// 2026. november 6., péntek // Lénárd
Főtér.ro Főtér.ro

Megvontuk a Kolozsvári Magyar Napok mérlegét

// HIRDETÉS

A teljesség igénye nélkül összeszedtük öt pontban, miért szeretjük a kolozsvári (és általában az erdélyi) magyarság legnagyobb rendezvénysorozatát – és azt is, melyek azok a vonatkozásai, amelyeken még lenne javítanivaló.

(Külön)Vélemény

Szerző: Főtér.ro
2018. augusztus 28., 18:28

Aki valamelyest követi évről évre a Főtér tevékenységét a Kolozsvári Magyar Napok idején, láthatja, hogy kiemelt figyelemben részesítjük az egyre terebélyesedő és profibbá váló kulturális fesztivált, amely nemcsak a kolozsvári magyarság életében tölt be nélkülözhetetlen szerepet, hanem egész Erdély legjelentősebb ilyen jellegű eseménye, amely az itt élő és külföldről hazalátogató kolozsvári magyarok mellett egyre több magyarországi és nyugati turistát, valamint román nemzetiségű városlakót is képes bevonzani.

Egyszerűbben szólva: szeretjük a Kolozsvári Magyar Napokat, mert tudjuk, hogy akkor tűnne csak fel igazán, mit is jelent ennek a közösségnek az életében, ha egyszer csak megszűnne létezni. Közhely, tudjuk, de a KMN legfontosabb pozitívuma még mindig az, hogy létezik – ám ez már annyira magától értetődő, hogy jóformán észre sem vesszük. Tehát ezt fel sem vesszük a pluszok sorába, de azért emlékeztetnénk rá soron kívül, hogy érzékeltessük: a mínuszok felsorolásával csak segíteni szeretnénk abban, hogy jobbá tehessük együtt azt, ami már így is jó. 

Több esetben pedig az a paradox helyzet alakult ki, hogy a plusz és a mínusz ugyanannak az érmének a két oldalát jelenti: vagyis ugyanaz az esemény, történés, jelenség – más-más okokból ugyan, de – a mérleg mindkét serpenyőjébe belefér.

 

PLUSZOK:

 

A találkozások

Ez is közhellyé vált már, de a szervezők által sokat hangoztatott állítást, miszerint a KMN lényege a személyes találkozásokban rejlik, lépten-nyomon megtapasztalhatjuk. Mondjuk az ember besétál valamelyik helyszínre este, és az első, aki szembejön vele, egy évek óta nem látott budapesti ismerőse, aki épp átutazóban van Kolozsváron, és – mivel Magyar Napok vannak – beugrott meginni egy sört és érezni a hely szellemét. (Vannak persze kellemetlen találkozások is, de azokat most hagyjuk.) Summa summárum: a KMN alatt könnyen kialakulhat bennünk az az érzés, hogy ismerőse, rokona és – felnövő gyermekeivel együtt bulizó szülők esetében – boldog őse vagyunk valakinek, sőt mindenkinek.

 

 

Élet a borutcában | Fotó: Kőmíves István / KMN

 

A Bánffy-udvar

Nappal a Farkas utcai forgatag, késő délután és este kétségkívül a Szépművészeti Múzeumnak otthont adó Bánffy-palota udvara volt a fesztivál szíve. Az udvar nagyközönség előtti megnyitásával Gergely Balázs főszervező bevallottan egyfajta méltó „utódot” szeretett volna a sajnálatosan megboldogult egykori fesztiválkocsmának, a New York kávéháznak – és ez részben be is jött neki. A helyszín némiképp alkalmas arra is, hogy a családosok számára pótolja az iden kiesett Sétateret: míg a gyerekek önfeledten rohangáltak és barátkoztak, az apukák és anyukák nyugodtan élhették társasági életüket, a fóti sörfőzde kiváló kézműves termékeivel a kezükben. Amelyek, ahhoz képest, hogy a többi fesztiválhelyszínen mennyiért csapolták a megszokott ipari söröket, nem is voltak annyira drágák – viszont összehasonlíthatatlanul jobbak, és ez igaz az általunk szintén kedvelt Planetárium sörkert kolozsvári kézműves nedűire is.

