kicsi nékem ez a tér
Szerző: Szántai János
2019. augusztus 20. kedd, 16:50
A 21. Szent István-napi Néptánctalálkozó alkalmából. Az üvegolvasztó melegben. Minden tiszteletet és tapsot megérdemelnek.

Rendesen megizzadt az az 50-60 ember, aki kedden délben kiment a kincses város főterére, hogy megnézze a 21. Szent István-napi Néptánctalálkozón részt vevő együttesek nemzetközi kavalkádját. És ha a nézők megizzadtak a 30 fokos déli verőfényben, akkor mit mondjunk a fellépőkről, akik lajbiban, hosszú nadrágban, csizmában ropták. Inkább nem mondunk semmit, mutatjuk, amit láttunk, ahogy láttuk: 

A görög csapat törte meg a jeget az elején. Oké, a jég kifejezés kicsit talán erős.

 

 

Nekünk a görög zenekar volt a kedvencünk. A napszemüvegesek, biza.

 

Akik még hűsölnek, de már tudják, mi vár rájuk a forró kockaköveken.

 

Mindig a bőgősé a nehéz testi munka.

 

Na de, meleg ide, szauna oda, úgy járták a fiúk-lányok (ez már a magyar együttes), mint annak a rendje.

 

Akadt, akit teljesen elvarázsolt a kopogás-pörgés, rá se rántott a hőségre.

 

Igaz, volt is mire rácsodálkozni. Amikor ezt a képet készítettük, mellettünk egy anyuka így szólt a leányához: Ce mișto. Dar sunt unguri. Vagyis: Milyen vagány. De magyarok.

 

 

A felnőttebb generáció már nem bírta olyan jól a meleget. Elő is kerültek a különböző hőkivédő eszközök. Például a legyező.

 

Közben a placcon a lengyel együttes ropta. Hej, milyen szépen forog az a szoknya!

 

Mások egyszerűen ernyő alá álltak. Pedig odébb is állhattak volna. De nem. Végig szurkoltak a táncosoknak, zenészeknek.

 

A legvégén egy másik magyar csapat román táncokat adott elő. Nemigen lehet semmit hozzátenni. A kép önmagáért beszél. Ezt neked, meleg!

 

comments powered by Disqus
Egy héten belül egy erdészt meggyilkoltak, egy másik pedig csak a szerencsének köszönhetően menekült meg a fatolvajoktól.
Több magyar tannyelvű tanintézetet is érint a szigorítás.
A nagybozintai volt aranybánya után maradt ülepítő tó és meddőhányó még mindig ontja magából a mérgező anyagokat, a problémával két évtizede nem foglalkozik senki.
Bár Románia nem szavazta meg, így is sikerült a többség szavazatát elnyerni az Európai Unió Tanácsában.
A párt szerint „bomlasztó tevékenységet” folytatott Székelyudvarhely polgármestere.
Nos, a szerző szerint nagyon úgy tűnik, hogy nem. Ezért elsősorban Románia a hibás, na de persze, hogy mindjárt ott lohol mögötte az ellenséges Magyarország.
A taláros testület az államfőnek és a kormánynak is (részben) igazat adott a vitában, szóval nesze semmi.
A caracali áldozat megmentését megkönnyítette volna, ha működnek az európai támogatással beszerzett, segélyhívásokat fogadó eszközök.
Az mondjuk érthetetlen, miért kellett másfél évet várni a döntésre.
Mert azok a francos kisebbségek állandóan elnyomják őket a saját szent földjükön. Mint anno, a grófok.
Miért sajnálják ki a mogyorót a csokiból, ha az román piacra kerül? Hány termék alkalmaz kettős mércét Nyugat és Kelet között?
Elterelné a légi forgalmat a város fölül egy ideges honatya.
Az ember elolvassa Petre M. Iancu írását és kirázza a hideg, hogy ma is mennyire itt lóg a fejünk fölött a sarló meg a kalapács.