// 2026. november 20., péntek // Jolán
vegyesen

A Luc folyó újjászületése – tűnődések horgászat közben

// HIRDETÉS

Egy kis Maros megyei folyóvíz regenerálódása. És egy nagyvárosi víz meggyilkolása.

Ha azt mondom: Luc, akkor a legtöbb ember nem érti. Viszont akik ismerik a Maros folyó Marosvásárhely fölötti szakaszát, jó eséllyel tudják, miről van szó: egy kis folyóról, amely a Beszterce-Naszód megyei Monorfalva közelében ered, majd alig 48 kilométernyi csörgedezés után Marossárpataknál ömlik a Marosba. Igazából folyónak is csak nagyon nagylelkűen nevezhető, a szélessége ugyanis a legszélesebb szakaszain is alig pár méter. Elnevezése felső folyásának térsége egykori többségi lakóitól, a szászoktól ered, a német Lutz aztán magyarul Luc, románul pedig Luț lett.

A Luc alaposan megszenvedte az elmúlt évtizedeket.

Mivel falvakon át, vagy azokhoz közel folyik, és tavaszi áradása rendszeresen elöntötte a földeket, a partját védőgátakkal emelték meg. De nem ez volt az igazi probléma, még az ipari szennyezés sem, mivel a Luc mentén nincsenek és nem is működtek soha ipari létesítmények. Hanem például az, amikor a szocialista mezőgazdaság „koronája”, a termelőszövetkezet földjeinek gyomirtózása után a traktorvezető és gépkezelő szakmunkás elvtárs a műszak után a folyóba engedte a permetező tartályban megmaradt vegyszereket, ezzel pedig tíz-húsz kilométer hosszan teljesen megmérgezte a folyót, kiirtotta a vízi életet a Lucban. Vagy amikor a folyó forrásvidékén működő tejüzem sutyiban beleengedte a vízbe a hulladékot és a szennyvizet, amitől ismét kipusztult az élet a folyóban.

Én ezeket az epizódokat gyerekkoromban, az 1980-as évek elejétől személyes tragédiaként éltem meg, mivel a Luc az a folyóvíz, amelynek a partján apám először horgászbotot adott a kezembe, és ahol aztán kedvemre elveszhettem a part menti bokrokban, nádasban, iszapban heteken és hónapokon át, a nagyapámék házától ugyanis, ahol nyaraimat töltöttem, egy kilométernyit sem kellett gyalogolni vagy biciklizni a Lucig (meg persze a Marosig), a parton pedig minden fát és bokrot részleteiben ismertünk. Megszámlálhatatlan horgászpillanat és izgalom kötődik bennem ehhez a helyhez. Ahányszor hazalátogatok, mindig kinézek a Luc és a Maros összefolyásához, ez amolyan stabil földrajzi pont az otthonban. Aki hasonló helyekhez kötődik, nagyon jó tudja, miről beszélek.

Aztán változott a világ, a szigorúbb környezetvédelmi előírásoknak köszönhetően

már nem lehet csak úgy belemosni a mérgeket vagy a disznóhizlalda mocskát a folyóba,

a közeli Maros medréből sem lehet a kavicsot kitermelni (az árterületről viszont továbbra is igen, de ez egy másik, kellemetlen történet).

Később lépésről lépésre végignéztem, amikor pár évvel ezelőtt igen nagyszabású mederszabályozási munkálatok kezdődtek a Luc mentén, Vajdaszentivány és Marossárpatak között. Kicsit aggódva néztem, amint a vízügyi hivatal megbízásából a folyópartot teljesen letarolják, minden bokrot és fát kivágnak, az árvízvédelmi gátat jelentősen magasabbra építik és megerősítik, a buldózer és a markológép pedig módszeresen végigmegy a mederben és holdbéli tájat mar az addig zölden kanyargó Luc helyére.

