„Tudják maguk, kivel beszélnek? Menjenek ki innen!”

Az úgy van ebben a mioritikus képviseleti demokráciában, hogy a nép négyévente ki- és megválaszt egy csomó embert, akikről azt gondolja (érzi), hogy remekül fogja képviselni az érdekeit (mármint a népét) a parlamentben. Ettől a perctől kezdve az illetők közszolgák. Vagyis a nép érdekében tevékenykednek. Legalábbis ez az elv.

Nézzük, mi történik, amikor a gyakorlat magasról szarik az elvekre. A Pro TV stábja elment egy bizonyos Gabriela Crețuhoz (Szociáldemokrata Párt, PSD), akiről a vaslui-i nép úgy gondolta a legutóbbi választásokkor, hogy szenátorként remekül fogja őket képviselni a mioritikus parlamentben. És kérdezgette erről-arról, mert miként a szenátor asszonynak az a dolga, hogy a nép érdekében tevékenykedjen, a sajtónak az a dolga, hogy kérdéseket tegyen fel. Szóval, minden szép és jó is volt, amíg a riporter meg nem kérdezte, hogy milyen törvényi kezdeményezései voltak a bájos hölgynek azok érdekében (ugye, a vaslui-i nép), akik őt szavazatukkal odaküldték, ahol van.

Hát, kérem szépen, ez a közszolga hölgy első lépésben kioktatta a sajtó képviselőit, hogy márpedig ő civilben a társadalom- és politikatudomány jeles tudora, aki megpróbálja arra nevelni a sajtó munkásait, hogy ne kérdezzenek hülyeségeket.

Ám a riporter nem volt hajlandó megnevelődni, és folytatta a kényelmetlen kérdéseket. Mire a kiváló szenátor asszony hirtelen kiguvasztotta a szemét, aztán felugrott és megbicsakló hangon imigyen jajdult fel:

És lökdösni kezdte a kamerát. Távozás közben azért a szívós riporter kötötte az ebet a karóhoz, mondván, hogy de hát válaszolni kéne a vaslui-i népnek, ha már már a bájos, ám időközben kicsit hisztériássá torzult hölgyre adták le voksukat. Mire a borzolt idegű hölgy odavágta ezt a tízpontos választ is:

Aztán, már a folyosón, miközben elviharzott, a kiváló szenátor asszony még odapörkölt egyet sajtónak-világnak:

Kész. Mi is bámulunk a képsoroka, mint borjú az új kapura.