Háttérből egy férfihang suttogva: – Jenő, gyere baszki, mind mondja a tanárnőd, hogy kapcsold ki azt a kurva mikrofont.

12.
Kedveseim, vége. Ez az utolsó óránk ebben az évben. El sem hiszem, hogy vakáció. Azért megcsináltuk, hát nem? Nem is volt olyan rossz, helyt álltunk derekasan, hát nem? Istenem, vakáció! Tudom, hogy öt perce említettem utoljára és én vagyok a tanár, de vakáció. Örültök? Ugye? Vakáció. Nagyon vártátok, ugye? Tényleg hihetetlen. Vakáció. Vakáció!