Az Ezeregyéjszaka erdélyi meséiből: Széfeddin Sefket bej, a török–magyar kolozsvári

„És mégis, mégis hitszegővé lettem, / vádollak, Erdély, te minden másnál vonzóbb / külön Világ, ahol szívként lüktetnek a hegyek, / ha elfogadsz egy lantos idegent, / – ha vér árán, ha könnyesen lehet: / de ezentúl a te fiad leszek…!” – milyen megindító verses vallomás ez Erdélyhez! Főként ha tudjuk, hogy a Pálfordulás című költemény szerzője ezt az „idegenséget” nem retorikai fogásként említi: ő Széfeddin Sefket Tibor (Széfeddin Sefket bej, Seif-Eddine Shawkat, és még számos más névváltozat forog közkézen), aki még a monarchiás boldog békeidők alkonyán, 1913-ban született Kolozsváron, Ahmed D. Dzselaleddin török diplomata és Incze Gabriella színésznő közös gyermekeként.

„Szefi” (ahogyan ismerősei, barátai nevezték) származásához méltóan sokszínű és kalandos életutat tudhatott magáénak. A két világháború között a kolozsvári magyar szellemi, kulturális élet ismert szereplője, költőként a legígéretesebb ifjú tehetségek között tartják számon, 1934-ben meg is jelenik a Félholdtól a kopjafákig című verseskötete, amely ma már jószerivel beszerezhetetlen; de igencsak nehezen lehet hozzájutni A hét vár országa című 1941-es kiadású útirajz- és prózakötetéhez is (utánakerestünk a Bookline-on, nincs készleten, de előjegyezhető), amelynek előszavát egyébként a korszak ünnepelt székely írója, Nyirő József szerezte.

Széfeddin Sefket bej (Sefket-rejtély)

Ez is jelzi, hogy Sefket otthonosan mozgott a korabeli irodalmi életben, Nyirő mellett Dsida Jenőt is a barátai közt tudhatta; emellett az Ellenzék című lap munkatársa volt, és dolgozott a kolozsvári magyar színháznak, továbbá ő fedezte fel Lakatos Demeter csángó költőt – a nevét mégis inkább a filmművészettel kapcsolatban ismeri, aki ismeri egyáltalán.

És bizton mondhatjuk, hogy szinte senki nem ismeri. Legalábbis nálunkfelé. Nagyon is jól ismerik ugyanis néhány ezer kilométerrel délebbre, egy másik kontinensen. Széfeddin Sefket a második világháború után emigrált, de másokkal ellentétben – egy rövid kitérőt leszámítva – nem nyugatnak, hanem délnek ment, és Egyiptomban kötött ki, ahol ismert filmrendezővé vált, akinek munkáit ma is játsszák az arab világ tévécsatornáin.

Egy Széfeddin Sefket-vers a Napkelet egyik 1932-es számából

Visszatérve az itthoni előzményekre: magyar nyelvterületen máig legismertebb filmje a Rodriguez Endre rendezte, 1943-as Kalotaszegi Madonna, amelynek forgatókönyvírója volt; a maga korában rendkívül sikeres filmet a rendszerváltás után többször műsorára tűzte a magyar közszolgálati tévé, illetve a Duna Televízió.

Egy másik magyar vonatkozású filmjét már emigrációban rendezte: az Egyiptomi történet magyar–egyiptomi koprodukcióban készült 1963-ban, ifjúsági vagy gyerekfilmnek nevezhető, egyfajta parabola a barátságról, csodás elemekkel, varázslatos képi világgal, repülő szőnyegekkel, helyenként mintha az Ezeregyéjszaka meséi elevenednének meg némileg modern környezetben. A film teljes egészében megtekinthető a YouTube videómegosztón:

Nem csoda, hogy itthon alig ismerik, az ötven évnyi kommunizmus sikeresen törölte el az emlékét, ő maga pedig az idők során „egyiptomivá” vált, olyannyira, hogy választott hazájában sokan nem is tudták róla, hogy valójában… magyar. Az ismeretlenség homályának eloszlatásáért az utóbbi években rengeteget tett a néhai Bréda Ferenc kolozsvári író, esszéíró, egyetemi tanár; mi is tőle hallottunk először erről a különös figuráról. Úgy tűnt, nem nagy sikerrel – egészen mostanáig.

