Bevezetés (elmondja a Narrátor):

A minap történt a messzi Brüsszelben – már ha igaz, amit Frank Engel európai parlamenti képviselő kitálalt a román sajtónak –, hogy Viorica Dăncilă román miniszterelnök ezt találta mondani a szocialista frakció találkozóján: „Romániában nincs korrupció. Csupán arról van szó, hogy – kulturális értelemben – másképp köszönnek meg valamit valakinek.” Az állítólagos kijelentés hatalmas vihart kavart a hazai nyilvános térben, mire előállt a román kormány, és tagadni kezdte az aljas vádakat. A helyzet annyira abszurd, hogy csak drámában tudjuk visszaadni. Így:

Egyetlen felvonás:

A Román Nép a kormány székházában ácsorog félénken a mindig igazat mondó kormánytükör előtt. Kis idő után meghúzza a zsebbe való butykost, kihúzza magát, a tükör elé lép és kérdez:

Román Nép: Kormány, kormány,
           mondd meg nékem,
           mioritikus vidéken
           kultúra a korrupció?
           Szólt imigyen Viorica?

A tükör egy ideig hallgat, aztán távoli mennydörgést hallani, a tükörsima felületen megjelenik a dühös Román Kormány (a mindig igazat mondó) és válaszol:

Román Kormány: Mit nem gondolsz,
               Szegény nép, te!
               Ez álhír! Kitaláció!
               Romántagadó fikció!
               Na, eriggy haza,
               míg szépen mondom!
               S ne olvass kamusajtót,
               rontom-bontom!

A Román Nép eloldalog. Az igazmondó tükör besötétül. Jön a hétvége.

Kivezetés:

Mondjunk egy remek álhírt is, így, a végén? Magukat megnevezni nem kívánó források szerint a román miniszterelnök mondása, miszerint Romániában a korrupció kulturális jellegzetesség, azért nem lehet igaz, mert Frank Engel, a sztorit kitaláló európai parlamenti képviselő egy magyar kollégájától kapta a fülest. Amit pedig a magyarok mondanak, az meghatározás szerint nem lehet igaz.