ők tudják
Szerző: Botházi Mária
2018. május 29. kedd, 12:38
Amióta beteg lett, összesúgnak a háta mögött. Megállapítják róla, mitől lett beteg. A saját életétől, attól. Ha más életet élt volna, lám, nem így lenne.

Hiába szabadkozik, hogy ez volt a övé. Hogy ilyen jutott neki. Hogy ki gondolta volna. Hogy ő csak. Hogy más is. Ugyan! Hisz az okok nyilvánvalóak. Röviden meg lehet fogalmazni őket, majdhogynem tőmondatokban.

Ő Jóska, aki beteg lett, mert szerette a sört. És a bort. Meg a pálinkát is, nohát. Nem volt kifejezetten részeges, de azért megitta a magáét. S cigizett is rendesen. Akarták is mondani neki, hogy ne igya meg a magáét, de aztán nem mondták, mert azért mégis. Ez a Jóska, ez rádolgozott a betegségre – mondják a suttogók sörözgetve, és mélyen leszívják a cigarettafüstöt.

Ő Ági, aki beteg lett, mert rengeteget tűrt. Tűrt és nyelt. Amikor a férje megcsalta, eltűrte. Kivárta a végét. Csúnyán beszéltek vele a gyermekei is, de ő csak nyelt, legfeljebb elfordult, könnyezett. Cselédnek használták, ugráltatták, eltűrte. Most beteg lett, lám. Nem lehet ennyit nyelni és tűrni, hogy is képzelte ezt Ági – beszélik halkan az utcasarkon, akik valahogy nem várják, hogy hazaérjenek.

Ő Zoli, aki beteg lett, mert kövér. Nem lehet megérteni, hogy nem tudott egy kicsit lefogyni. Csak ette azokat a nagy pörkölteket. Minden évben kétszer vágtak disznót. Ők. Vagy az anyósáék. Ritka nagy állat lett ettől Zoli. Szuszogott, fújtatott a lépcsőn felfelé. Nekünk sem ártana leadni legalább tíz kilót, na, de Zoli!  – suttognak kifulladva esti séta közben, akik Zoliról beszélnek, mert ők már életmódot váltottak tegnapelőtt, vagy ha még nem, holnap biztosan elkezdik.

Ő Kati, aki beteg lett, mert maximalista volt. Mindent jól akart csinálni. Nem lehetett úgy elmenni hozzá, hogy rendetlenség legyen. Nála mindig el volt mosogatva, le volt törölve a por. Nála mindig volt leves. Pedig három gyermek. Két tortát sütött a születésnapokra. Kapálta a konyhakertet. S közben milyen művelt nő, olvas, színházba jár. Lehetett volna kicsit lezserebb. Mért nem engedte el soha magát? Lett volna mosatlan a kagylóban, mint nálunk, most nem tartana itt.

Ő János, aki beteg lett, mert elvette azt a nőt. Szép nő volt, nem mondom, még most is az. Van benne tartás, nem lehet nem észrevenni. De aztán mi jutott Jánosnak a nagy szépségből? A féltékenység, az, idegeskedett egy életen keresztül. Nincs az a nő, aki ezt megérdemelné. Vette volna el Erzsikét annak idején, nyugodtan élhetett volna, s mindig lett volna főtt étel az asztalon  – mondják az egykor másként választók, s elhessegetik szerelemtelen, mirelit hétköznapjaik képét. Csak egészség legyen.

Ő Erika, aki beteg lett, mert semmit nem sportol. Az a kicsi házimunka pedig semmire nem elég. Autóval jár dolgozni, s aztán haza. Ők még esznek szénhidrátot, te jó ég! Befőz, basszus, eszik a nagy lekváros kenyereket. Azért így mégsem lehet. Te, hogy én mennyire odafigyelek egy ideje. Nálunk nincs semmi édesség. Én rendszeresen eljárok tornászni, oda is gyalog megyek, jó is, hogy nincs jogsim.

Ő Ákos, aki beteg lett, mert reggeltől estig dolgozott. Tiszta munkamániás volt. És szerette a pénzt. Nem lehetett úgy elmenni hozzájuk, hogy otthon legyen. Azok a szegény gyermekek szinte nem is ismerték az apjukat. Kell a pénz, a szép ház, de dolgozni se lehet egész nap azért. Érte volna be kevesebbel, mert most megvan a baj. Ilyen fiatalon. Nyolc órát dolgozom, nem nagy a fizetés, de milyen jól megvagyok.

Aztán ő Béla, Jenő, Árpi, Erzsi, Biri, Sári, akik mind betegek lettek. Mert nem kerülték el a stresszt. Mert iszákos volt az apjuk, és verte őket. Mert megrázó élményekben volt részük, és nem tettek azért, hogy feldolgozzák. Mert nem feledhetik nehéz gyermekkorukat. Mert elhanyagolták őket. Mert elhanyagolták magukat. Mert nem törődnek semmivel. Mert mindennel törődnek. Mert túl sok húst esznek. Mert nem esznek húst. Mert nem esznek chiamagot és gyerekkorukban nem ették meg a spenótot. Mert válogatnak. Mert nem válogatnak, válogatás nélkül betolnak mindent, a virslit is. Mert nem gondolkodnak. Mert túl sokat gondolkodnak. És nem arra gondolnak, amire kellene. Nem elég pozitívan.

comments powered by Disqus
A hórukkpolitika és a villámreform legalább olyan veszélyes lehet, mint a balkáni halogatás.
A rácsok mögül ujjal mutogat a bukott kormányfőre EU-s pénzekkel kapcsolatos csalással vádolva őt.
Három napja keresik a rendőrök, a csendőrök és a hegyimentők.
A kincses város egyelőre utolérhetetlen Romániában a tömegközlekedés fejlesztésében.
Kerekes Erzsébettel, a gyermekfilozófia egyik erdélyi meghonosítójával beszélgettünk oktatásról, filozófiáról, gyermekekről.
Közbeszerzés: közbe’ szereznek.
Nemes célokkal alakult meg Kolozsváron az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány.
Románia jövőképe új hegyláncok megjelenésén és megismétlődő egyéni baleseteken alapszik. Ettől eltekintve, ugyanaz a dagonya. Traian Ungureanu írása.
Eltévesztették a címet, de ha már betértek, keménykedni kezdtek. Emberükre leltek.
Ahelyett hogy elmennének egy lakatlan szigetre, pár könyvvel. Például.
Vajon tényleg egyesülhet a két párt?
Ezzel az aljas húzással állt elő Răzvan Cuc a bizalmatlansági indítvány napján – állítja a Tarom kirúgott igazgatója.
Pár mondat egy körülrajongott film kapcsán, amely nagyon nem az elnyomó rendszer ellen lázadó kisember-hősről szól. Csakhogy a csodavárókat a valóság egyáltalán nem érdekli.