bolond lik...
Jean St'Ay
2019. június 19. szerda, 12:02
Egyszerűen szólva: hülye kérdésre hülyén lehet válaszolni.

A nyolcadikosok idei román nyelvi képességvizsgájának egyik tétele enyhén szólva idiótára sikeredett. Hogyaszongya, a vizsgázóknak (szegényeknek) 150–300 szavas narrációt (elbeszélést, na) kellett összedobniuk, melyben bemutatnak – fogózzanak meg – egy történetet, amely otthon vagy az iskolában történik, miközben ők (a vizsgázók) olvasási tevékenységet végeznek…

Oké, a nagyon hülye megfogalmazáson túl, amely azt kívánja kifejezni, hogy a gyerek olvas, az ember nézi a mondatot, közben az esze csak ácsorog szélütötten, majd megáll. Tehát, valójában azt kellett leírniuk a szerencsétlen végzősöknek, hogy olvasás közben ők nem olvasnak, hanem minden egyébre figyelnek, ami körülöttük történik. Mert, ugye, ha belemerülnének az olvasásba, akkor nem tudnák megoldani a feladatot! Nem is magyarázzuk, miért, hiszen mindenki járt már úgy, hogy belemerült az olvasásba, és a környező világ huss, eltűnt.

A kérdés abszurditása arra ingerelte a sajtót, hogy bemondja a feladatot a mioritikus honatyáknak és tisztelettel megkérje őket, oldják meg, prima vista. Hát, megoldották, ki-ki jelleme, intelligenciája és humorérzéke szerint. Tessék:

Ecaterina Andronescu, tanügyminiszter asszony

A hölgy, aki leginkább a babaarcú szadista Dolores Umbridge tanárnőre emlékeztet a Harry Potter-filmekből, simán elbújt a bürokrácia pajzsa mögé: a tétel benne van a vizsgaanyagban! Valószínűleg ugyanezt mondaná, ha a hemzsegő hibákról híres hazai tankönyvek egyikébe becsúszna az a baki, hogy 2019-ben Magyarország elfoglalta Erdélyt. Benne van vizsgaanyagban, mondaná Andronescu asszony, pengemosollyal az arcán.

Kedvenc szociáldemokrata „oktatónk”, Liviu Pop, volt oktatási miniszter és matektanár

Ó, hát az olvasási tevékenység (így mondta vissza, bizonyisten!) során sok minden történhet. (Ne mondja!) Ha az olvasási tevékenység (még egyszer!) egy könyvtárban zajlik és ott tűzvész tör ki (na kész, leállunk az írással, nem találjuk a billentyűket a röhögéstől), akkor biztos van miről mesélnie a gyereknek (már ha túléli, persze!). Ha nyári vakáció van és a gyerek otthon tartózkodik, és az ex-miniszter úr őszintén reméli, hogy minden gyerek elolvas legalább egy (azaz 1) darab könyvet a nyári vakációban, szóval ebben a helyzetben előfordulhat, hogy a szomszéd kutyája ugatni kezd, mert összevész a mi (tisztázatlan, hogy ki az a mi) macskánkkal. És akkor kitör a botrány a kutya és a macska között. Ó, hát nagyon sok minden történhet egy olvasási tevékenység (és megint kimondta) közben.

Oké, de ha már megkérdezték, Pop úr nem csak magyarázott, meg is oldotta a feladatot. Így: „Én azt írtam volna le, ahogy mentem a barikkal (!) legeltetni, huszonvalahány barink (!) volt, amikor elemi osztályos voltam. És volt egy kosunk is, amely olyan mérgesebb volt és biztos róla írtam volna, mert nem hagyta, hogy hetedikben vagy nyolcadikban (ha jól tudjuk, ezek nem elemi osztályok, Pop úr!) olvassam a Fehér Agyart.” Jeles!

