Köpni-nyelni nem tudunk: a tanzániaiak vízbe ugrálnak Iohannis elnök képével!

Mint azt már az ereszen reszkető verebek is tudják: Klaus Ionopotchivanoc Iohannis álkisebbségi államelnök jókora körútra indult Afrikában. És persze, hogy rajta volt a világ szeme. Mert oké, hogy rendkívül fontos (?) tárgyalásokat is folytatott, de végül valahogy minden egyes helyszínen exkluzív turisztikai központokban végezte a nehéz munkanapot. Érthető egyébként, hogy elfáradt, hiszen többek közt az ő tiszteletére előadott rituális táncokat is végig kellett néznie. Talán a fáradtság okozta, hogy – nejével, Carmen asszonnyal ellentétben – nem állt be a táncolók közé.

Na de ami Tanzániában történt (pontosabban a Tanzániához tartozó Zanzibáron, amely teljesen véletlenül szintén hatalmas turisztikai látványosság), az mindent visz. A fáradságos látogatás végén, a búcsú érthető módon megható pillanataiban, amikor az érzelmek hajlamosak túlcsordulni, egy csoportnyi helybeli annyira bepörgött (feltehetően magától a Nagy Iohi Bwanától, elnézést kérünk a poénért), hogy Ionopot elnök képével kezükben beleugráltak a tengerbe. Miközben azt ordítozták, hogy Hakuna matata! Tessék csak nézni, nagyon édi:

Na mármost, erről a hakuna matatáról nincs olyan ember (ha egyszer van internetes kapcsolata), akinek ne az Oroszlánkirály című animációs film bájos betétdala jutna eszébe:

„Hakuna Matata!
Milyen gyönyörű szó.
Hakuna Matata!
Nem ráz, mégis jó.

Csak annyit jelent,
Szép az élet itt lent,
Tiszta élvezet,
A bölcselet,
Hakuna Matata!”

És milyen igaz, nem? Persze, hogy szép az élet, amikor egy álkisebbségi államelnök az adófizetők pénzén sétálja körbe Afrika turisztikai látványosságait.

Igaz, a dalszövegben vannak más részek is. Például:

„Ő kicsi kora óta büdös mint a görény,
A szagától elszédül mind aki él…”

Na de ennek már semmi köze nincs a jó Ionopot államelnökhöz.

Rázuhant egy nőre a Békás-szoros egy darabja

Nem kell itt semmiféle összeesküvésre, interetnikus feszültségre gondolni. Úgy tűnik, egyszerű, ám nagyon sajnálatos balesetről van szó.

A dolog úgy történt, hogy egy hölgy (feltehetőleg a barátjával) elindult Moldva felől a Gyilkos-tó irányába. A legfestőibb és legrövidebb utat választották, a Békás-szoroson keresztül. Igen ám, de – valószínűleg a mostoha időjárás is ludas lehet a dologban – egy meglazult kőkolonc éppen akkor zuhant le a hegyről, amikor autójuk arra járt. A kő ráesett az autóra, de szerencsére csak megsebesítette az anyósülésen utazó nőt.

Értelemszerűen riasztották a hatóságokat, a sebesültet kézsérüléssel kórházba szállították, a rendőrség pedig teszi a dolgát, vagyis megvizsgálja, nem-e lehet szó gondatlanságból elkövetett testi sértésről.

A polgármesterek nem mennek a budiig se Ciolacu miniszterelnök szaván, inkább lefújják a karácsonyi vásárokat

Mi történik, amikor a politikai elit összevissza beszél? Zavar lesz a fejekben. Tessék, egy példa: a kormány bő egy hónappal ezelőtt hozott egy sürgősségi rendeletet, amelyben felszólította a polgármestereket, húzzák meg a nadrágszíjat, ami az extrának nevezhető költségeket illeti. Na és a karácsonyi vásárok elvileg ilyen extra kiadásnak minősülnek. Utána viszont Marcel Ciolacu miniszterelnök azt nyilatkozta, hogy álljon meg a menet, a vásárokra nem vonatkozik a rendelet, mert igaz ugyan, hogy költségekkel jár, de bevételeket is eredményez.

Aztán eltelt az idő és most kiderült, hogy nem mindegyik polgármester veszi készpénznek a miniszterelnök szavait. Ha egyszer van jogszabály a spórolásról. Az egyik megkérdezett városgazda nyilatkozata eléggé sokatmondó:

„Ciolacu beszél, de nem írja le. Mi aszerint cselekszünk, amit a törvény előír.”

Magyarán: senki sem szeretne egy alapos ellenőrzést 2024-ben, azon a címen, hogy megszegte a költségcsökkentési rendelet előírásait. Így aztán például Fehér megye több városában nem lesz karácsonyi vásár. Ahol meg lesz, ha tetszik, hozott anyagból dolgoznak, annyi sziporkával, amennyit megengedhetnek maguknak. Mások azzal a lehetőséggel is megpróbálnak élni, hogy adományokat gyűjtenek vagy éppen szponzorokhoz fordulnak.

A történet akár banálisnak is tűnhet. A bizalmatlansági légkör azonban súlyos problémákat rejt magában. Különös tekintettel a jövő évi szuperválasztási évre.