A Luc kb. egy évvel mederszabályozás után

Aztán eltelt egy év, majd egy újabb, és a Luc teljesen magához tért. A partjait újra beborították a rendkívül gyorsan növő fűzfabokrok, a mindent behálózó süntök-bozótosok, a nád és egyéb vízparti növények. A kanyarokban kezdtek újra kialakulni az öblök és forgók, a természetes akadályok. Még pár év és a folyópart ismét áthatolhatatlan növényfallá változik, amelyen csak a horgászok vágnak itt-ott néhány rést, hogy aztán naphosszat ücsörögjenek csendben a susnyásban.

Na és ez a magához térés az, ami legutóbb igen kellemes meglepetést szerzett nekem. A napokban, hosszú ideje először, ismét horgászbottal a kezemben mentem ki a Luc partjára, Marosba ömlésének helyén. Nem terveztem semmi komolyabb rákészülést, semmi horgásztáska, semmi háton cipelős botarzenál, merítőháló, meg effélék. A bolygó másik oldalán, nagyvárosban élő, hazalátogató kis unokaöcskösöknek akartam megmutatni, hogy s mint vannak a dolgok a folyóparton. Ezért csak egy kis spiccbotot vittem könnyű úszós szerelékkel, meg néhány szál komposztban termett vörösgilisztát csalinak.

Kánikula volt, a víz majdhogynem kávébarna a korábbi esőktől, ráadásul a vízszint is magasabb volt a megszokottnál. Ami a horgász számára általában azt jelenti: nem lehet fogásra számítani.

És akkor elkezdődött a meglepetéssorozat,

mert egyik kapás jött a másik után. Egy kb. 4-5 méter széles kis vízfolyásban, alig 30 centiméter mélyen úszott a szerelék, ezért nem is a kis halacskák sűrű kapásai voltak meglepők, hanem a megfogott halfajták változatossága.

Kismárna a Lucból.

Horogra akadt (majd persze ment is vissza a vízbe) kisponty, kárász, sügér, fejes domolykó, fenékjáró küllő, kis márna és meglepetésemre egy fura kinézetű, horogra csak ritkán akadó kövi csík, de még egy kis compó is, ami általában csak a lassú, mély és benőtt vizeket szereti. Vagyis nyolc különböző halfajta bő egy óra alatt. És mindez egy kicsi és „jelentéktelen”, folyónak nevezett patakban. Mi ez, ha nem a regenerálódás tankönyvi példája?

A legfiatalabb nagyvárosi generáció rácsodálkozik a vízi életre.

Szomorú ellenpéldaként ott van a Maros,

amely a Marosvásárhely feletti szakaszán minden szörnyűséget megkapott, amit csak lehetett: nagyipari és biológiai szennyezést, a partok tönkretételét, a mederágy kikotrását. Az utóbbi igen súlyos károkat okozott a folyó medrében: mivel a Marosnak ez a 30-40 kilométeres szakasza a kavicslerakó rész, értelemszerűen innen termelték és termelik ma is ki az elmúlt évtizedekben az építkezésekhez szükséges aprókavicsot, sódert, homokot. Vannak olyan szakaszok, ahol ez a durva beavatkozás a kavicságy alatti szürke paláig hatolt, ott úgy néz ki a folyó, mintha a Holdon folyna: szürke, steril palalemezek között folyik a víz, nincs benne élet, mert ezen a felületen nem tud megmaradni.

A Luc torkolata nem sokkal a mederszabályozás után. Jól látható, hogy ésszel oldották meg: nagy szikladarabokkal erősítették meg a két partot, a sziklákat egy-két év alatt eltakarja a dús növényzet.

