Helló, turiszt vagyok, ipari termék. Futószalagon érkezem. De észre sem veszem, nagyon élvezem.
Roppant repülők gyomra öklendez repterek mozgójárdáira, húzom magam után a gurulós bőröndömet. Szépen felöltöztem, új sportszandál, márkás póló, fejemen a RayBanem. Néztem a repülőn, mások is ugyanígy öltöztek fel, nem maradok alul. Sietek, a reptereken fel kell venni a ritmust. Mindenki más is siet. Gyorsan kell nyaralnom, egy hetem van rá, hét éj, nyolc nap, de abból kettő repülés, azokon a napokon csak pár óra marad.
Hosszasan verekszem egy parkolóhelyért, szerencsére jól bírja a kocsimban a klíma, egy vagyont fizettem indulás előtt a szervizben. A parkolásért is sokat fizetek, nem baj, csak legyen egy hely végre. Itt keringek tíz másik autóval, jöttem nyaralni, és nem tudok megállni, basszus, pedig ezerkétszáz kilométert vezettem másfél nap alatt. Visszafele egyben letekerem, akkorra már pihent leszek. Hét éj, nyolc nap, de az utolsó már hazaút. Szépen felöltöztem, jól fogok kinézni, ha végre kiszállok, új sportszandál, márkás póló, fejemen a RayBanem.
és estig mindegyre így teszek. Kávét kívánok? Sorban állok. Reggeliznék? Sorban állok. Meginnék egy sört a parton? Sor. Vécére mennék? Sor. Látnivalókat néznék? Hatalmas sor a kasszáig. Majd a belépésnél. És a látnivalók előtt. Pedig kialakult: kábé egy perc per turiszt látnivalónként, és mégis. Nem baj, majd újra megnézem az interneten. Szerencsére olyan sok a látnivaló! Megéri várni, pedig nagyon sietek. Állok, de sietek, jó, mi? Ha már eljöttem idáig, meg kell nézni, amit lehet. Hiszen nyaralok, ki kell használni az időt. Várom a soromat, és sóhajtozom. Méltatlankodom. Egérutakon gondolkodom. Az első sorokban zsúfolódom. Odahaza nem panaszkodom.
Életemben nem izzadtam ennyit. Futok a csoportom után. Figyelem a sárga ernyőt és nyargalok, mert valahol mindig lemaradok. Csak megnézek valamit egy kicsit, és a sárga ernyő már a távolban integet, mozog fel-alá kajánul, hol látom, hol nem. Szép utazás ez, csak az az ernyő ne lenne: kicsit már úgy vagyok vele, mint a bika a vörös kendővel. Dühösen üldözőbe veszem, valahogy odafurakodom, aztán a hozzám eljutó mondatfoszlányokat hallgatom. Hogy mit láttam eddig, azon sokat gondolkodom. Felsorolni sem tudom. Nem baj, majd otthon egy füzetbe leírom.
De hát itt minden olyan borzasztó. Otthon minden olyan más. Nem ilyen, mint itt. Hát itt nincs egy igazán szép vizű medence. Egy rendesen sütött húst nem tud enni az ember. Egy jó sört még nem kaptunk. Hasonlítom az árakat, hajam égnek áll. Szabadrablás, ami itt van. És milyen minőség, milyen? Hajnalban rohanunk a partra napágyat foglalni, aztán ebédidő előtt félórával a vendéglőhöz, hogy ételhez jussunk. A vacsoráról már nem is beszélve, verekszünk egy asztalért. Éjjel pedig részegek vernyákolnak az ablakunk alatt. Tegnap kikiabáltam a rossz angolommal, feldobtak egy sörösüveget. Amióta idejöttem, nem aludtam ki magam. Gyűrött az arcom, alig tudok posztolni egy rendes szelfit.
Becsekkolok, nyomok egy szelfit. Kicsekkolok, nyomok egy szelfit. Hotelszobám tágas, nyomok egy szelfit. Kávém tejes, nyomok egy szelfit. Salátám zöld, nyomok egy szelfit. Plázsom napernyős, nyomok egy szelfit. Koktélom napernyős, nyomok egy szelfit. Hajókázom, szél fúj, nyomok egy szelfit. Hintázom, szél fúj, nyomok egy szelfit. Teraszom kilátós, nyomok egy szelfit. A torony Eiffel, nyomok egy szelfit. A torony nem Eiffel, nyomok egy szelfit. Sziklára felmászom, nyomok egy szelfit. Ősi romok vannak, nyomok egy szelfit. Gaudí, Picasso? Nyomok egy szelfit. (Gyorsan nyomom, mert mögöttem sokan, rám várnak éppen. Idejönnek ők is, nyomnak egy szelfit. Több ezren vagyunk, nyomjuk a szelfit. Mint egy művészi villámcsődület.)
Én láttam a Picassót az én szemeimmel. Ő rajzolta, de én láttam! Én voltam a romoknál az én lábaimmal. Én ittam a koktélt az én számba bele. Előtte a számmal mosolyogtam. Én ültem a repülőn az én fenekemmel. Én fogtam a telefont az én kezeimmel. Nyomtam a gombot a mutatóujjammal. Én! Látok, hallok, ízlelek én! Járni és fogni is tudok én! Menni, enni és ülni is tudok én! Bárhol a világ közepén. Vagy a végén. Megállom a helyem én. Pedig egyszerű ember vagyok, és mégis. Ez vagyok én. Fontos vagyok én. Ügyes vagyok én. Különleges vagyok én. Tulajdonképpen nagyszerű vagyok én.