 

A borutca

Az egyik legkedveltebb helyszín kétségtelenül a borutca volt, a nagy melegben kellemes volt beülni a színes árnyékolók alá egy fröccs, pohár bor mellé. Külön örültünk, hogy a széleskörű borkínálathoz idén házi sajtokat is kínáltak, és a poharakat a kései órákban is vissza lehetett váltani. Így nem csoda, hogy sokan az esti koncertek után is ezt a helyszínt választották egy baráti beszélgetésre a zsúfoltabb és jóval hangosabb afterparty-színhelyek helyett.

 

A megnövekedett érdeklődés

Nem voltunk olyan rendezvényen az idei Magyar Napokon, ahol pangás lett volna. Nyilván nem juthattunk el minden eseményre és helyszínre – hatszáznál is több volt belőlük –, de a „szúrópróba” elég egybehangzó. Az embereket ezek szerint minden érdekli, a kiállításoktól a könyvbemutatókon át a legkülönbözőbb műfajú koncertekig – és ezt nagyon jó volt látni, bár voltak hátulütői is, de erről a mínusz-szekcióban. Ami biztos: a KMN eljutott odáig, hogy már csak akkor lehet unatkozni közben, ha az ember szándékosan bezárkózik a lakásába. És annak ellenére, hogy a főtéri koncertszínpad kínálata egyre kevésbé - hogy is fogalmazzunk - innovatív (hiába, a számbavehető magyar előadók is elfogynak egyszer), mégis egyre nagyobb tömeget vonz.

 

 

Gergely Balázs, a KMN főszervezője és Lucian Nastasă-Kovács, a Szépművészeti Múzeum igazgatója „interetnikus” pólóban

 

A teljes kétnyelvűség, az egyre több román és külföldi érdeklődő

Akik amiatt háborogtak az elmúlt években, hogy a KMN nem szólítja meg a román közönséget, mert a rendezvény nem elérhető a román anyanyelvűek számára, az megnyugodhat: a KMN kommunikációja idén tényleg kifogástalanul kétnyelvű volt minden felületen. Nem tudni, hogy ennek tudható-e be, de érezhetően megnövekedett a románul beszélő fesztiválozók száma – sőt a rendezvényhelyszíneken megjelenő nyugati látogatóké is. És persze örülünk annak is, hogy idén elmaradt a szokásos román nacionalista hiszti és sajtóhőbörgés is.

 

MÍNUSZOK:

 

A higiénia hiányosságai

Egy fesztiválon, főleg nyáron, az ember sokat iszik (nem feltétlenül alkoholt). Ami többek között azzal is együtt jár, hogy gyakrabban kell ellátogatnia oda, ahova a királyok is egyedül szoktak menni. Az idei fesztiválon (is) némileg zavaróan hatottak a „kilométeres” sorok az ideiglenes, illetve a népszerű bulihelyszíneken levő vécék előtt. Főleg akkor, ha valakinek már nagyon kellett. Ezért is történhetett meg az, hogy az esti koncertek után boldog fesztiválozókat lehetett látni a központi fák tövében, amint elégedett sóhajjal könnyítenek magukon. Az jutott eszünkbe, hogyan oldják meg a szervezők, ha például a 100 Tagú Cigányzenekarból egyszerre mondjuk húszan-harmincan szeretnének vécére menni…

 

Az árak (nyolc lej egy lángos!)