A filmrendező-forgatókönyvíróról – stílusosan – film készült, igaz, nem játék-, hanem dokumentumfilm. Az idei Filmtettfeszten mutatták be a Sefket-rejtély című közel egyórás alkotást, amelynek rendezője, Maksay Ágnes és a filmben riporteri szerepet betöltő Boros Lóránd etnográfus (jórészt Bréda hatására ő volt a film elkészültének fő szorgalmazója, vele készült nagyinterjúnkat lásd itt) munkatársaikkal arra vállalkoztak, hogy a titokzatos török–magyar kolozsvári életének helyszíneit bejárva próbálják megfejteni a személyét övező „rejtélyt”.

Adorján Éva és Sárdy János a Kalotaszegi Madonna című filmben

Ezek a helyszínek pedig számosak és földrajzilag-kulturálisan igen változatosak, a hozzájuk kötődő fontosabb mozzanatokat szakértők helyezik kontextusba. A kaland már Kolozsváron kezdődik, Szefi anyakönyvi kivonatának kinyomozásával, illetve vele kapcsolatos iratok előteremtésével. De ott van az életpálya állomásai között Gödöllő – ide járt iskolába –, Budapest (ahol találkoznak, többek közt, az író-rendező harmadik feleségével – az ötből), és természetesen a legnagyobb kaland: Egyiptom.

A pályaív különböző állomásaihoz kapcsolódó történetekből kirajzolódik Széfeddin Sefket Tibor személyiségének „robotképe”, egy tehetséges, ambiciózus, sokrétű figura, akinek magyar anyanyelve, azonosságtudata szintúgy fontos volt, mint keleti, török gyökerei. Ez utóbbiakkal kapcsolatban némi önmítoszgyártás sem áll távol tőle, hiszen a magyarországi török hódoltság emblematikus alakjától, a legsikeresebb szigeti bégtől, Tirjáki Hasszán pasától származtatta magát – mint megtudhatjuk, ez az eredettörténet meglehetősen valószínűtlen.

Az Egyiptomi történet forgatása, az arab kisfiú Mohammed Ahmed Farahat (forrás: Fortepan)

A szorgos, kamerával dokumentált detektívmunka közben felvillannak – ahogyan a narrátor, Szilágyi Szabolcs is ejti a nevét – Shawkat életének olyan epizódjai, amelyeket ma már csak könyvtárakban vagy családi archívumokban őrzött megsárgult dokumentumok, újságlapok alapján lehet valamelyest rekonstruálni. És, mint kiderül, ezeknek a dokumentumoknak az utóélete is kétséges: megfagy bennünk, nézőkben a levegő, amikor a librettóíróként is működő Sefket egykori kolozsvári színházi alkotótársának, Ehrlinger József zeneszerzőnek a Nagybányán élő lánya kijelenti, halála után a tulajdonában lévő gyűjtemény megsemmisítésre van ítélve.

Mona, a tolmács és Lóri, a riporter a kairói forgatagban (Sefket-rejtély)

Ehhez képest Egyiptomban a Széfeddin-emlékeket elég nagy becsben tartják: a stáb Kamal Abdelaziz producer idegenvezetésével ellátogat a Sefket filmjeit gyártó egykori stúdióba, illetve a kairói ferencesek (!) által működtetett filmközpontba, ahol vaskos iratanyag lelhető fel róla, továbbá meglátogatnak egy filmbolond gyűjtőt is, akinek tulajdonában számos egykori filmsiker gyönyörű, színes plakátja megtalálható. És természetesen felkeresik a rendező olyan egykori munkatársait is, mint Mohammed Ahmed Farahat, az Egyiptomi történet gyerekszínésze vagy a híres hastáncosnő, Nagwa Fouad.

Feltűnő az az aszimmetria, amely Széfeddin Sefket bej erdélyi és egyiptomi ismertsége, megbecsültsége között fennáll – ennek a kiegyenlítetlenségnek a feloldásában segíthet a Sefket-rejtély című film. Amely után azért maradnak még kérdések bennünk, hiszen az nem derül ki például, hogy hősünk mikor halt meg, vagy hol a sírja – valószínű, hogy Libanonban, ahol élete utolsó éveit élte, és ahonnan 1980-ban még képeslapot küldött haza.

De ez már elkövetkező kutatások – és egy következő film? – tárgya lehet. Addig is fülünkbe csenghet a Rózsalevél című dal, a Kalotaszegi Madonnából, Sárdy János hangján: „Rózsalevél, felkap a szél, messzi sodor innét...”