Nevetek mindig a képeken. (Hadd nézzék a végeken.) A világ kicsi lett, én meg nagyra nőttem – hisz látszik a felvételeken.
Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.
Gyerekszótár választások előtti kimerült időkben.
A kormány ugyanis, ha nem tudta volna, kétmilliárd lejnyi bérhátralékkal tartozik nekik, amit ők maguk pereltek össze maguknak. És akkor a lehetséges kamatokat még nem is vettük számításba…
A János Zsigmond Unitárius Kollégiumban arról beszélt jogász és pszichológus, hogy szülőként mit tehetünk annak érdekében, hogy a gyerekünk ne váljon áldozatból elkövetővé.
Miközben az országban elszabadultak az árak, a parlament menzáján továbbra is hét lej egy csorba. Hátba lőtték a tárgyalására igyekvő román bérgyilkost Spanyolországban.
Már nem áll Octavian Goga heves antiszemitizmusáról hírhedt egykori román miniszterelnök mellszobra Jászvásár egyik közterén – adta hírül a Ziarul de Iaşi.
A Fidesz-vereség erdélyi világvége hangulatú megélésének okai nem Magyarországon, hanem itthon keresendők.
Nyolc nap után hazaengedték a kórházból a húsvéthétfőn megtámadott, közel nyolcvanéves férfit. A felsőrákosi bántalmazás nemcsak testi sérüléseket okozott: a faluban azóta sokan kiszolgáltatottságot, bizalmatlanságot és dühöt éreznek.
Magyar Péter Bujdosó Andreát javasolja a Tisza parlamenti frakciójának vezetésére – jelentette be a választáson győztes Tisza Párt elnöke szombaton a Facebookon. A politikus erdélyi származású, Nagyszalontán született.
Több lopás és lopási kísérlet is történt az elmúlt napokban Madéfalván, ahol ismeretlenek udvarokra hatoltak be, autókat próbáltak feltörni, és kisebb-nagyobb értékeket vittek el.
A Fidesz-vereség erdélyi világvége hangulatú megélésének okai nem Magyarországon, hanem itthon keresendők.
A Fidesz-vereség erdélyi világvége hangulatú megélésének okai nem Magyarországon, hanem itthon keresendők.
Tegyük le a fegyvert a lövészárokban és nézzük meg, mit mond a matek, avagy a magyarországi országgyűlési választások eredményei az erdélyi magyar csendes többség szemszögéből.
Tegyük le a fegyvert a lövészárokban és nézzük meg, mit mond a matek, avagy a magyarországi országgyűlési választások eredményei az erdélyi magyar csendes többség szemszögéből.
A szemét az szemét, a használt ruha pedig használt ruha. Egy új minisztériumi rendelettervezet szerint nincs sok különbség köztük, ennek pedig a turkálók látnák kárát, nem is kicsit.
A szemét az szemét, a használt ruha pedig használt ruha. Egy új minisztériumi rendelettervezet szerint nincs sok különbség köztük, ennek pedig a turkálók látnák kárát, nem is kicsit.
Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.
Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.
Gyerekszótár választások előtti kimerült időkben.
Gyerekszótár választások előtti kimerült időkben.
… vagy lehet, nagyon is jól tudja, csak félrenéz, hiszen a hatalom emberekből áll, akiknek családjaik vannak, akik szeretnek jól élni, ha lehet, ingyen.
… vagy lehet, nagyon is jól tudja, csak félrenéz, hiszen a hatalom emberekből áll, akiknek családjaik vannak, akik szeretnek jól élni, ha lehet, ingyen.
A rendszer rossz, ez tény. De nem lehet mindent a rendszerre kenni. Talán a sofőrök egyéni hozzáállásával is baj van, méghozzá nem is kicsi.
A rendszer rossz, ez tény. De nem lehet mindent a rendszerre kenni. Talán a sofőrök egyéni hozzáállásával is baj van, méghozzá nem is kicsi.
Olyan jó nézni, amikor a román értelmiségi elit arról beszél, hogy ej, no, ezen az etnicizmuson túl kellene már lépni, hiszen mind európaiak vagyunk. Komolyan? Serios?
Olyan jó nézni, amikor a román értelmiségi elit arról beszél, hogy ej, no, ezen az etnicizmuson túl kellene már lépni, hiszen mind európaiak vagyunk. Komolyan? Serios?
Egy március 15-i ünnepségen összegyűlnek a kokárdás emberek, meghallgatják a szónokokat és amíg a politikus beszél, a népek is beszélgetnek egymással. Kihallgattuk az ünneplőbe öltözött susmorgást. Pamflet.
Egy március 15-i ünnepségen összegyűlnek a kokárdás emberek, meghallgatják a szónokokat és amíg a politikus beszél, a népek is beszélgetnek egymással. Kihallgattuk az ünneplőbe öltözött susmorgást. Pamflet.
Marosvásárhely az első olyan romániai város, ahol az utcai szemétkezelésben robotokat alkalmaznak. Furcsa és idegen... megszokható?
Marosvásárhely az első olyan romániai város, ahol az utcai szemétkezelésben robotokat alkalmaznak. Furcsa és idegen... megszokható?
Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.
Gyerekszótár választások előtti kimerült időkben.
A kormány ugyanis, ha nem tudta volna, kétmilliárd lejnyi bérhátralékkal tartozik nekik, amit ők maguk pereltek össze maguknak. És akkor a lehetséges kamatokat még nem is vettük számításba…
A János Zsigmond Unitárius Kollégiumban arról beszélt jogász és pszichológus, hogy szülőként mit tehetünk annak érdekében, hogy a gyerekünk ne váljon áldozatból elkövetővé.