Ugyancsak elszomorító ellenpélda a Kis-Szamos kolozsvári szakasza, amellyel a városvezetés évtizedek óta nem tud mit kezdeni, ezért zavarában inkább lebetonozta a vízparti életet és végigvaskorlátozta a folyó partjait. Amiket persze meg lehetett volna erősíteni természetes anyagokkal, sziklával, kővel is. Például Aradon sikerült a Marost a természeteshez igen közeli állapotában megtartani. Temesváron is a Bégát. Nagyváradon a Sebes-Köröst, Székelyudvarhelyen a Nagy-Küküllőt és sorolhatnám.

Mert egy-egy ilyen vízfolyásnak csak egyetlen dologra lenne szüksége, ahogy a Luc példája is mutatja: hogy hagyják békén.

Rendben, szabályozzák, építsenek védőgátakat, hogy ne legyen árvíz, ez érthető. De aztán hagyják, hogy nőhessen a partján fűzfabokor, rekettyés, nád, süntök, akármi. Hagyják létezni, a természet pedig képes a durva emberi beavatkozásnak akár kemény évtizedeit is két-három év alatt eltüntetni és a sebeket begyógyítani. Még akkor is, ha az a folyó egy nagyvároson folyik keresztül, mint a Kis-Szamos.

Szamos-part Kolozsváron. Fotó: Sánta Miriám

// HIRDETÉS
Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Hogyan és miért lett Nicușor Danból a 2.0-ás cotroceni fikusz?
Főtér

Hogyan és miért lett Nicușor Danból a 2.0-ás cotroceni fikusz?

Az is nagy teljesítmény lesz tőle, ha végigviszi elnöki mandátumát. Az elsőt és egyetlent, mert második biztosan nem lesz, a rendszer láthatóan kezdi megunni az ilyen típusú figurákat.

„Hadüzenet a külhoni magyarok felé”. Dúl a vita a Tisza-kormány és a Fidesz–KDNP között a határon túliak támogatásáról
Krónika

„Hadüzenet a külhoni magyarok felé”. Dúl a vita a Tisza-kormány és a Fidesz–KDNP között a határon túliak támogatásáról

Éles vita dúl a Tisza-kormány és az ellenzék között a határon túli magyaroknak nyújtott anyaországi támogatások körül. A Fidesz-KDNP szerint a Magyar Péter vezette kabinet kevesebbet szán a külhoni magyaroknak.

A PSD-s főbojár megüzente: az RMDSZ írjon haza, ha nem tetszik neki a közigazgatási reform
Főtér

A PSD-s főbojár megüzente: az RMDSZ írjon haza, ha nem tetszik neki a közigazgatási reform

Csoma Botond nem maradt adós a válasszal, szerinte süket duma zajlott eddig az átszervezésről. És az e heti cukiság: Nicușor Dan felpróbált egy VR-szemüveget, bár ő anélkül is pont ugyanúgy mozog.

Földrengésre riasztottak szerdára virradóan, megszólaltak a telefonok Székelyföldön is
Székelyhon

Földrengésre riasztottak szerdára virradóan, megszólaltak a telefonok Székelyföldön is

Földrengésre riasztottak szerdára virradóan az okostelefonok, az Android földrengés-előrejelző rendszere jelzett többek között Székelyudvarhelyen is, földrengésre figyelmeztetve.

Jelentős földrengés a Székelyföld közelében, sérültek is vannak
Krónika

Jelentős földrengés a Székelyföld közelében, sérültek is vannak

Komoly, 5,7-es erősségű földrengés történt szerdára virradóra Romániában – közölték az illetékes hatóságok. A rengésnek az országban több sérültje is van.

Nem büntethet a rendőr, ha nincs nálad a jogosítványod – fontos változás jön a KRESZ-ben
Székelyhon

Nem büntethet a rendőr, ha nincs nálad a jogosítványod – fontos változás jön a KRESZ-ben

Nem bírságolhatja meg a rendőrség azokat az autósokat, akik nem tudják felmutatni jogosítványukat vagy járművük forgalmi engedélyét, ha bemutatják személyazonosító okmányuk papíralapú vagy elektronikus másolatát.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS