Ha már a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Kolozsvár legnagyobb tartalomelőállító (érts: kutató-)műhelye, a tanévet is tartalommal nyitotta. Nemcsak a magyar tagozat központi ünnepsége, hanem több kar is olyan előadással nyitotta az évet, amelyre laikusok is akármikor becsábulnak.
Idén a Történelem és Filozófia Kar csábításának engedtünk, ahol Fodor János tanársegéd Konspiráció vagy karrierépítés? Bernády György szabadkőműves tevékenysége címmel beszélt Marosvásárhely városépítő polgármesteréről. Pontosabban arról a részéről, amely kikopott a köztudatból: a városközpontot meghatározó, szecessziós Közigazgatási Palota és Kultúrpalota, a városi csatornázás és közvilágítás, a város melletti villanytelep, több nagy iskola felépítése és 117 új utca megnyitása mellett ő alapította és irányította a város Bethlen Gáborról elnevezett szabadkőműves páholyát is a helyi elit bevonásával.
Fodor meglátása szerint Bernády politikai karrierjének előmozdításáért csatlakozott a szabadkőműves mozgalomhoz, amelynek rekrutációs technikái mindennaposak a mai álláskeresésben is: fényképes önéletrajz, interjú, tréningek.
Fodor János történész | Fotó: Szabó Tünde
Anakronisztikusnak tűnhet karrierpolitikusnak nevezni egy szőrmékkel súlyosbított díszmagyarba öltözött, városi kisnemest, de nem az, ha rápillantunk Bernády György (1864–1938) pályájára. A Bethlenben született, Marosvásárhelyen és Budapesten tanult Bernádyt 22 évesen, 1888-ban avatják doktorrá édesapja szakmájában: gyógyszerész lett, hazaköltözött, és azonnal beindította politikai karrierjét is.
- 1889-ben választják a városi törvényhatósági bizottság tagjává, és szinte élete végéig tagja maradt a városi közgyűlésnek;
- 1896 és 1901 között országgyűlési képviselő a Szabadelvű Párt tagjaként;
- 1901 – 1902. között Marosvásárhely rendőrfőkapitánya;
- 1902 – 1913. között a város polgármestere;
- 1913 – 1917. között Marosvásárhely főispánja;
- 1922 – 1927. között a romániai Országos Magyar Párt parlamenti képviselője;
- 1926 – 1929. között ismét Marosvásárhely polgármestere.
Maga Bernády a szabadkőműves mozgalomról
nagyjából ugyanazt gondolta, mint az a Kanadában élő magyar szabadkőműves, aki két éve mesélt nekünk erről. Második polgármesteri mandátuma előtt, 1925-ben így ír az Ellenzék hasábjain a szervezetről, amelyből ő akkor már legalább tíz éve kilépett:
„Tagja voltam a szabadkőművességnek, tehát annak a filozofikus, filantropikus, progresszív intézménynek, amely célul tűzte ki maga elé a közerkölcsiség, közművelődés és felebaráti szeretet terjesztését, az emberi jogok védelmét, a közjótékonyság gyakorlását s amely kizárt a maga köréből minden vallási és politikai kérdést és tagjait a hazai törvények tiszteletben tartására kötelezte.”
A szabadkőművesség Angliából indult a 18. század elején, a Habsburg birodalomban pár éves késéssel alakultak páholyok, Mária Terézia, Széchenyi Ferenc, Kazinczy Ferenc, Aranka György is tag volt, taglalta a történész. A páholyok viszont csak a kiegyezés után virágoznak fel, 1886-ban jön létre a Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy, ez fogja össze a magyar páholyok hálózatát. Kolozsváron is ekkor jön létre az Unió páholy, Brassóban már korábban, 1877-ben a Három oszlop, illetve a Pannónia 1889-ben, Sepsiszentgyörgyön a Siculia 1892-ben, Marosvásárhelyen pedig csak 1905-ben.
A vásárhelyi Bethlen Gábor páholyt Bernády György (jobbra a budapesti Koller stúdió 1900-as évek elején készült felvételén; a fotó eredetijét a Maros Megyei Múzeum levéltára őrzi) alapítja meg, aki akkor már tíz éve volt tagja az 1887-ben Budapesten alakult Demokratia páholynak, amelynek programja kifejezetten progresszívnek számított: népnevelés, a parasztság felemelése, a munkáskérdés, a polgári házasság bevezetése stb. Ahogy a méltóságosuramozás korában az is, hogy a páholytagok, a testvérek tegezték egymást a munkák és a vakolás, azaz a gyűlés és azt követő vacsora során.Ide jelentkezett 1894. novemberében Bernády, belépési és titoktartási nyilatkozata szerint 1895. februárjában fel is vették. Fényképes önéletrajzot kellett benyújtania három példányban, majd három tag interjúztatta, vagyis személyes beszélgetések során győződtek meg az alkalmasságáról. Jelentéseik, Bernády nyilatkozata és szabadkőműves mesteri oklevele különböző levéltárakban maradtak fenn, ezekből kiderül, hogy a Demokratia már akkor kiszemelte vásárhelyi páholyalapítóként.
A tagfelvételről a páholyok golyózással döntenek, vagyis úgy szavaznak, mint a bukaresti parlamentben a „titkos” voksoláskor: a fehér golyó igent, a fekete nemet jelent. Bernády nem kapott ellenszavazatot, és gyorsan végigment a tanonc- és legényfokozaton, 1896 októberében már mesteri fokra emelték. Fodor János szerint nem véletlenül pont akkor, amikor országgyűlési képviselővé választották. Ami előtt nem sokkal pártot váltott: a Függetlenségi Párt helyi vezetője volt, de a választásokat már a kormánypárt, a Szabadelvű Párt színeiben nyerte Kossuth Ferenc ellenében.
Polgármesterré választása után három évvel alapítja meg a vásárhelyi páholyt, amelynek végig főmestere marad, hiába kérleli időnként a testvéreket, hogy válasszanak más vezetőt. A páholy tagjai tulajdonképpen a helyi elit: Tóthfalusi József vártemplomi református lelkész, Bürger Albert sörgyáros, Straetz Hermann gyáros, Turnowsky Mór orvos, Fekete Jakab iskolaigazgató, Tauszik B. Hugó bankigazgató, iparkamarai elnök.
A vásárhelyi páholy székháza az Apolló palota volt, ahol ma a pártok helyi székházai működnek, jegyezte meg Fodor János. A Bethlen Gábor páholy sokat gyűlésezett, a tíz év során 51 tagot vett fel, akik közül 29 lett mester. Kapcsolatot tartott a budapesti Szimbolikus, illetve a kolozsvári Unió páhollyal, karitatív akciókat, gyűjtéseket és befektetéseket eszközölt, és előadásokat szervezett különböző témákban, amelyekről kis brossúrákat adott ki, ezek könyvtárban ma is elolvashatók. Az előadások zöme magával a szabadkőműves hagyománnyal és ceremóniával foglalkozott már akkor is, és most sincs ez másként.
Titkos, tehát gyanús
A páholyt 1905. április 10-én alapítják, és június 7-én már meg is jelenik róla az első „leleplező” cikk a Székelység oldalain. Gyakori, mondta Fodor János történész, hogy a szabadkőműves mozgalom helyi felbukkanása kétféle azonnali reakciót vált ki: az általános elfogadást és a bírálatot. Rosszindulatú bírálatot főleg azok részéről, akiket a páholy elutasít.
A névtelen cikkíró „lefülelt” és leírt egy szabadkőműves gyűlést, névtelenségét pedig egy nagyváradi ügyvéd öngyilkosságának példájával indokolta: attól tart, a szabadkőművesek halálba kergetik, ha megtudják, ki számolt be egy beavatási szertartásukról. Nevetségesként írja le a gallérjukat és köpenyüket, gyanúsnak tartja, hogy a szabadkőművesek a sötétben bújkálnak, „míg más rendes vagy családos ember alszik, vagy otthon van”.
A szertartásból a párnázott ajtó mögött csak foszlányokat hallott, de leírta a távozók nevét és sorrendjét, hogy a vacsora menüje gombás sült volt, és hogy az egész összejövetel célja „bepityókázni és egy csomó sületlenséget össze-vissza vakolni”.
Tanárok és diákok az évnyitó előadáson | Fotó: Szabó Tünde
Korábban, május 21-én a kormánypárti Székely Lapok címlapon hozott egy jóindulatú, de álnéven írt cikket, amely a szabadkőművességet becsületes emberek szövetségeként írja le, egy filozofikus, filantropikus és progresszív intézményként, „melynek célja a közerkölcsiség, művelődés és felebaráti szeretet terjesztése és a jótékonyság gyakorlása”. A történész nem zárja ki, hogy maga Bernády György írt Justus álnéven, vagy egy páholytársa az ő megbízásából.
Elaltatás
A páholy maga zavartalanul működött 1913-14-ig, amikor – Bernády későbbi bevallása szerint – beférkőzött a nagypolitika, a tagok ideológiai kérdésekről és valószínűleg a háborúról kezdtek el vitatkozni. Mivel a szabadkőműves szabályzat tiltja a tagok politikai és vallási nézeteinek firtatását és az ilyen témájú vitákat, Bernády a vásárhelyi páholyt 1915 körül bezárta, szabadkőműves kifejezéssel „elaltatta”.
A páholy 1926-ban újjáéledt, meghatározó szerepet töltött be a már Romániához tartozó Erdély szabadkőműves hálózatában, de egyik korábbi alapítótag sem vett részt a működésében. Maga Bernády 1925-ben nyilvánosan „megtagadta” a mozgalmat, vagyis az Ellenzék lapjain írt arról, hogy tagja volt, hogy ez a tagság mit jelentett számára, és miért lépett ki tíz évvel korábban:
„A szabadkőművesi munkát azért hagytam abba, mert a budapesti szabadkőművességnek egy aránylag kicsiny, de agresszívebb tábora az 1913-14 években behurcolta a politikamentes szabadkőművesség helyiségeibe a politikát és olyan politikai állásfoglalást akart a magyar szabadkőművesség egyetemére ráerőszakolni, amely állásfoglalás ellenkezett, nemcsak az én akkori politikai álláspontommal, hanem főképpen nemzeti érzésemmel és azokkal az ideálokkal, amelyek engem munkára serkentettek. Egy ideig küzdöttem az áramlat ellen, végül pedig belátva a küzdelmeim hiábavalóságát, kiállottam a sorból.”
Polgármesteri pályafutása során Bernády sokkal inkább szakpolitikusként, mint bármilyen ideológia képviselőjeként tevékenykedett, írja Fodor János a Bernády szabadkőművességét feldolgozó tanulmányában. A fiatal történész Bernády György. Politikai életrajz című, doktori dolgozatából kinőtt kötete egyébként október végén jelenik meg.