Az átlag fesztiválozó általában azon méri le, hogy a móka mennyire drága vagy éppen olcsó, hogy mennyibe kerül például egy sör. A kézműves sörök értelemszerűen drágábbak voltak az átlagosnál, hiszen kézművesek. Viszont az a mennyei ízű, Farkas utcai lángos megint drágult egy lejjel. Tavaly hét lej volt. Tavalyelőtt hat lej. Azelőtt… már nem is emlékszünk a kisebb számokra. Értjük mi, ilyen ez a tápláléklánc, ilyenek a gazdasági számítások, de akkor is. Viszont azért van ebben valami jó is: amikor megtudtuk, hogy a Bánffy-udvarban öt lej egy zsíroskenyér, akkor mindjárt olcsóbbnak tűnt az a drága jó lángos. És hadd tegyük hozzá: amíg 85 ember áll sorban a pult előtt (konkrétan megszámoltuk), addig pofa súlyba!

       

Zsúfoltság az „alulméretezett” helyszíneken

Egyes helyszínek bizony kicsiknek bizonyultak, az ott megszervezett események népszerűségéhez képest. Igen, ha nem is tudjuk, sejtjük, mekkora meló egy több mint hatszáz programot futtató fesztivál megszervezése. Viszont a társszervezőkkel közösen esetleg meg lehet saccolni egy-egy programpont népszerűségét, feltételezhető látogatottságát, és aszerint egy nagyobb befogadókészségű helyszínt választani neki. Több alkalommal is előfordult, hogy – bár saját számításaink szerint időben érkeztünk – nem fértünk be egy-egy előadásra. Pedig még írtunk is volna róluk.

 

 

Vivat Mathias! Fotó: Vakarcs Loránd / KMN

       

A fesztivál kinőtte önmagát

A Bánffy-palota udvara pozitívumként is szerepel felsorolásunkban, hiszen elég sok időt töltöttunk ott.  Viszont elcsodálkoztunk azon, hogy a helyszín bizonyos estéken váratlanul „bezárt”, vagyis a betérni szándékozó fesztiválozók váratlanul azon kapták magukat, hogy tilos az á… vagyis nem tudnak bemenni. Ami persze érthető: egy zárt hely előbb-utóbb megtelik, ha a bemenni akarók többen vannak, mint ahányan beférnek. És persze, biztonsági kockázatokkal is kell számolni. Arról nem is beszélve, hogy a túl nagy tömeg egyszerűen kellemetlen. De ezeket a dolgokat nem árt idejekorán átgondolni, és be is jelenteni. Ez van, ha egy fesztivál kinövi a saját kereteit.

       

A Sétatér hiánya

Sajnáltuk a sétatéri helyszín kiiktatását. Lehet, hogy nem a központ központja, lehet, hogy kevesebben jártak oda, lehet, hogy „nem érte meg”, de akik oda jártak, élvezték. Ők most ezt hiányolták.

 

Folytathatnánk a felsorolást, de abbahagyjuk, mielőtt utolér bennünket az a bizonyos posztfesztiváli depresszió (KMN után minden ember szomorú, régi kolozsvári közmondás). Inkább várjuk a következőt. Most azonnal.

 

// HIRDETÉS
Különvélemény

A vörös csillagtól a Cosa Nostráig: a román politika dicstelen evolúciója

Varga László Edgár

A PSD ismét megkaparintotta nagy nehezen a hatalmat, de a háttérben már készülődik a disznófejes AUR.

A mémek terjedése gyorsabb, mint a rendőrség – a besztercei iskolai késelés tanulságai

Sánta Miriám

Sokszor a legrosszabb kérdéseket tesszük fel, amikor kiskorú bűnöző bukkan fel. Mit árul el rólunk a tehetetlenség?

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!
Főtér

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Ki is próbálkozik lejáratással? Avagy miért nem elég függetlenként tetszelegni
Krónika

Ki is próbálkozik lejáratással? Avagy miért nem elég függetlenként tetszelegni

Van az erdélyi magyar sajtónak (is) egy szelete, amelyik előszeretettel állítja magáról, hogy független, ezt a státust önmeghatározásként használja, ami értelmezése szerint automatikusan maga után vonja a szakmaiság és az igazmondás nonpluszultráját.