Vlad Alexandrescu, szenátor, ex-művelődési miniszter (Mentsétek meg Romániát Szövetség, USR)

Az USR, ugye, az értelmiségi ellenzéki párt. (Jó, nem kötözködünk tovább.) Elvárható tehát, hogy tagjaik vágják a témát, mint Sallai a szappant. És Vlad Alexandrescu úr vágta is. Abszurdumnak nevezte a feladatot, pont azért, amit a bevezetőben írtunk. (Juj, akkor analógiás alapon mi is értelmiségiek vagyunk?) Mert, ugye, olvasási tevékenység idején (jaj, ő is így mondta) abszurdum azt kérni a gyerektől, hogy mindenre figyeljen, csak az olvasásra ne. (Milyen igaz!) Ettől eltekintve, ha ő, Alexandrescu úr ezt a feladatot kapta volna, igyekezett volna megoldani, annak ellenére, hogy az szembemegy az elemi logikával.

Pavel Popescu, liberális képviselő

Nos, a liberális úr volt az első, aki ezt az alkalmat is politikai szardobálásra használta. Szerinte ez a feladat pont olyan, mint a tanügyminiszter asszony. Milyen jelzőkkel is illettük a feladatot? Hülye, idióta, abszurd. Khm.

A liberális úr szerint csak bámulta volna a papírt, nem tudott volna mit írni… ja, dehogynem, ezt: Mondjon le az oktatási miniszter! És akkor most képzeljük el együtt a nyolcadikos végzőst, amint ezt megteszi. Jaj, liberális úr, ön se menne át a vizsgán. Ma sem.

Florin Manole, szociáldemokrata képviselő

A sajtó talált egy kevésbé bürokrata, vagy párthű szocdem politikust is. Manole úr szerint a feladat bizarr volt. „Egy olvasási tevékenység (jajjj!) során olvasás történik. Mi más történhetne?!” Na, ebben igaza van.

A maga részéről a feladat olvasásakor csupa vicces dolog jutott eszébe, de hát egy fontos vizsga idején az ember nem igazán van humoros kedvében. Mindenesetre, ha ő kapta volna a feladatot, kitalált volna valamit. Mert na, kell az a jó pont.

Hát így. Éljen a szuverén, egységes és oszthatatlan mioritikus oktatás!

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/31642
Ha ilyen oktatási rendszerbe kerülnek a gyerekek, nem csodálkoznánk, ha Románia felnőtt lakói még kevesebb gyermeket vállalnának.
Ilyen, amikor centimétereken múlnak emberéletek.
Egy tervezet szerint drasztikus adóval sújtanák a nagy összegű különleges nyugdíjakat.
A Papaver rhoeas szökkent szárba szerelemvörösen a lélektelen aszfaltból.
Fura módon Viorica Dăncilă miniszterelnök asszonyt ezúttal elkerülte a bakik ördöge. Aggódnunk kellene vajon?
A gigatranzakció most már véglegesnek tekinthető.
Korrekt! De tessék majd megnézzni a tizenötödiket. Te jó Isten, mi lenne a mioritikus hazában, ha Magyarország is nyilvánosan előállna egy ilyennel.
Könnyített próbákkal tennék vonzóbbá az egyenruhát a lustuló fiatalok számára.
Romániában egyértelmű az oktatási szocializmus katasztrófája.
Megvan az első bírság a Szamos-parti szemétdomb miatt.
A kolozsvári focicsapat Bilel Omrani mesterhármasával ejtette ki a kazah Asztanát, jöhet az izraeli Maccabi Tel-Aviv.
Néhány beszédes számadat arról, hogy a román állampolgárok hogyan képzelik el a jövőjüket, hogyan viszonyulnak a mobilitáshoz.
Felháborító történet, természetesen a román vizsgáról.
Persze, nem ingyen. Havi kábé 10 000 lejes juttatásért nem beszélnek a parlamentben egyes képviselők és szenátorok.