Mire spórolt a román(iai) fogyasztó a nagy egyesülés után? (FOTÓK)

Centenáriumi kiállításra került sor a kolozsvári kaszinó épületében, a Sétatéren. A Made in RO címet viselő tárlat az elmúlt száz év termékeinek, reklámainak egyfajta mustrája, a Gubán cipőkrémtől a nagy egyesülésen (hát biza, ez egy igazi román márka) és Ceaușescu elvtárson át (tetszik, nem tetszik, ő is meghatározó brandje volt a mioritikus közelmúltnak) a híres-hírhedt Carpați cigarettáig. Körülnéztünk a helyszínen, ezt láttuk, többek között:

A kaszinó terme jócskán megtelt, kicsik-nagyok kíváncsiak voltak a hazai márkák seregszemléjére. A terem közepén minden diktatúra korabeli fiatal álma, a Mobra motorkerékpár.

A szervezők valamiért úgy gondolták, hogy az 1918. december elsejei gyulafehérvári nagygyűlés kábé olyan reklám- és márkaértékkel bír a mioritikus hazában, mint a borszéki borvíz vagy a Deval mosószer. Lehet, nekik van igazuk.

Na de voltak ott igazi ínyencségek is. Ki mit szívott annak idején? Amikor még bármely kocsmában, vendéglőben zavartalanul füstölhetett a polgár, vagy elvtárs, korszaktól függően.

A múlt korok termékeinek, reklámainak gusztálása közben a kolozsvári Les Nuages (Felhők) kvartett szolgáltatta a háttér-talpalávalót. A dobok mögött Ferencz Áron.

Nem csak szívtak, ittak is annak idején a népek. Néha még a kékszeszt is. Kinek a lakásában őriztek féltve egy-egy üveg Napoca konyakot? Néha még azután is, hogy kiürült.

Emlékeznek még azokra a forró éjszakákra a Bükkben, amikor foci vébé volt, és a fák közt csak a kis sporttévék fénye villogott, és vágni lehetett a csendet meg a sötétet, aztán, amikor a magyar csapat gólt lőtt, felzúgott az éji erdő? Ezek a gyerekek kicsit értetlenül bámulják a bolhás képernyőt. Ilyet ők talán még nem láttak.

A szocreál kor kiegészítő-divatjának alapvető darabjai ezek a termékcímkés díszítésű táskák. A hideg is kiráz tőle, pedig annak idején nagy dolog volt, ha valaki ilyen szütyővel állt sorba húsért, egyébért.

Az átkos kor háztartásainak abszolút szükséges kellékei: a mosóporok. A piramis tetején levő Devalos palack dugójába forró szeggel lyukat lehetett égetni, és máris kész volt a tökéletes vízipisztoly.

A kommunista diktatúra egyik nagy kiugrási lehetősége, a borítékos sorsjegy. Úgy látszik, van, ami sose változik.

A mai negyvenes-ötvenes generáció gyermekjátékai simánn elmehetnek bármelyik horrorfilmbe, szörnynek. Viszont abszlút időtállóak. Pont ugyanolyan bizarrak, mint annak idején.

A kommunista Románia legnagyobb márkanevét nem hagyhattuk ki. Nicolae Ceaușescu elvtárs mindenütt jelen volt, talán a vécéket kivéve. A korabeli színházi folyóiratban is felbukkant, ami, tekintettel a borzalmas életszínjátékra, amelynek főrendezője volt, teljes mértékben találónak minősíthető.

A legfőbb Vezér vigyázott a dolgozó nép egészségére is. A képen látható plakát arra buzdítja az eltársakat és elvtársnőket, vegyenek részt a szakszervezetek által szervezett munkáskirándulásokon. Ön elmenne, ha egy ilyen reklámmal csábítgatnák?

A végére hagytunk a kiállításon bemutatott pár magyar termék közül kettőt. A képen felül a Czell Frigyes és fiai vállalat által a kolozsvári monostori kertekben felépített gyárban készített Hercules tápsör reklámja látható. Tudják, arról a Czell vállalatról van szó, amely 1927-től az Ursus sört is gyártotta.

És itt a borszéki borvíz reklámtörténetének esszenciája, ha úgy tetszik. Magyarul kezdődött, románul folytatódott, és románul folyik ma is. Úgy tűnik, a százéves román branding sikeresnek bizonyult.

Aki kíváncsi a kiállításra, november 14-ig megtekintheti a sétatéri kaszinó épületében, maponta 13 és 20 óra között.