PSD: A Bolojan-kormány ijesztő hiányt termelt. PSD-többségű kormány: nem is!
Főtér

PSD: A Bolojan-kormány ijesztő hiányt termelt. PSD-többségű kormány: nem is!

Továbbá: a vámosok lefoglaltak 700 000 eurót a reptéren, aztán a pénz eltűnt, mint a kámfor. És egy földcsuszamlás miatt teljesen lezárták az A10-es autópályát, káosz is lett belőle.

Bíró Barna Botond: mindkét fél hibás a Madarasi-Hargitán kialakult helyzetért
Székelyhon

Bíró Barna Botond: mindkét fél hibás a Madarasi-Hargitán kialakult helyzetért

Bíró Barna Botond Hargita megyei tanácselnök szerint mindkét fél hibázott azzal, hogy engedte veszélybe kerülni az idei síszezont a Madarasi-Hargitán, ahol a sípályákat üzemeltető Bagolykő Kft. és a kápolnásfalvi közbirtokosság között vita alakult ki.

Nekiment a romániai bevándorlóknak a legnépszerűbb német párt elnöke
Krónika

Nekiment a romániai bevándorlóknak a legnépszerűbb német párt elnöke

A Romániából érkezőket hozta fel elrettentő példaként Alice Weidel, az Alternatíva Németországért (AfD) elnöke a német szociális rendszert érintő visszaélések kapcsán.

Zöld utat kapott a Dracula Park Transylvania, megvan az építkezési engedély
Székelyhon

Zöld utat kapott a Dracula Park Transylvania, megvan az építkezési engedély

Megkapta az építkezési engedélyt a Csíkszereda zsögödi részére tervezett Dracula Park Transylvania. A beruházó Lénárd András bejelentése szerint egy újabb, fontos mérföldkőhöz érkezett a nagyszabású élménypark előkészítése.

// még több főtér.ro
Ezért szeretem Romániát
2026. november 03., kedd

Ezért szeretem Romániát

Mintha tovatűnnének azok az idők, amikor egy erdélyi magyarnak szentségtöréssel ért fel még csak gondolni is arra, hogy szerethető-e ez az ország.

Ezért szeretem Romániát
2026. november 03., kedd

Ezért szeretem Romániát

Mintha tovatűnnének azok az idők, amikor egy erdélyi magyarnak szentségtöréssel ért fel még csak gondolni is arra, hogy szerethető-e ez az ország.

Na de miért is visz egy hetedikes diák kést az iskolába?
2026. október 26., hétfő

Na de miért is visz egy hetedikes diák kést az iskolába?

Az egyszerűnek tűnő kérdés megválaszolása nehéz. Egy dolog biztos: nem azért, mert bosszút akar állni valamiféle társadalmi igazságtalanságért, ahogy azt egyes karosszék-forradalmárok vizionálják.

Na de miért is visz egy hetedikes diák kést az iskolába?
2026. október 26., hétfő

Na de miért is visz egy hetedikes diák kést az iskolába?

Az egyszerűnek tűnő kérdés megválaszolása nehéz. Egy dolog biztos: nem azért, mert bosszút akar állni valamiféle társadalmi igazságtalanságért, ahogy azt egyes karosszék-forradalmárok vizionálják.

Különvélemény

A vörös csillagtól a Cosa Nostráig: a román politika dicstelen evolúciója

Varga László Edgár

A PSD ismét megkaparintotta nagy nehezen a hatalmat, de a háttérben már készülődik a disznófejes AUR.

A mémek terjedése gyorsabb, mint a rendőrség – a besztercei iskolai késelés tanulságai

Sánta Miriám

Sokszor a legrosszabb kérdéseket tesszük fel, amikor kiskorú bűnöző bukkan fel. Mit árul el rólunk a tehetetlenség?

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS