Szántai JánosMiről is dalol a kolozsvári városháza tornya?
Röviden: ugyanarról, amiről Kolozsvár épp „érvényes” címere is szól.
Nemrég befejezték a kolozsvári városháza tornyának felújítását. Olyan szép lett, hogy csak na! Büszke is rá a derék polgármester (Emil Boc, ha valaki nem tudná), de büszkül a város is, me né’, most már nem csak Nagyváradon jelzi a pontos időt a toronyból szétáradó zene, hanem Erdély Multikulturális Fővárosában is.
Sőt, mi nem vagyunk olyan vérnácik, mint az „évszázados” váradi román adminisztráció. Ahol a pontos időt
">Avram Iancu indulója jelzi, minden órában, immáron több évtizede. Mi, kérem szépen, széles látókörűek és műveltek vagyunk.
">George Enescu Román rapszódiájának nyitóakkordjai tájékoztatják a Kincses Város lakóit afelől, hogy mennyi a pontos idő. Igaz, csak minden harmadik órában, de azért mégis. És tényleg: az Enescu-mű határozottan kellemes a fülnek. A Iancu-indulóhoz képest mindenképp.
Csakhogy van itt egy baj: mindkét dallamnak ugyanaz a háttérüzenete. Legalábbis azok számára, akik tudják, hány óra két hét. Mind a Iancu-induló, mind az Enescu-dallam tulajdonképpen egy monokulturális, intoleráns, agresszív tér-időfoglalást mér. Óráról órára elismétli: hahó, ez itt egy román város. Kapd be, ha nem tetszik! Ugyanakkor csendesen jegyzem meg, hogy az én adólejeim is benne vannak ebben a nótában, bakker! Márpedig nekem ez így nem jön be. De mit csináljak, beverik a fülembe, ha akarom, ha nem. Mint ahogy a váradiaknak is, ha akarják ha nem.
De oké, hadd ne legyek megint Morgó, a törpe. Tisztelt Emil Boc, ajánlok egy remek megoldást. Ha olyan széles látókörű és művelt és multikulturális, ahogy szereti magát bemutatni, akkor tudja, hogy volt ez a Bartók Béla nevű (történetesen magyar) zeneszerző, aki történetesen kapcsolatban állt George Enescuval, sőt, állítólag egész jó haverok is voltak. A dolog igen egyszerű: intézze el, polgármester úr, hogy például minden páratlan órában Enescu szóljon, minden páros órában pedig egy Bartók-darab. Mondjuk, a Román táncok első akkordjai. Mondjuk, Kocsis Zoltán előadásában. És akkor milyen szép szimbóluma lenne máris a városnak.
Kicsit ellensúlyozná a városháza tornyán Funar óta ott lógó címert, meg a magyar helységnévtáblák hiányát, meg a Iorga-táblát, ésatöbbi. Nem nagyon. Kicsit.
Egyik kollégám tegnap délután megjegyezte, hogy az Enescu-dallam, úgymond, sietett. Vagyis egész óra előtt egy perccel búgott fel a városházi torony. Kár, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint Emil Boc polgármester és a kolozsvári román városvezetés szellemi óraszerkezete körülbelül egy fényévvel van lemaradva mindahhoz képest, ami az igazi multikulturalizmus pontos ideje lenne. Legalábbis velünk, magyarokkal szemben.
